Az igazi APA.....? (beszélgetős fórum)

Ha a sajat gyerekei lennenek, arra sincs garancia, hogy tovabb mukodik, lasd a forumindito elozo hazassaga. Amugy meg altalaban mar az elejen kiderul, hogy kinek vannak komolyabb szandekai es hogy zavarja-e, hogy mar van tobb gyerek, a legtobben igyekeznek nem kialakitani tul mely viszonyt, vagy egyaltalan semmilyet, vagy alahuzzak, hogy nem szeretnenek osszekoltozni, stb.

Aki ossze akar koltozni, az mar lerendezte magaban a kerdest es bevallalja.

Pelenkazas, furdetesen kivul a tobbi stimm!:)

Mi orvoshoz egyutt visszuk oket, ha valami extra van (nem sima gyerekorvos hanem mittudomen, borgyogyasz, vagy fogszabalyzo vagy valami specialista) amugy en viszem oket.

Nem tul nagyok az elvarasaid, amiket leirtal, munkaidon kivul is megvalosithato:)

Huu, nagyon sok kozos vonast latok, az apan kivul, nekem is 3 gyerekem van es a picurt kiveve hasonlo idosek, mi is 14 eve vagyunk egyutt. Ja, es mi is 4 eve nem voltunk nyaralni! A ferjem viszont egyaltalan nem igy latja az apasag fogalmat es a kozos programokat es a te exed nagyon el van tevedve.

Nalunk egy esetleges valas eseten is ugy alakulna, hogy a gyerekek fele idot vele toltik, fele idot velem. Remelem, nem kerul ra sor, de ezen soha nem volt vita, mi tudnank baratok lenni akkor is, ha nem lennenk mar hazasok. Most is rengetegszer viszi magaval a 2 nagyot meccsre stb.

En a helyedben megkernem az exet, hogy akkor oke, ha nagyon apaskodni akar, illik elvinni a gyerekeket ugy, hogy 3 napot a hetbol vele vannak, annak minden jarulekaval (ovi/suli/kaja/furdetes/alvas stb.). Ez lenne egy elvalt apa feladata vagy ennyi jelenlet kell a gyerek eleteben tole.

Ami az uj parodat illeti, nem kotelezo megpecsetelni egy kovetkezo gyerekkel az egeszet, de a kornyezetemben ugy nez ki, hogy elfogadjak a masok gyerekeit is, csak nem fogjak apanak hivatni magukat. Ha nem fogadjak el, mar az elejen meg szoktak mondani, vagy mas modon megertetni, eleve nem is randiznak huzamosabb ideig, szoval mar tudnad. Ilyenbol is van sok a kornyezetemben, de mar a kapcsolat is ugy indit, hogy csak szex alapon, szoval mindket fel tudja, hogy mi a tetje.

Amugy minden szituacio kulonbozo, sok sikert kivanok! Nem tudom, te mit szeretnel az uj parodtol, milyen elkepzeleseid, elvarasaid vannak vele szemben? Nyilvan a gyerekeid mar tul nagyok ahhoz, hogy apanak hivjak vagy hogy uj apakent elfogadjak, de egy szoros baratsag kialakulhat.

Nekem meg a párom ilyen :)

Ő annyira nem "dolgos", inkább elment kevesebb pénzért dolgozni, csak h normális munkaideje legyen és minél több időt tölthessen velünk. És más fajta férfival nem is vállaltam volna gyereket. Nem magamnak szülök, hanem kettőnknek, hogy egy család legyünk. :)

Túl igényesek vagyunk, vagy a mesében élünk.

DE AZ ÉN APUKÁM ILYEN!!! Pedig nagyon dolgos ember, ennek ellenére a sok munka mellett is volt ideje ránk!

Az igazi apa:

- elkíséri ultrahangra a várandós feleségét, együtt nézik a monitort

- ott van a szülésnél

- alkalmilag fürdet, pelenkáz, babára vigyáz

- focizik, labdázik, bicajozik, korcsolyázik, úszik, pancsol, birkózik (szelíden, nem durván) a gyerekeivel

- esténként mesét olvas, ha anya nem ér rá, vagy csak úgy magától

- segít a tanulásban

- megjavítja az elromlott játékokat

- legózik, építőkockázik, autózik, bújócskázik stb...

- ha sír, megvígasztalja gyermekét

- ha beteg, orvoshoz viszi, vigyáz rá, éjjel ő is felkel hozzá

- ölbe veszi

- BESZÉLGET a gyerekeivel!!! csak úgy spontán, mindenféle lényegtelen dologról

- velül örül, szomorkodik

- támogatja gyermekei törekvéseit, segít nekik ebben

Hirtelen ennyi jutott eszembe. Túl nagyok az elvárásaim? Mert részemről ez spontán jön, és ezt várnám a másik szülőtől is. Hol a hiba?

igen, ez érdekes, mert a 11 éves nálunk is benyögte már, hogy nem dirigálsz, nem vagy az apám...-helyretettem, azóta nincs gond, a páromnak meg elmondtam, hogy a gyereknek tudnia kell, hogy hol van a határ, de azt csak úgy fogja megtudni, ha elmegy odáig, és ezért mondta, mert kíváncsi volt, mit reagálunk

a nyaralásunk pl nagyon jól sikerült, ott sokat csiszolódtak, és érdekes módon, nem úgy, hogy fagyival meg üdítővel tömte volna őket... a vízbe dobálás az úgy látszik hatalmas élmény minden gyereknek (megjegyzem, 14 év alatt 3x voltunk nyaralni, pedig megtehettük volna, strandon pedig 1x sem)

ami a láthatást illeti, éppen azon gondolkodom, hogy felkeresem a gyámügyet, és valamit kitalálok, hogy nyoma maradjon, hogy én nem tartom vissza a gyerekeket, sőt... de ő nem él a jogával

Sok ilyen spermadonor van, amiről írtál...szinte sablon, de vannak szerencsére kivételek.

Aztán egy idő után a gyerek szeme kinyílik. A lányok elfordulnak az apjuktól, a fiúk jobban ragaszkodnak, mert mégiscsak kell a férfiminta nekik.

Leírom a véleményem ha már véletlen ide ugrottam erre az oldalra:)

Szerintem óriási szerencséd van az új pároddal neked is meg a gyerekeidnek is! Tulajdonképpen a volt párodnak is! A gyerekek nem hülyék, pontosan ki fogják alakítani magukban a képet mindkét " apáról" . Semmit nem kell tenned, ( szerintem) csak legyen nyoma annak hogy engeded elvinni a gyerekeket láthatásra !!! Pl e -mailek, esetleg jelezni a gyámhatóságnál ,hogy nem viszi az apuka a gyerekeket akkor amikor vihetné. Hallottam már olyat hogy ilyen apuka egyszer bepöccen és ő jelent fel téged hogy nem engeded. Akkor nehéz bizonyítani és az gáz. Szóval te csak jelezhess itt ott. Email visszanézhető. A gyámhatóság lehet hogy rászól egyébként hogy miért nem megy de nem baj. Ti meg éljetek boldogan. A gyerekek fogják látni hogy ki az akire számíthatnak és az a lényeg. Az apának kellene odamenni értük és nem neked vinni. Én csak akkor vinném őket ha a gyerekek kérnék. És előtte is írnék emailt hogy miért nem jön? Meg hogy elviszem akkor őket....

Ha lesz saját gyereketek sem lesz semmi gond. Van ilyen a családban nálunk. 3-6 évig nevelte a sógorom a neveltlányát, amikor kislánya született. Kicsit néha a sajátja felé hajlik ugyan a keze meg pl . Egy strandon való vízi hancúrozásnál kérte hogy cseréljünk már gyereket hagy dobálja ő a lányát én meg a másikat, de minden rendben működik. Ezt sem hallották a gyerekek nem is veszik észre. A gyerekek imádják egymást! Néha a sógorom megkapja a nagytól hogy nem te mondod meg mert nem vagy az apám , de ilyenkor anya helyreteszi. Ma 11 éves nagylány mond ilyeneket , a kicsi 5. És itt a nagyot rendszeresen elviszi az igazi apja ( sőt néha a kicsit is) mégis működik a kapcsolat. Apukák nem igazán találkoznak. Az egyik a házból a másik a kocsiból " löki" ki a gyereket ha hozza. A gyerekek megszoktàk. Nekik ez a természetes.

