Bababorzalom - Avagy minden, amit a babákról nem akarsz tudni (beszélgetés)

Ebben igazad van, akkor derül ki amikor odaérsz.

Nekem baromi szerncsém van a férjemmel 2 kisfiam van 3 és 5 évesek, de még nem nagyon fürdettem gyereket. Csak ott álltam és fényképeztem. Amúgy úgy gondolom, hogy egy csomó dolgot ügyesebben is csinál a gyerekekkel mint pl. én.

Alexa, a férjed pontosan úgy viselkedik, ami ellen kardoskodsz, mi több, "úgyabbul". A te dolgod, de ez alapján semmi jogod kevesebb dologért, azaz nem teljes nemtörődömségért, hanem pusztán egy rossz hangulatért anyákat szapulni.

Te is más vagy, te sem vagy más, tudod :)

Nem tudod, milyen élete volt, ahogy azt sem, hogy mennyit fejlődött azóta.

Egyébként én magam "engedtem el" a Balcsira, mert gondoltam, ha kicsit levezeti a gőzt, akkor majd könnyebben változik. Változott is. Idővel. És örülök, hogy kitartottam.

De, pontosan tudható előre, hogy milyen lesz a férj apaként. Ugyanis te is, az általad vázolt helyzetben némi odafigyeléssel pontosan tudhattad volna még a gyerek születése előtt, hogy a férjed "nem tud mit kezdeni a gyerekkel, lelép a Balatonra a két hetes gyerek mellől, nem volt előtte példa" stb.

Sok esetben az az odafigyelés hiányzik, de később sem jön meg, sajnos.

Hehe, te igencsak kettős mércével mérsz :o)).

"De neki meg kellett tanulnia, hogyan kell apának lenni."

Ha tőle ezt elfogadtad, akkor kérlek, engedd meg másnak is, hogy szülővé válhasson! Látod, hogy nem születik mindenki annak.

Na ez így ebben a formában nem teljesen igaz. Nekem van ismerősöm, az FHB ingatlannál dolgozott és a saját bankja nem adott neki forinthitelt, csak CHF-et. Egyszerűen olyan követelményeket támasztottak, aminek forint esetében nem felelt meg, de valami csodának köszönhetően a CHF hitelhez már jó volt.

Eléggé irányított volt a tájékoztatás, nagyon hozzáértőnek és kitartónak kellett ahhoz lenni, hogy az ember forinthitelhez jusson.

Inkább nem minősítem a férjed érzelmi intelligenciáját, már megbocsáss..... "Kéthetes kisbabával ültem otthon, ő meg lelépett a haverokkal a Balatonra vitorlázni meg horgászni. Esténként számítógépes játékokat játszott."

Már csak miattam sem csinálna ilyet a férjem, ha rosszabb napom van szó nélkül beáll mosogatni, vagy megmasszírozza a lábam, vagy vacsorát hoz haza.... gyerekkel spékelve szerintem a tenyerén hordozna, hogy mindenem meglegyen!

Mondjuk eleve nem is lépne le nélkülem a haverokkal. Na de ahány ház annyi szokás....

Igazad van, ahogyan a népnyelv is mondja: "az öndicséret büdös".

S az élete annak van a leginkább rendben, aki nem érez késztetést a hosszas öntömjénezésre, hiszen akinek valóban rendben az élete, az számára természetes állapot, azokról pedig a legritkább esetben beszélünk.

Na, köszönöm, hogy mielőtt leírtam, máris visszaigazoltad ;). Lehet ráhányni azokra, akik felvették azt a nyomorult hitelt, mert se tapasztalatuk, se ismeretük arról, hogy működik. Erre persze senki nem számított, hogy ekkorát mozdul az árfolyam, de azt sem ígérte senki hogy úgy marad.

Aki ért hozzá, az felfogta, hogy ha forintban van minden bevételem, nem adósodom el devizában, mert bár én forintért veszem az ingatlan és forintot adok érte az eladónak, a bank mégis devizában kéri tőlem a hitelt, holott senki nem látott egy fia chf-et vagy eurót. Aki meg nem ért hozzá, az most kemény helyzetben van.

Csak pont annyira nincs értelme bántani azokat, akik ott rosszul döntöttek, mint azokat, akinek nincs a kisujjában a gyereknevelés. Mert amíg valaki az egyikben baromi jó, lehet, hogy a másikban teljesen tudatlan.

Nem nekem szólt a kérdés, de hadd válaszoljak: nem tudhatod előre, milyen lesz a férjed. Lehetnek elképzeléseid, de az igazat akkor tudod meg, amikor konkrétan benne vagy egy helyzetben.

Az én férjem szinte megismerkedésünktől nagycsaládról beszélt, gondoltam, akkor biztos tudja is, az mivel jár. Aztán megszületett az első babánk és kiderült, hogy gőze sincs. Kéthetes kisbabával ültem otthon, ő meg lelépett a haverokkal a Balatonra vitorlázni meg horgászni. Esténként számítógépes játékokat játszott. Azt se tudta, melyik az eleje a pelenkának. Szép lassan jöttem rá, hogy nem gonoszság, nem lustaság vagy nemtörődömség részéről, hanem csupán annyi, hogy nem látott maga előtt élő példát. Szép lassan, ahogy megismertem az anyját (nem viszik túlzásba a kapcsolattartást) jöttem rá, hogy náluk sok minden volt, de a klasszikus értelemben vett család nem. Egészen egyszerűen nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Én vállaltam magamra gyakorlatilag mindent, a gyereket, a házat, a kertet... De szerettem őt, mert amúgy egy szerethető ember és pl. anyagilag mindenért felelősséget vállalt, soha nem panaszkodhattam, hogy nincs pénz erre vagy arra (normális kiadásokra gondolok, nem luxusra), annyit dolgozott, amennyit kellett ahhoz, hogy napi filléres gondok nélkül éljünk. És azt is láttam, ahogy nőtt a lányunk, hogy egyre inkább keresi vele a hangot. De neki meg kellett tanulnia, hogyan kell apának lenni.

A fiunk születésekor már jobb volt a helyzet, de még korántsem ideális. Viszont láttam, hogy igyekszik, így vittem a terheket a hátamon, nem vártam, nem kértem segítséget, de hagytam, hogy ha akar próbálkozni, hát tegye. A fiunk születése után egyre jobb lett a helyzet. Most, hogy harmadik babónk is megszületett, már stabilan számíthatok arra, hogy ha sír a gyerek és nem vagyok a közelben, akkor magától értetődően felveszi (a lányunkat észre se vette, hogy sír, a fiunknál szólt, hogy jöjjek, mert sír a pici), simán észreveszi, ha valamelyik kicsi pelusozásra szorul, ki is cseréli, most már, ha itthon van este, szívesen fürdeti is a nagyokat és már megtalálja, hol tartjuk a pizsamájukat a szekrényben. :-) Szóval fejlődött sokat, de az elején én is csak néztem, hogy ebből akkor mi a fene fog kisülni... Mindezt azért írtam le, mert előre nem tudhatod, milyen lesz az a pasi. Csak amikor már nyakig benne vagy.

És attól jobb lesz neki vagy bárki másnak, hogy mindig van valaki, aki az orra alá dörgöli, hogy egy hisztis p.csa meg nem érett a gyerekvállalásra és még számos, válogatott kedvességet?

Miért nem felfogható, hogy az emberek nem egyformák? Van aki életében nem képes felfogni egy egyszerű deriválást, a másik úgy megtanul két-három idegennyelvet, mintha az anyanyelve lenne, míg mások egy fordított szórendet nem képesek helyesen használni?

És van aki született anya, azonnal tudja, mert ösztöne van hozzá, mi hogy a legjobb, a másiknak meg egy kemény és hosszú tanulási folyamat? De egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, csak baromira különböznek.

Hát ez tényleg "bababorzalom" a köbön!:))

A vicc az,hogy minden nő ugyanazt csinálja ,főz ,most takarít,neveli a gyerekeit , lavírozok a mindennapokban ,nőként,anyaként úgy ,ahogy a saját élete,vagy körülményei között jónak látja.......sminkkel,vagy anélkül.:))

Szóba sem hoztam a cikkírót.

És ha igényem van valamire (egy kétperces sminkről volt szó), akkor meg is teszem gyerekkel vagy anélkül. Talán nem fog sérülni a lelkivilága, ha három percre betszem a babakocsiba, míg felteszek egy szempillaspirált. Ne forgasd ki a szavaimat, ne vidd el a témát, egy szempillaspirálról beszélünk kéremszépen.

A cikkíróról már kifejtettem a véleményem, és azokról az anyákról is, akiknek minden fontosabb, mint a saját gyerekük. Egészséges összhangra van szükség a dolgok közt.

És szerinted ennek nincs előjele? Nem lehet annak a következménye, hogy:

- a nő ráerőszakolj a gyereket

- a nő már eleve tudja, hogy sz.r a kapcsolat, de neki így is megéri?

Nem hiszem, hogy egy stabil alapokon álló, kiegyensúlyozott kapcsolatból egy ember csak úgy kilép, ha terhes lesz a párja (és ráadásul közösen tervezték).