Beleszólhatunk a szüleink életébe? (beszélgetős fórum)
Tanácsot kérhetünk és adhatunk is.
Nincs jogod beleszólni, de a panaszkodást sem vagy köteles hallgatni.
A legjobb amit tehetsz. Védd magad.
Nem biztos, hogy még felnőttek, lehet, hogy már butulnak és mennek vissza az önző gyerekkorba.
Azt tudod tenni, hogy engedd el. Nehéz velük. Minden ismerősömtől akiknek idős szüleik vannak ezt hallom amit leirtál. Vannak rosszabbak is.
Valahol az! Legalábbis számomra. Az a baj, hogy ő azt hiszi, ő mindent megtett és én vagyok a hálátlan dög. A kaja, hogy beiratott az iskolába, hogy takarított otthon számára egyenlő az anyasággal és ő szentül hiszi, hogy ezzel mindent megtett értem. Holott soha nem kérdezte meg milyen napom volt, hogy érzem magam, stb stb…
Iskolai ünnepségeken nem vett részt. Egyetlen egyszer jött el anyák napjára (éppen ráért) de azt sem éreztem a magaménak. Mármint úgy éreztem, a vers, amit neki tanultam meg, nem érdemli meg! Nem illik rá. Utáltam szép szavakat mondani neki kötelezően, mert azt éreztem nem illik rà. A többiről nem beszélve. 20 éve nem köszöntött a szülinapomon, mert elfelejti. Na mindegy. Le van szaaarva! :)
Nélküle jobb! Te hogy vagy ma? 😊
Mérhetetlenül szomorú dolog ez.
Legjobb és legokosabb amit tehetsz! Én is így teszek! Az én anyám mindig úgy keres meg, hogy kitalàl betegségeket magának. Nagyon durván nyomja! Én nem viszem túlzásba ezeknek a lereagalását! Elengedtem! Világéletében a szemembe hazudott, mindenről. Legapróbb dolgokban is. Nem haragszom, csak távol tartom magunktól! Megtanultam nélküle élni , hiszen soha nem volt igazán az életem része. Nem mondom, hogy olykor nem vàgyom egy anyára, de nem rá!
Persze megpróbáltam tisztázni vele, ha térden állva sírok, hogy ne szidjon miért nem hagyta abba? Válasza az volt,hogy ő ezt nem tudta, hogy ez nem jó, hiszen a szülei nem tanították meg rá. Mire? Hogy nem jó sírni??? Mindjárt ő let az áldozat úgy alakított mindent. Visszatérve, hogy nem enged segítséget az már nagyon régóta fennálló folyamat következménye. Hagyni kell, hadd élje az életét, amit ő választott. Ha mi nem férünk bele ebbe, akkor nem kell erőltetni. Majd megint mi leszünk a hibásak, ha segítség kell, és nem leszünk sehol.
Ezen én is keresztülmentem. 4 emeletes 4. emeletén lakik. Lift nincs. Online bevásárlást, és étel rendelést én is felajánlottam neki. Nagyon durván kioktatott. 68 éves. Pedig, ha csak a macskaalmot, ásványvizet, tartós tejet, és egyébb tartós élelmiszert rendelek attól még lemehet a mindennapi dolgokért. De nem kell ez a segítség. Inkább telefonon hallgathattam, hogy milyen nehezek, és milyen jó volt, hogy egy lakó segített neki felvinni a 4. emeletre. Átgondolva a doglokat arra jutottam, hogy inkább az ellen van, hogy én segítsek neki, bárkitől elfogadná a segítséget. Születésnapomat gyermekkoromba mindig rossz napon ünnepelte meg, később azért nem köszöntött fel, mert nehogy zavarjon. 42 évesa amikor voltam, kioktatott, hogy nőljek fel már végre, és a fa@át veri belém. Neked gyerek? Minek? Úgyis elválsz. Sok sok duva beszólás, térden állva könyöröghettem neki sírva, ne szídjál, de annál jobban mondta. Mára már ott tartok, hogy nem akarok többet sírni végette. Nem hívom, nem látogatom. Ő se teszi. Már több éve.
