Baba a pocakban vetélés/missed ab után! (beszélgetés)
Nekem ma megjött, szóval 28 napra, pontosan beköszöntött ismét. Azt hiszem nekünk már nem fog többet sikerülni. Valaki, vagy valami nem akarja. Az öt terhességem közül 1 sikerült 5 hónap alatt, három 1 hónap alatt, és egy 3 hónap alatt. Mos meg már a hatodik ciklus jön.
Nagyon nehéz ezt megemészteni, de meg kell.
köszönöm Kisdoca, hogy leírtad a saját tapasztalatod.
Sajnos még soha nem voltam terhes, ez lett volna az első, de ez is így végződött.
Igazából a műszeres befejezés ( méhkaparás) miatt aggódom. Bár nagyon nagyon korai terhesség volt, se petezsák, se szívhang nem volt még, ezért szeretném hinni azt, hogy a természet megoldja.
A meddőségi dokim javaslatára most szünetet tartunk és a rendes mensi után jöhet a következő inszem. Gondolom, ha ő is úgy látta volna, akkor visszarendel a bő vérzés után, hogy ellenőrizze minden rendben. De mivel nem így történt, ezért informálódok tőletek...
Terhesség után, szerintem nem mindenkinek ugyanúgy áll vissza a menstruációja.
Nekem az első terhesség előtt 32-35 napos volt egy ciklus. Azóta 26.
A hcg pedig én úgy tudom, hogy 6 hétig marad a szervezetben. Nálam pl. azért kezdtük csak a vetélés után 6 héttel a kivizsgálásokat.
Sziasztok!
Szeretném, ha valaki tudna segíteni / tanácsot adni.
A 2. inszemináció eredményeképpen terhes lettem, amelyet az a beavatkozás utáni 3 héten a 2. vérvétellel(hcg: 380) erősítettek csak meg.
(2 héttel az inszem után az első vérvétel nem mutatta ki a hcg-t).
Majd a jó hír után 1 nappal elkezdtem barnázni ezért elmentem orvoshoz, aki UH-on megvizsgálva semmit nem látott csak egy 12-13 mm-es méhnyálkahártyát és elküldött a 3. vérvételre, ahol már csak 180 volt a hcg.
Abbahagytam az utrogestan-t, így 1 hét múlva bő, darabos menstruáció következett. Ami aztán folyamatos barnázás követett és az elmúlt napokban vérzéssel is párosul. Nem kéne még megjönnie a rendes mentruációnak, hiszen a legutóbbi óta csak 20 nap telt el, és nekem 30-33 naposak a ciklusok.
A másik problémám, hogy a hcg teszt még mindig halványan pozitívat mutat. Mennyi a normális idő amíg kiürül a szervezetből?
Elképzelhető, hogy tisztul a szervezetem még mindig?
Köszönöm a válaszokat!
Szia!Juni 8-án műtöttek még "csak" 9 hetes volt a baba.Azért írom hogy csak mert ez jobb volt így mint ha később halt volna meg mint neked.Félidősen borzasztó lehetett elveszteni :(
Nekem már előtte héten mondta a doki hogy 50-50 % hogy megmarad,mert akkor már lassú volt a szívhang.Rá 1 hétre nézte addigra már nem élt:( Pedig annyira reménykedtem,mert se vérzés nem volt ,semmi,ugyanúgy hányingerem volt meg fájdogált a hasam.Na mindegy változtatni nem tudok rajta.Kórházba mondta a dokinő hogy jobb hogy most történt,mert biztos fogyatékos lett volna.Csak fáj, hiába volt még picike de éreztem,hogy ott van.Na meg hogy a kisfiam 4. szülinapjára voltam kiírva :(
Még nem jött meg. Holnapra nem várom...
Eddig a szülés óta volt 2 28 napos, egy 25 napos és egy 27 napos ciklusom. A rövidebb ciklus annyiban jó, hogy az ember nem reménykedik fölöslegesen. Most kettősség van bennem, egyik pillanatban totál reménykedem, hogy mégis sikerült, a másikban meg el sem tudom képzelni.
Ez a meleg teljesen kimerít, éjszak rosszul alszom, ma főznöm kellett, mást nem is nagyon tudtam csinálni, jó lenne már egy kis enyhülés, mert már a porszívó bekapcsolásának gondolatától is kikészülök...
Nekem is sokszor fizikailag is fáj a kisfiam hiánya. Egyre nehezebb felidézni milyen volt őt tartani a kezemben, vagy simogatni a kis fejét. A nővérektől megkaptuk az utolsó kis ruháját, renegetg ideig esténként azt szimatolgattuk a férjemmel miután a gyerekeket lefektettük, mert benne volt az illata. De már szinte nem érezhető semmi...
Lányok, ehhez sok idő kell. Én is mindig abba a hibába esem, hogy noszogatni akarom magam, hogy legyek jobban. Pedig ennek most kell kijönnie. Nekem 2-3 hónap után sokkal rosszabb volt, mint az elején...
már nincs tejem, csak esténként csepeg egy kicsit. de elvan.
lelkileg...pfffff. fáj a lelkem, és azt hiszem, a testem is.
Sziasztok!
Gamelcsi: örülök, hogy kezdesz jobban lenni, és túl vagy rajta...sok puszi..remélem minnél hamarann próbálkozhattok, tudom, hogy az sok erőt ad!
Nanu: nem biztos, hogy van összefüggés közte..vagy a doki mondott valamit? Még ilyen nem hallottam. És elötte biztos, hogy nem volt ott?
Kazuthe: Őszinte leszek, van olyan nap, mikor fáj téged olvasni, de az csak és kizárólag az én gyengeségemnek köszönhető. az esetek 95%-ban jó olvasni rólad és a kicsiről! Úgyhogy...nem abbahagyni ám a helyzet jelentéseket. De soha nem irigy vagyok, csak inkább eszembe jut, hogy nekem már mekkora lenne a pocakom.
Egyébként már eljutottam odáig, hogy nem számolgatom a heteket...az elején napra pontosan tudtam hát hetes lennék, de most csak annyit, hogy 23 környékén, de már nem is érdekel.Most csak a boldogságra és a következő babára próbálok fókuszálni.Nincs más választás...
Megint úgy érzem, hogy ebbe a hónapba szerencsések leszünk...talán butának hangzik de azt hiszem, hogy pozitív hozzáállás nélkül nem menne így a dolog. Annyira sok olyat olvastam, akinek sikerült, hogy szerintem ennek mennie kell.
Westy: köszönöm: az mondjuk tényleg nagyon jó lenne, ha egyszerre lennénk terhesek...tudjátok nekem nincsenek barátnőim...az élet sajnos úgy hozta, hogy aki volt nagyon messze költöztünk...aztán a többibe meg csak csalódtam...a nővérem a legjobb barátom és testvérem is egyben...csak a család van, a párom, és Ti!
Nem tudom képes lennék-e ennyi veszteség után újra és újra megpróbálni...
A barátnőm is pont már 12 hetes volt. Az elsőnél a 9.héten derült ki, hogy nem él, a másodiknál a 10. héten kezdett el vérezni, most meg már 12 hetes volt.
Nem jelzett vissza eddig, egészen biztosan nagyon maga alatt van. Nem zaklatom, de holnap újra jelzem, hogy ha akarja, akkor itt vagyok.
Ez nem könnyű. És te is tudod, hogy ilyenkor nem sok semmi vigasztal egy nőt. csendben fogd a kezét, és tudni fogja.
kivizsgálás. én ismerek nőt, aki 3 vetélés után egy korai szülés (baba nem élte túl), aztán újabb két vetélés. És azt mondja kivizsgálták, semmit nem találtak. két apától, de mindkettőt vizsgálták és semmi.
most 9 hetes, reméljük semmi probléma nem lesz.
Neki ugye van már 2 gyereke, és 3 éve próbálkoznak az újabbal. Most is nagyon rosszul viselte a terhességet, a fene esne bele már szerintem majdnem 12 hetes volt, vagy lehet, hogy annyi is...
