Boncasztalok a kórház udvarán (beszélgetős fórum)
Alighanem túl sokat beszéltünk(tem) tegnap arról, hogy mennyire képtelenek vagyunk a halál gondolatával együtt élni. Ma reggel szembe jött ez a cikk:
Szomorú, mégis nagyon szép.
Ha tetszik, ha nem, az evolúció határt szabott az életünknek.
Az orvos(tan hallgatók) a halottak boncolásával jutnak kézzelfogható tapasztalatokhoz..(hogy ilyenkor miket mondanak, az más kérdés)
Milyen finnyásak vagyunk, miközben emberek milliói halnak meg naponta szörnyű szenvedések között...
...csak szólok, hogy nem fog fájni, ha boncolnak, felesleges rémüldözni...miért, az 1100 fokos hamvasztás jobb?
....de nem akarunk tudni róla...mert mi vagyunk a homo sapiens(sapiens)
A Bajcsynak külön tv csatornája lehet mert még sosem hallottam róla híreket :D
(elolvastam a kommenteket ott )
Amúgy tök jó, hogy állításod szerint már nem foglalkozol a kórházzal. Mi lenne, ha foglalkoznál?
"hájfejű igazgató" :D
"....szoktam figyelni, és az a hájfejű igazgató mindent megtesz annak érdekében hogy a középpontban legyen ő a kórházával együtt..."
Ez is te vagy Ranoccsa? :)
benned a (ne vedd sértésnek) a kor miatt van ez, nem azért mert láttad hogy ér véget az út.
anyám is ezzel jön, ha megérem azt a kort valószínű bennem is ez lesz, érzed hogy kevesebb van előre mint amit megtettél.
Fiatalon az ember eszében sincs, hogy holnap le kell adnia a szerelést.
Utazni utálok amúgy, szórakozni eleget szórakoztam, élményt meg gyűjtök pláne eleget, néha túl sokat is.
eléggé introvertált vagyok, nem izgat a világ ilyen szinten, a saját belső világom elég.
nekem néha sok az élmény és frusztrál, ha nem lehetek egymagam. Mármint, hogy ne nyüzsizzen körülöttem fizikálisan senki, nekem ez kell (úgy napi pár óra és nem az alvási időszak)
Én nem hiszem, hogy attól, hogy megnéz egy fiatal egy haláltusát, megváltozna az élettel kapcsolatos felfogása.
Én még nem voltam 22 éves, amikor meghalt az anyukám, nem voltam 28 éves, amikor meghalt az apukám és nem voltam 29 éves, amikor meghalt apósom, és a nagymamám, és nem voltam 30 amikor meghalt a baba rokon. Az apukám, apósom, nagymamám és a baba rokonunk nem egész 2 év alatt halt meg. Nem lett nagyobb a kalandvágyam, nem féltem jobban a haláltól, nem lettem más...
Úgy értem, hogy nem vágysz "élni"...?
utazni, szórakozni, élményeket gyûjteni?
Mert bennem ez van most nagyon.
egy kicsit sem. ugyanúgy tudom hogy egyszer eljön értem is. hogy mikor az ő tudja, nem túl közlékeny a szentem, időpontot nem ad.
akkor felkavaró, de én kicsit másképp szemlélem, pl lehet csúnya dolog de apunál is figyeltem hogy mi történik a folamatban. És próbáltam tudományos szemmel lekövetni az egészet. bár ez valószínűleg védekező mechanizmus.
nagyanyámnál én állapítottam meg mióta halott (úgy találtuk meg ) Az orvosszakértő ugyanazt mondta el int én..
szar dolog, megvisel, persze, kit nem..? nem vagyok kőből. apum másfél éve temettem el, most vagyok túl lassan rajta.