Hagyd. Azon, aki nem akarja, úgysem tudsz segíteni. Persze mikor jó nagy szarba kerül, akkor neked kell kihúzni belőle. Ilyen az élet. Amíg csak logikátlan, de nem veszélyes, amit csinál, addig nincs nagy gond.
HA nyilvánvalóan valami oltári marhaságot terveznek vagy csinálnak, akkor igen, gondokság alá ( felnőttek !!!! ) helyezés nélkül is.
Hallgasd meg. Többet úgysem tehetsz.
Ameddig nem ön és közveszélyes amit csinál, nem kell belefolynod.
az első műtét előtt kaptam,azt sem bántam volna,kidobnak az ablakon,mikor a hurkot vették ki.én a lesz.....tabletta nélkül sehova nem megyek,illetve visznek
Igen, ez így van. Talán az elengedést kellene gyakorolni.
Ugyanitt: Lesz.rom tablettát vásárolnék raklappal :D
Engedem. De a panaszaival engem szív le hetente többször. Ezzel mit kezdjek?
Én eleve egy megoldó típusú ember vagyok, nem a panaszos mártír fajta. Ha gond van, mindig azt nézem, hogyan lehet megoldani. Ő állandóan a gondokkal jön, de a megoldás a kanyarban sincs. Pszichésen megterhel engem.
Anyád felnőtt ember, nincs gyámság alatt, engedd, hogy élje az életét, ahogyan szeretné.
Ő sem szól bele a tiedbe.
Egyes embereknek a panaszáradat és a mártírlét a komfortzónája. Nem is éreznék jól magukat ezek nélkül, kényszeresen belehajszolják saját magukat ebbe a helyzetbe.
Anyukám is ilyen. Nehéz lelkileg nekem is feldolgozni sokszor.
Nem tudsz mit csinálni. Felajánlod, hogy szívesen segítesz ezekben, szóljon, és ennyi. Aztán elengeded.
93 éves nagymamám pont ilyen, eltekintve attól, hogy nem panaszkodik....
Amíg nem kell gyámság alá helyezni, el kell fogadni a döntéseiket.
Persze. Dolgozunk, mint a gép, nincsen felesleges energia 1000x elmondani mindent. Annyi mindent tudnék ide írni…de mindegy! Ne hidd, hogy majd hallgatnak ránk! Ők hiába felnőttek, amikor elérik azt a kort, pont olyanok, mint a gyerekek. Ha 100x tépem a számat dolgokról, akkor is az ellenkezőjét fogják csinálni. Most mi menjünk ebbe tönkre????!
Felnőtt emberek,tanácsot adhatsz,véleményedet elmondhatod,mást nem tehetsz.
Sikerül bevenni a lesz.rom tablettát és ennyi? Én sokat idegeskedem. Ha telefonon beszélünk, úgy el szoktam fáradni agyilag... Pedig igyekszem mindent ráhagyni, nem vitatkozom vele, de néha elmondom az álláspontjaim.
Tipikusan olyanok, mint a párom nagyszülei. Sorozatos rossz döntések, mindig a szomszéd Marika néni mondja meg a tutit, ránk semmiben nem hallgatnak. Mi már elengedtük. Azt csinálnak amit akarnak! Így is, úgy is sírni fog a szájuk! Tökmindegy! 😊
Mindig mondogatom magamnak, hogy anyám felnőtt (76 éves). Távol élek tőle, de sok mindenben innen is tudnék segíteni, például a tescos online nagybevásárlást megcsinálni, ebédre befizetni, de nem hagyja. Nagyon erős akaratú volt egész életében. Ha ott vagyok, csak dől a panasz, de segíteni semmiben nem enged. Felnőtt ember, ő dönt a sorsáról, nem én. Nehéz elfogadni, hogy sokszor szembe megy a józan ésszel. Úgy érzem, nincs is jogom beleszólni, de mégis idegesítenek a rossz döntései. Ti hogy vagytok ezzel?
További ajánlott fórumok: