Bátyám és köztem tényleg túl szoros a kapcsolat, vagy ez normális és semmi beteges nincs benne? (beszélgetős fórum)

Csak felmerült bennem, hogy aki 19 évesen egy ágyban alszik a bátyjával, annak vajon hogy van férje.

Vagy lehet, hogy a bátyja a férje?

Ezek után nem csodálkoznék :DD

Ismerek olyan családot, ahol nem gond a meztelenkedés. Mindegyikük ruha nélkül mászkál. Ez csak megszokás, attól még nem éreznek egymás iránt nemi vágyat!

Nálad sincs ilyesmi szerintem, inkább egy kis önzőség, hogy más lép a helyedre a testvérednél. De ha neked is lesz egy fiú, aki tetszeni fog, akkor tisztázódik az érzésed.

Legalábbis ezt értettem ki az írásodból.

Az unokatesóim ikrek, fiú lány...

Ők is egymás legnagyobb bizalmasai, de egy ágyban azért ők sem alszanak.

hat igen,itt elvannak csuszva a dolgok sajnos:( szerintem ezt surgosen hagyjatok abba,ez mar sok,sot S.O.K.K.!!KOMOLYAN!

SZERESD A TESODAT,imadd,tegyetek meg egymasert mindent, a legjobb baratok is lehettek,de az mar abszurd ,ha o megismerkedik egy lannyal,es neked ez a reakciod,hidd el ha talal maganak baratnot,egyreszt termeszetes,masreszt meg kell ertened es el kell fogadnod,h az enm azt jelenti,h el fogjak toled venni,barki is,hanem,h neki is szugsege van parkapcsolatra,amit csak egy masik ember,no oldalan erhet el,es valosithat meg,mivel te testver vagy es nem a gyamja,se a baratnoje!!!szerintem veled vannak gondok,pszichesen,es kis szemelyiseg zavar is lehet,en elmennek szakemberhez,surgosen!!!!

Hát nézd én 12 évesen mindent megtettem a hisztériától a megszökésig, csak hogy tegyék az öcsém külön szobába.

Na az meg, hogy meglásson meztelenül, na az kizárt lett volna!

Ölelés????? Ha volt rá módon, megpróbáltam odasózni neki egyet :)))

Szerintem a normális ellenkező nemű tini testvérek inkább egymás osztálytársai és barátai iránt érdeklődnék, és nem a saját testvérük a vágy tárgya...

Üdv!

Én egy 19 éves lány vagyok. Az a helyzet, hogy szeretnék Önöktől segítséget kérni, illetve véleményeket azzal kapcsolatban, ami a szívemet nyomja.

A bátyám csak 1 évvel idősebb nálam, ezért is vagyunk olyan közel egymáshoz lelkileg. Mindent együtt csináltunk mindig, sosem különültünk el, csak azért, mert Ő fiú és idősebb, én pedig a kishúga voltam.

Együtt játszottunk, egy iskolába jártunk, egy gimnáziumba és most egy egyetemre is, csak másik szakra. Külsőre nem hasonlítunk tökéletesen egymásra, de belsőleg igen. Annyi a különbség köztünk, hogy Ő sokkal bátrabb, mint én, nem fél szembeszállni senkivel és semmivel (nem erőszakra gondolok).

Vannak barátaink, de ők is többnyire közösek. Az első egyetemi évem most zárult, és szereztem ott néhány új havert, de nem igazán tudok kibontakozni a bátyám nélkül. Egész idáig úgy gondoltam, hogy teljesne normális, ahogy élünk, hogy egy szobában alszunk, hogy ennyire függünk egymástól. Aztán egy csoporttársam nem értette ezeket a dolgokat, mikor nálunk volt, szerinte ez nem normális, hogy így kötődöm a bátyámhoz.

Aztán mondtam, hogy ez hülyeség, ő nem értheti, mert nincs is testvére. De aztán átfutott az agyamon, hogy mi van, ha tényleg igaza van és beteges, amit csinálunk, mert mások ilyet nem csinálnak. Konkrétan arra gondolok, hogy néha egy ágyban alszunk, átölel, nem érezzük gáznak, ha meztelenül lát a másik, nekem még nem volt igazi barátom, mert akinek tetszem, azt elutasítom, de mégsem érzem hiányát mert ott a bátyám.

Viszont ha Ő beszél egy lánnyal vagy látom, hogy megnézik, akkor meg nagyon féltékeny leszek, legszívesebben sírnék. Tudom, hogy ez nem szép dolog, de nem tudom magam kontrollálni, úgy érzem, csak Ő van nekem és félek, hogy bárki is elveszi tőlem. A szüleink nem váltak el, de látszik, hogy nem szeretik már egymást, apám gyakran iszik és keveset van itthon, anyánkat pedig szinte csak késő este látjuk.

Közösek a céljaink, mindketten azért dolgozunk, hogy aztán az egyetem után ki tudjunk menni Franciaországba a nagyszüleinkhez és ott próbáljunk szerencsét.

Nekem teljesen természetes az, hogy szeretjük egymást, és nem hiányzik túl sok ember emiatt mellőlem, mert Ő a legjobb barátom is. De mióta ez a dolog történt, a csoporttásas, egyre többször gondolok arra, hogy mi van, ha mások, más testvérek nem állnak ilyen közel egymáshoz és valami baj van velem/velünk.

Senkinek nem beszéltem még erről, a bátyjámmal sem, de mióta ez eszembe jut, egyre többször megyek át a saját szobámba aludni és a bátyámat mellőzöm.

Szeretném, ha leírnák a gondolataikat és megnyugtatnának, hogy nincs baj velünk, vagy ha igen, akkor mit kéne másképp, mert hetek óta emiatt őrlődöm. Előre is köszönöm mindenkinek!