Biztos, hogy kell egy kis idő. Viszont még csak 30 éves lesz, tehát még sok minden lehet. De 3 vetélés már nem véletlen, itt már komolyabb kivizsgálás kell, mert valami nagyon nincs rendben...
Akkor ő is haza jöhet gondolom, mert reggel küldte az SMS-t.
Nem leszek tolakodó, több üzenetet nem küldök, és fel sem hívom, hátha csak egyedül akar lenni. Ha nem válaszol semmit, akkor majd holnap küldök újabb üzenetet.
Én a fiam halála után nem igazán tudtam senkivel sem beszélni, főleg nem telefonon, mert 2 másodperc után zokogtam, és nem tudtam folytatni. Szóval itt leszek, finoman próbálkozom, és ha akar, akkor tudok menni.
Egy vetélés után könnyen beszélek, hogy túl vagyok rajta, optimistán tekintek a jövőbe, de ha 2szer, 3szor megismétlődne, hát el sem tudom képzelni hogy magam alatt lennék. A műtétem után pár napig azt mondtam mérgemben, hogy én nem is akarok gyereket egy jó darabig! De aztán ez a gondolat megváltozott.
Engem a műtét napján már haza is engedtek. Fél 12-kor volt a műtét, 3kor már jöhettem haza.
Nekem is volt vetélésem is, sajnos, de magától elment teljesen, így nem volt műtét. Amikor egy picit már meg tudtam nyugodni, nagyon tudtam ezt értékelni, különösen, hogy úgy nem kellett semmit sem kihagynunk.
Nem tudom, hogy képes lesz-e újból megpróbálni...
Köszönöm.
Az első vetélése után mentem hozzá, de nem rögtön, kicsit később. Akkor még otthon voltam a harmadik gyerekemmel, könnyebben mozogtam. Írtam neki egy SMS-t, mert azt küldött reggel, hogy most fogják műteni, ha szeretné, akkor válaszol, és tudom csinálni.
Vajon már ma kiengedik, ha minden rendben? Nem emlékszem hogy volt neki korábban...
Napsugar!
Szerintem az a legjobb megoldás, ha átmész hozzá (persze, ha akar látni embereket, mert én egy ideig senkit sem akartam látni), és együtt sírtok. Én májusban elmondtam a vetélést a barátnőmnek, akivel együtt sírtunk és sokat beszélgettünk. Utána sokkal jobb lett a lelkemnek!
A gyerekekre vigyázás is jó ötlet!
Hana! Én már régóta nem sírok, talán csak a műtét után 1 hónapig voltam magam alatt. Most már nincs az, hogy nem találom a helyem. Alapvetően pozitív és optimista ember vagyok, néha nem is értem, hogy tudtam ilyen gyorsan túllépni a vetélésen. Az tény, hogy néha eszembe jut, hogy már mekkora pocakom lenne és talán már rúgdosna is, és megtudnám, hogy kislány vagy fiú, és mindig is nyáron akartam pocakot, mert sok olyan ruhám van, ami elmegy kismamaruhának is. De ezekre már úgy gondolok, hogy belül mosolygok, mert ennek valamiért így kellett történnie és tudom, hogy lesz még egészséges babánk/babáink!!!
Mindig tervezgettem, hogy na ekkor és ekkor terhes leszek, nyáron pocakosság, karácsonykor már ő lesz a legszebb ajándék a fa alatt... De már tudom, hogy nem szabad így tervezgetni. Jönni fog ő, csak még várat magára!
Most hétvégén, vagy jövő héten megjön a menzim és élesben próbálkozhatunk végre! Már ettől ezerszer jobb a kedvem!
Nálunk is meleg van, a tetőtérben vannak a hálószobák, már nem alszunk ott, mert 32 fok van. A padlás úgy adja át a meleget, hogy hihetetlen. Légkondink nincs, csak venti. Ezért a vendégszobában alszunk már pár hete, így elviselhetőbb. :)