Baba a pocakban vetélés/missed ab után! (beszélgetés)

Tisztellek az erődért! Sok kitartást, és mielőbbi babásodást kívánok!

Ha már a teáknál tartunk: én is teázgattam, mindegyik terhesség előtt. Az első előtt azért, mert 10 év tablettaszedés után nem akart rendszereződni a ciklusom, a többinél már babonából. :) Réti palástfű, cickafarkfű és málnalevél tea keverékét ittam, minden reggel csináltam egy nagy bögrével és azt délelőtt elkortyolgattam. Nem túl jóízű, dehát valamit valamiért! :)

Megértelek, mert azért a Te eseted más, azt gondolom egy sokkal nehezebb szituáció és valószínűleg ilyen helyzetben nekem is több időre lenne szükségem a felépülésre.

Az biztos, hogy 1 normál ciklust megvárunk, azaz 2 menstruációt, de ha pontos lesz és semmi gond nem lesz, akkor próbálkozunk. Inni fogok gyógyteákat, amik erősítik a méhfalat, és ha felépültem a műtétből, tisztítókúrával fogom kezdeni.

Nem haragszom Istenre és a sorsra sem, mert amikor imádkoztam, annyit kértem, hogy ha valami probléma van, akkor inkább az első 12 hétben történjen. Talán ez is segített, hogy könnyebben veszem a történteket, mint mások. Persze az első reakcióm nekem is harag volt, aztán kicsit sírtam, majd fél éjszaka gondolkodtam, aztán másnap tovább léptem. Az hogy ki hogyan dolgoz fel egy ilyen eseményt teljesen egyedi... van aki sír, van aki gyászol, van akinek sok idő és van akinek kevés. Egy biztos, én szeretnék mindenkit arra biztatni, hogy érdemes optimistának lenni, bármi rossz történik velünk az élet bármely területén... ez saját tapasztalat :) És szerintem minden nő, akkor nyugszik meg, ha a kezében tartja a babáját, de akkor pedig egy másfajta aggodalom veszi kezdetét, ami egész életünkben tart.

Kedves Ildi,

Megmondom őszintén, egy kicsit irigyellek érte, h ilyen könnyen túltetted magad rajta. Kívánom, h ez az optimizmus sose hagyjon el!

Nekem ez nem ment ilyen simán. Én 2 egészséges gyerek után vesztettem el a babámat, 20 hetesen elhalt és meg kellett szülnöm. MInden vizsgálat rendben volt, de egy UH-n kiderült h kb egy hete nem él. Már éreztem őt mozogni, és tudtuk, hogy kisfiú. Én egy percig se tudtam úgy érezni, h istenem, hát ilyen a természetes szelekció. Biztosan jobb lett volna, de nekem nem ment. Sőt, napokig, hetekig nem bírtam abbahagyni a bőgést, és csakis azért szedtem össze magam úgy-ahogy, mert itt van a 2 gyerek, akiknek szükségük van rám. Én inkább azt éreztem, hogy nagyon, de nagyon haragszom az Istenre, amiért elvette Őt, minden különösebb ok nélkül.

Most, ismét kisfiút hordok a szívem alatt, és szívesen mondanám, már túl vagyok rajta, de amint ezt leírtam, mégiscsak megtelt a szemem könnyel. Ez a várandósság valahogy más, mint az eddigiek. Már nem érdekel, mi miért történt, csak MOST minden rendben legyen. Nem tudom, mikor mondhatom, h túl vagyok rajta, feldolgoztam lelkileg a vetélést. Talán majd akkor, ha megszületik és felsír, és egészséges! Talán sose... Még most is ingadozom az aggodalom és a bizakodás között, és ha keveset érzem mozogni, hát nem vagyok nyugodt. Pedig már a 34. hétben vagyok.

BOcsi, hogy hosszú voltam. Igazából a kérdésedre akartam válaszolni a kihagyás kapcsán.

Szóval: 20 hét után az én dokim először 6 hónapot javasolt, aztán kiegyeztünk 3 hónapban. Azt mondta, minimum 2-3 NORMÁL ciklus kell, h a nyálkahártya felépüljön, mert a műszeres letapintás során akármennyire vigyáznak is, okozhatnak kisebb sérüléseket.

A másik vélemény: Czeizel egyszer azt mondta h terhességmegszakítás után 6 hónapot, szülés után pedig min. 15 hónapot kellene kihagyni, mert ha a méhszáj nem regenerálódik rendesen, akkor kinyílhat a későbbi terhesség alatt, és ez koraszüléshez vezethet. Hááát, őszintén szólva én Czeizelnek nem hiszek, mióta eladta a lelkét a Sejtbanknak.

Az orvosok általában 3-6 hónapot szoktak mondani. Nekünk a 3 hónap "kiállítás" után elsőre összejött, és a méhszájjal sincs semmi gond (kopp-kopp), pedig már 3x szültem.

Mielőbbi regenerálódást és egészséges babát mindenkinek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Nekem is azt mondta,hogy "Magának nincs semmi baja"

A másik orvos,aki vizsgált,szerinte is meg kell kezdeni a kivizsgálást,mivel ez már a második volt.

Köszi Ildi egész jól érzem magam :-)

A márciusi vetélés jobban megviselt pedig akkor műteni sem kellett.

Épp egy hete műtöttek... Utána iszonyú fájdalmaim voltak, úgy görcsölt a hasam (ki csúsztak belőlem ilyen méhnyálkahártya darabok) utána elmúlt.

Tisztasági betét elég volt, csak ilyen barna maszat van.

Már nagyon várom az első mensit,hogy utána megkezdjem az orvostól orvosra járást!

Holnapra sok erőt és kitartást kívánok neked!!

:-**

Egyrészt ahogy írtad minden ember más, nekem lelki felépülésre biztos nem kell várnom és mint írtam semmiféle gyászt nem érzek.

Rengeteg cikket olvastam, hogy mennyit kell várni és a legtöbb azt írja, hogy semmi nem indokolja, hogy várakozni kelljen sokat. 1-2 ciklust írnak mindenhol. De azt is olvastam, hogy nagyon sokan a műtét utáni hónapban teherbe esnek és teljesen egészséges babát hordanak ki. Persze azért a dokimra hallgatni fogok, meghát úgy is lesz kontroll vizsgálat. Szóval túl sok nem fogok várni az tuti :)

Szia,

Sajnálom, hogy köztünk üdvözölhetlek.

A műtétről: lelkileg talán rosszabb most várni, de szerintem jobb, ha nincs szükség műszeres befejezésre, és jobb lenne, ha magadtól tisztulnál ki. Kevesebbet is kell kivárni a próbálkozással.

Szerintem ha műtét lesz, az nem növeli a következő baba esélyeit.

tiszta szívből kívánom, hogy soha ne hagyjon el ez az optimizmus és boldog életfelfogás, én hiszek benne, hogy ez a lehető legjobban támogatja egy következő terhesség sikerét!!

én is ilyen "kelj-fel-jancsi" vagyok, a vetélés után vehemensen vígasztaltam a nagymamákat, barátokat, férjemet, hogy ez az élet rendje, lendüljenek ők is gyorsan tovább, hadd koncentráljunk a következő terhességre. Viszont mivel nem hiszek a véletlenekben meg a "természet szelekciójában" egy full egészséges pár esetén, én a missed ab után tudatosan a gyász felé irányítottam magam, folyvást kutattam az okokat, válaszokat, és nem bántam meg, hogy vártunk 6 hónapot.

A méh egy kaparás esetén komoly fizikai traumán megy át, a méhfali sejtekben még egy ideig keringenek a magzat elvesztésének következményei. (a méhlepény ugye bekeringeti az ember szervezetébe a magzat őssejtjeit, annak idő kell míg kiürül) Illetve a méhnyálkahártyának is regenerálódnia kell. Ezenkívül a hormonok sem állnak helyre csak úgy pikk-pakk. Ráadásul a missed ab vetélések egy jelentős része progeszteron szint alulműködés miatt történik, így egy érzékeny hormonháztartású nő esetében fatális vétek lenne műtét utáni első ciklusban babát tervezni. nekem még 6 hónappal a missed ab műtét után is furcsa volt, a mostani terhességem is úgy jött össze, hogy 1 héttel előbb volt peteérésem, pedig mindig 14. napon szokott lenni, aztán 6 hónapot vártunk... Minden nő más :)

Szia Ildi!!!

Ott voltam a márciusi csodák topicba ha emlékszel rám

Irigyellek, h így gondolkodsz, az elsővel én is így voltam!Aztán a második után már nem ment ez a hozzáállás!

Amúgy nagyon más, h ki mikor éri el azt a pontot mikor kiborul. Más, egy 4 hetes embrió elvesztése, más egy 10-12 hetesé akinek már kis kezei, lábai vannak, és más egy 20 hetes babát elveszíteni és megszülni és ebből újra felállni, és azt mondani, a természet szelektál!Sajnos sokan vannak itt akik a második trimeszterbe vesztettek el egy babát! :(

Szerintem is érdemes műtét után 3 hónapot várni, mert addigra épül újra a méh nyálkahártyája!6 hónapot a már nagyobb babák elvesztésénél ajánlanak, és szerintem ebben érdemesebb az orvosra hallgatni!Persze ez mindenkinek a saját döntése :)

Majd a műtét után megkérdem a dokit, hogy mennyit kell várnom.

Igen, az biztos, hogy ha többször történik ilyen, egyre rosszabb. De ismervén magam, túl tenném magam rajta. A vitaminokat én eddig is szedtem, ezután is fogom, ártani nem árt :)

Nekem az életem során eddig mindenért kőkeményen meg kellett küzdenem, sokszor voltam mélyponton, sokszor hittem, hogy nincs tovább, de aztán mindig felálltam és végül mindent elértem, amit akartam szakmailag és magánéletben is. Szóval hozzá vagyok szokva a kudarchoz, a küzdelemhez, hogy nem sikerülhet minden egyszerűen. Persze azért én is sírtam egy kicsit, amikor megtudtam, de aztán összeszedtem magam és most itt vagyok :)

Nem nézlek hülyének! Sőt! Ez nagyon pozitív dolog, hogy leírtad és bíztatsz mindenkit!

Én őszintén megmondom, hogy az első vetélés után én is így voltam. Nincs gond, oka volt, majd most telepumpálom magamat vitaminnal, stb.

De a második vetélés után az ember már nem biztos, hogy képes tartani magát. Én nem. A harmadik baba elvesztése pedig teljesen levett a lábamról.

Ha 6 hónapot nem is vársz, de én azt tanácsolom, hogy ha műtenek, akkor legalább a három hónapot várd meg. A nyálkahártyádat ott megpiszkálják, és egy nem felépült nyálkahártyán nem vagy nem jól tapad meg a baba és akkor csak megint a baj van. Hidd el én is tudom mi várni, meg várni meg várni, de megéri.

Nem okoskodni akartam, csak...ez az én véleményem, tanácsom.

Sziasztok! Valószínű, hogy most meg fogtok lepődni, amit írni fogok. 37 éves vagyok, első terhesség lett volna, de pénteken derült ki, hogy elhalt a magzat 8 hetesen, ma lennék 11 hetes. Műtét szerdán. Tudjátok én egy nagyon pozitív és optimista ember vagyok és őszintén megmondom, hogy nem visel meg nagyon ez a dolog, mert a jövőre gondolok. Elfogadom a természet rendjét, hogy ha valami nem volt rendben, akkor jobb így... nem érzek gyászt, nem vagyok összetörve, várom, hogy ismét próbálkozzunk. Nem görcsölök, hogy vajon mi lesz legközelebb, vajon mikor jön össze, vajon rendben lesz-e minden. A természet rendjén változtatni nem lehet, ezt el kell fogadnunk. Tudom, hogy a legtöbb embert nagyon megviseli, ha ilyen történik és érthető is. De én csak biztatni tudok mindenkit, hogy ne adjátok fel, de azért ne is görcsöljetek. Próbáljatok meg természetesek és ösztönösek lenni! Talán azért vagyok ilyen, mert sok éve foglalkozom kutyákkal és sok mindent láttam már. Náluk csak a természet és az ösztöneik határoznak meg mindent. Talán ezért nem török össze úgy, mint mások. Képzeljétek, még én nyugtatgatom azokat, akik tudtak a terhességről, hogy ne idegeskedjenek miattam :) Az hogy ilyen vagyok, a páromnak is óriási segítség és így ő sem tört össze. Nem fogunk sokat várni, 1 vagy 2 ciklust és újra próbálkozunk. Ha pedig a természet ismét közbeszól, akkor azt is elfogadjuk. Feladni nem fogom, de ha az élet úgy hozza, hogy nem lesz babánk, akkor elfogadom.

Szóval fel a fejjel és remélem nem haragszotok meg, hogy másképpen gondolkodom :)

Köszi a tanácsot :-)

Ezen a fogamzásgátlón én is ki vagyok halva...

Mit gondol?! Fél évig szedjem utána újabb fél év mire helyre jön a "hormonháztartásom"

Az idö múlik én meg 35 vagyok :-(

Hát.....még ilyet! fogamzásgátlás.....basztikuli!

szerintem is jobb lenne egy másik doki után nézni.

A hematológiát ne hagyd ki a sorból!!

Sziasztok :-)

Én hiába kértem az orvosom,hogy adjon beutalót vv-re..

Pedig túl vagyok egy 5 hetes spontán és egy 8 hetes missed ab vetéléseken!!!

Sőt... Azt mondta,hogy a 6 hetes kontrollon majd megbeszéljük a fogamzásgátlást :-O

Én nem szeretném hormon tartalmú gyógyszerrel bombázni a szervezetem!!

És 6 hónap szünetet mondott!!

Azt hiszem új dokit keresek és végig járom az utat (immun,pajzs mirigy, hormon sor, inzulin)

Hát én ha választhattam volna, kihagytam volna a műszeres beavatkozást. Vetélés esetén nem kell várni, műszeres esetén javasolt a 3 hónap várakozás. Én 6 hónapot vártam, mert a műtét után össze vissza volt a hormonháztartásom, meg majdnem meg kellett kaparni túlvastagodott méhnyálkahártya miatt...stb

Dehát mindenki más, sokaknak egyáltalán nem kell várni.