sziasztok. hát, meg kell mondjam nekem most jól jönne egy kis segítség... bár Én tanultam egészségügyben 6 évet, de ezt nem tanítják. Édesanyámat múlt héten elütötte egy motoros és pénteken műtötték, de jól szerencsére, holnap jön haza DE mivel az egész bal lába be van gipszelve (fekvőgipsz) igencsak úgy kelle rendezni a dolgokat hogy minél könyebb legyen neki, főleg hogy nem tud vele itthon maradni senki... már ott kezdődnek a gondok, hogy egész nap hol feküdjön, mert anyuéknak francia ágyuk van, a támla pedig "hülye" helyen van, úgy nem tudja nézni a TV-t sem... meg hát be kellene szerzeni ezt azt...
vannak tanfolyamok.én is elvégeztem a szociális gondozó és ápoló tanfolyamot és megérte.igaz hogy nem tudok a szakmába elhelyezkedni,de otthon feltudom használni amit megtanultam.
Sziasztok . Ez a téma érdekelt volna engem is úgy kb 7 éve . Akkor maradtam itthon az Édesanyámmal ápolásin. Sajnos saját magamnak kellett kitapasztalni ,hogy mit is kezdjek ,hogy ,hogy is fogjam . Nem tudott senki sem segíteni benne és még tanácsot sem kaptam .Ennek már hét éve és látom ahogy az Édesanyám napról napra sorvad és nem tehetek semmit . Nehéz volt elfogadni az elfogadhatatlant . De a szeretet ad erőt ahhoz ,hogy ezt végig tudjam csinálni.
Igazatok van. Sajnos ebben a témában mi nagyon elmaradottnak számítunk. Több országban is vannak elsősegélynyújtó tanfolyamok és betegápolásról szólóak is. Nálunk csak a jogosítvánnyal rendelkezőknek van nagyon alap ismeretük. Dolgoztam ápolónőként belgyógyászaton és a haza adott betegek ellátása a családok számára nehéz feladat.
Azért vetődött fel bennem a kérdés, mert tapasztalataim szerint a hozzátartozók nem nagyon tudják a kórházból kikerült beteggel mit is kezdjenek. Szerintetek szükségük lenne-e segítségre, tanácsadásra a beteg hozzátartozóinak?