Barátaim-ellenségeim? (beszélgetős fórum)
Olyan embereket hibáztatsz a saját gyengeségeid miatt, akik a saját bevallásod szerint sem valószínű, hogy tudatosan tették, ami történt?
Van egy rossz és egy jó hírem: senki nem tehet boldogtalanná, de boldoggá sem. A dolgok történnek, ezen változtatni nem tudsz, amin viszont igen, az a saját hozzáállásod.
Nem lesz könnyű menet, de ha hajlandó vagy rá, biztosan sikerülni fog ;)
Nem nagyon.Inkább mások reakcióiból tudom,h milyen szemét volt,ill.megam is felfogom,főleg mert emlékszem arra,mit kellett kiâllnom,most már talán nem is bírnám,de elszúrta ő a saját életét,másrészt végigküzdöttem az egészet,erősebb lettem és ennyi.Kicsit olyan már,h leküzdendő akadály volt,ami nagyon durva volt,de leküzdöttem.Van egy,akit szívesen megraknék,de az nem formâlta a személyiségem,mert csak rövid ideig ismertem:)
Bosszút nem akarok állni. Az zavar, hogy nem mondtam el nekik mit gondolok, egyszerűen csak nem kerestem a társaságukat illetve nem nagyon reagáltam a közeledésükre, így elkopott a kapcsolat.
Maradandó károkat talán nem. Az, hogy nem felejted el, az nem baj, az, hogyha még elhiszed nekik, az a baj.
"...akkor a volt férjemet agyonverhetném és páros lábbal ugrâlnék a fején..."
Azért néha jó eljátszani a gondolattal, nem? ;)
A legtöbbször mindenki akar valamit a másiktól a másikon keresztül....
Szerintem pedig másokat akarsz hibáztatni a saját problémáid miatt.Ha èn így állnék a dolgokhoz,akkor a volt férjemet agyonverhetném és páros lábbal ugrâlnék a fején.Ahhoz képest nem foglalkozom vele,minek?De te bosszút szeretnél állni valós vagy vélt sérelmeidét.Na,ez már beteges.
Néha legszívesebben azt tenném, küzd bennem a felejtd el és az elharapnám a torkát. Tudom, hogy ez sehova nem vezet, az utálatom csak a lelkem mérgezi és valójában önmagam okozom a problémát, holott ők már sehol nincsenek az életemben. Mondjuk az egyikkel néha összetalálkozom az utcán és sajnos azonos területen, körben dolgozom.
Haragszom, mert úgy érzem, hogy maradandó károkat okoztak.
Bocsáss meg nekik, hogy ilyen lélek-szegények, hogy szerencsétleneknek másoknak van szüksége, hogy magukat jobbnak, többnek érezzék. Ha megbocsátasz, akkor már nem fogsz rajta rágódni! ;)
Ha nem sikerül, menj és húzz be nekik! :D
Igazából attól szenvedek, hogy nem tudom őket elfeljteni, átlépni rajtuk, rágódom a sérelmeimen, hibáztatom őket az önbizalomhiányom miatt.
Nagy ügy, ilyen emberek voltak és lesznek. Kerülni kell őket. Mivel már múlt idő, így sikerült.
Egyébként nekem az első szerelmem volt ilyen. Nem direkt csinálta, de nagyon romboló volt.
Bocsáss meg Nekik lélekben,és felejtsd el őket!Ez a legjobb,amit tehetsz,ne rágódj rajta!Nekem is volt két ilyen személy az életembe,akik sajnos a családomat is ócsárolták!
Én inkább nézném a dolgok jó oldalát.Hisz már nem "barátaid" ezek az emberek.Megmutatták gyengeségeidet,amelyeken dolgoznod kell.Bosszú,nem biztos,hogy örömmel fog eltölteni.
Most akor bosszút akarsz állni, vagy kiköszörülni azt a csorbát, amire rátapintottak?
pedig a legjobb az lenne ha felejtenél...ha látják rajtad hogy bosszant és emészted magad,az nekik egy elégtétel és örülnek neki,én a helyedben nem adnám meg nekik ezt az örömöt ;)
Tedd azt! Vagy ami még jobb: emeld ki az ő hibáikat, hogy ezáltal jobban érezd magad! ;)
Az életem során volt kettő olyan barátom, akikkel csak látszólag voltunk azok, mert valójában engem használtak arra, hogy az esetleges gyengeségeimet kidomborítva önnön magukat fényezzék. Nem állítom, hogy ezt tudatosan tették, mindenesetre olyan mély sérelmeket okoztak bennem, amik mostanság is marják a lelkem, holott ezeket a kapcsolatokat már leépítettem. Ezek nem barátságok voltak, hanem az önbecsülésemet romboló kártékony interakciók és nagyon nem vagyok túl rajtuk, mivel most is foglalkoztat és legszívesebben az arcukba ordítanám ezeket.