Bekattanok? (beszélgetős fórum)

Igaza van Matyinak!

GYÁVA vagyok lépni! 😩😩😩😩😩😩😩😩😩😩😩😩😩

A visszatartó erők:

- nincs pénzem, szó szerint. Nem tudom, h jövök majd ki egy hónapig. Bérlet kell, enni kell. Ha haza költözöm máv bérlet is kell, az meg rohadt drága

- apámmal lakni igazi kihívás lenne! Oda tudnék csak költözni (ez a legkisebb probléma)

- nem akarok pénzt kérni senkitől

- apámnàl nincsenek meg a megszokott körülmények

- talán tartok az egyedülléttől 😖

Akkor nem lesz kényelmes ha az egészsége és a fiatal évei rámennek. De mindenki maga tudja.

Azt mondta az apjához tudna menni, vagy ha saját tulajdon a lakás amiben élnek adják el és osztozzanak. Ha albérlet, akkor meg menjen egy kisebb albiba egyedül és kialakul majd az élete.

Persze

Csak éppen nincs hova lépni. Így még kényelmes.

Valószínű, hogy lehúz téged lelkileg, pszichésen.

Ne hagyd. 34 éves vagy. Lesznek még szép, boldog, tartalmas éveid.

Lépni kell. Kezd élni az életed és ne vegetálj, főleg, hogy nem is csak vegetálsz hanem egyre rosszabb állapotba kerülsz.

Zsezsegsz, zsizsegsz de gyáva vagy lépni.

Illetve unatkozol is és "túl jó dolgodban" nem tudod mi a bajod. Tulajdonképpen semmi, csak nyöszörögsz.

Hajrá.

Tavasszal a legtöbb az öngyilkosság, magas szintű depresszió, sírás.

A magad útját járd.

Ha ez a véleményed a párodról és a kapcsolatotokról, akkor miért vagy vele? Lehet hogy pont ez mérgez téged. Állati szar lehet egy olyan emberhez hazamenni, akit nem szeretek, nincs közös jövőnk... A leírásaid alapján semmi örömforrás nincs az életedben. Ebben viszont te is hibás vagy, miért nem keresel magadnak, ami szórakoztat, kikapcsol. Ahogy már írtam, valami hobbi, vagy mozgás, vagy csak társas kapcsolatok. Ha meg nincs se barát, se család, akkor megfontolnám, hogy nem bennem van-e a hiba, hogy senkihez sem fordulhatok.

Nekem sincs ezer barátom, ahogy sokan ezzel hencegnek, és nem is kell, elég pár, akivel megfelelő kapcsolatot ápolhatok, és akire bármikor számíthatok, annak ellenére, hogy nem vagyunk napi kapcsolatban...

Valószínűleg nem vagy annyira rossz állapotban, amennyire képzeled, ezért is nem küldött el sehova.

Igen így van. Igyekszem alkalmazni is.

Ma pl voltam dokinál, ugyanolyan szarul voltam mint tegnap. Mondta lehet a stressztől vagyok ilyen állapotban. Akkor nem kellett volna elküldenie dilidokihoz? Valamint egyek vitamint.. Stb.

Tévedés ne essék, egyáltalán nem akarok a szüleim nyakán élni. Több mint tíz éve függetlenül élek. Azt se akarom, h a párom eltartson. Hallom így is eleget a véleményét. Nem hiszem, h képes megérteni engem. Más a célunk is az életben.

Sok mindenen rágódom mostanában, jogosan.

Az a célom, h az új melóban helyt álljak. És ha netán nem úgy alakulnak a dolgok akkor van más lehetőség is.

csak nem biztos, hogy hosszabb távon a könnyebb út a könnyebb.

- pl. ha nem dolgozol, ki tart el? meddig tud eltartani? Ha újra vissza kell menned dolgozni, minden egyes otthon töltött év után nehezebb lesz.

- én pl. nagyon nehezen tudom elképzelni szintén 34 évesen, hogy pl. a szüleimtől kelljen pénzt kérnem bármire. Főleg az olyan igényeimre, amik nem feltétlen kapcsolódnak a mindennapi kiadásohoz, de nem szeretnék lemondani róla. Pl. anya, adj légyszi 80 000-ret egy wellnes hétvégére, vagy egy 5000rest a műkörmömre :( Ezt szeretnéd? vagy azt, hogy megérkezik a fizud, és arra spórolsz belőle/költesz, amire akarsz?

Szerintem menj el egy pszichológushoz, beszélgetni, és sok jó ötletet kaptál, pl. sport és vitaminok.

Szerintem mindenki életében van olyan pillanat, amikor valahogy nem érzi kereknek. Ha ezt magadban nem tudod helyretenni, akkor keress fel egy pszichológust, lehet hogy elég, ha csak kibeszéled. A másik lehetőség, hogy teszel valami nagyon mást, mint eddig. Ez lehet akár egy hobbi is, vagy egy mozgásforma, bármi.

Nem hinném, hogy a munkahelykeresésnek bármi köze is van ehhez, hisz találtál volna korábban is munkát, csak vártad az igazit. Úgy érzem a párkapcsolatod sem a legjobb, és ehhez még hozzájön, hogy nincs olyan családtagod, barátod, akivel nyugodtan leülj, és csak beszélgess...

Ha ennyire enervált vagy, igen! keress fel egy dokit. De érdemes lenne egy endokrinológushoz beutalót kérned, ugyanis amiket leírtál, az a pajzsmirigy alul működésének tünetei. Kedvetlenség, motiválatlanság, száraz bőr, töredező körmök, álmatlanság vagy éppen állandó aluszékonyság, döntés képtelenség, bizonytalanság, de nagyon sok tünete van. Vizsgáltasd meg a D3 szintedet is és pótold, K2 vitaminnal kombinálva. Szedjél Supradynt, az is nagyon jó.

Igaza van itt néhány embernek, nyugi! Frusztrált és feszült vagy, nem bízol magadban, pedig fiatal vagy, munkát kaptál, szépen rendeződnek majd a dolgaid! Tehát amit javaslok: háziorvoshoz menj, kérj nagy laborba beutalót és a TSH-t is nézesd meg. Ha megvan, kérjél időpontot endokrinológushoz, ezzel egyidőben kérj a háziorvostól beutalót is hozzá. Szedjél min. 2000 mg C-vitamint naponta, 4000mg D3 vitamint naponta. (nagyon jó az Eurovit D3 csepp, 10 csepp naponta és hozzá K2-vitamin a hasznosabb felszívódásért)

Remélem minden rendbe jón! :)

Mit b.sztál el?

Mi az a minden?

Mi a baj?

Ha tudod, az már fél megoldás. Azt írtad tudod mi váltja ki ezt a depressziót nálad. 50-60 éves emberek kezdik újra az életüket.

Ha már meg volt, hogy hová mész külföldre miért visszakoztál, ezt én sem értem.

Mi a munkád, miért érzed úgy, hogy meghaladja a képességed? Mi a végzettséged?

Hol laksz?

A párod mit csinál? Ha ő nem inspirál, nem motivál nem biztos, hogy ő az igazi. Mit szól, hogy ilyen állapotba kerültél?

Ezek mind fontos kérdések, próbálj erre válaszolni és máris tisztábban fogsz látni.

Nekem úgy tűnik, hogy elégedetlen vagy az életed minden terével. A kérdés, hogy ez az állapot mikor kezdődött nálad?

A vitaminok szedése jó, de nem fogják megoldani a problémáidat.

Vannak terveid? Mit szeretnél elérni a közeljövőben?

Mindent elbasztam.

Nincs már erőm rendbe hozni!

Köszy a tanácsokat!

Tudom. Ne nyavalyogjak már annyit.

Már most látom, h ez a meló meghaladja a képességeimet a mostani állapotban. Kevésbé tetszik, mint kezdetben.

Könnyebb lenne a könnyebbik utat választani...

Végre lett munkahelyed, sokáig nem sikerült - írtad.

Akkor tessék belevetni magad a munkába, tedd hasznossá magad, sportolj, szedd a vitaminokat, ahogy írták a többiek és tessék talpra állni.

34 éves vagy, fiatal, kezdj az életeddel valamit. És ha nem javulsz irány egy pszichológus.

Javulást neked!

Azt hiszem köze van a párkapcsolatomnak is, valamint a több hónapig tartó sikertelen munkakeresésnek.

Ezek igen hasznos tanácsok, de addig amíg nincs javulás h koncentráljak a munkámra? Úgy érzem képtelen vagyok rá. Menjek táppénzre és közben próbáljam magam kiràngatni? Vagy mindenképpen próbáljak meg dolgozni? H látjátok ezt?