Bocs hogy így véletlenül beugorva ide belepofáztam. Hátha segítettem valamit.

Szerintem az új párod jellemétől függ leginkább. Ha ő bevállalja ezt az egészet és teljes lelkével elfogadja és szereti a gyerekeidet, akkor nem lehet gond.

írok egy ellenpéldát is azért: Férjem nőtt fel ilyen családban, kb 3 éves korában váltak el a szülei és 6 éves korában született új apától féltestvére. Az új apuka látszólag szerette, elfogadta őt, mégis érezhetően másképp bánt a tesókkal, gyakran egy fokkal kedvesebben beszélt a saját fiával és sokkal elnézőbb is volt vele - mondjuk ennek eredményeképpen az a gyerek sokkal linkebb felnőtté vált...

De hangsúlyozom, meggyőződésem, hogy ez az apuka hibája, nem anyukáé/gyereké.

ezt örömmel olvastam, köszi szépen :))

nálunk a 2 nagyobbik lány, a kicsi fiú, és rajta látom, hogy fontos, hogy legyen férfi a családban, mert ha együtt vagyunk, boxolni akar meg ilyen fiús dolgokat csinálni

néha nem is tudom eldönteni, ki élvezi jobban a másik társaságát

pl. azóta vettünk több társas játékot is, és rendszeresen használjuk is, a gyerekek meg persze nagyon szeretik, hogy 2-3 naponta , de heti 1x tuti hogy társasozunk

Csak gondolkodom... Hangsulyozom, nem bantani akarlak! Csak azert, mert kevesbe vett reszt a csalad eleteben, nem hagynam el az otthonomat, a ferjemet. Harom gyermekrol valo gondoskodas (kozep-foiskola/egyetem, stb.) - foleg a kesobbiekben - nagy terhet ro eveken keresztul a masikra. Ha ferfi lennek, nem vallalnam be. Nem lett volna egyszerubb valtoztatni a kicsit ellaposodott, megszurkult csaladi eleten?

Mi a garancia arra, hogy ez a ferfi tudja majd tartani az erzelmi szintet-lobogast eveken keresztul mellettetek??

Én két és fél éve élek az új párommal,közösen neveljük a lányaimat,akik az összeköltözésünkkor voltak 11,5 és 4 évesek.A viszonyuk nagyon jó,harmonikus,akivel találkozunk,vagy akikkel összejárunk,mindenki azt hiszi,hogy az édesapjuk,hisz a kicsi pl. az ölébe kucorodik a páromnak beszélgetés közben.A nagy most 14 és minden problémáját őszintén megbeszéli a párommal,mesél a fiúkról,a barátnőiről,mindketten szeretik a négyesben szervezett programjainkat,és a kicsi Atti apunak hívja a páromat,sőt néha a nagy is.Az apjukkal is jó a viszonyuk,csak éppen ritkán találkoznak,mert soha nem jön el értük,csak ha mi visszük őket,akkor találkoznak.Kb Ő is úgy gondolkodik az apaságról,mint a Te volt férjed,hogy Ő apa,mert Ő csinálta őket :S

Szerintem ha a gyerekeid látják rajtad,és rajta is,hogy szeretitek,tisztelitek a másikat,ők is egy idő után ezt fogják tenni.

zaklatni egyáltalán nem zaklat, távoltartási végzésre tuti nem lesz szükség, mivel bejelentette, hogy vagy ő van a gyerekeivel, és akkor neki a helye a családban van, viszont ha nem ő van a családban, akkor megpróbál minél jobban elszeparálódni és ne is számítsak rá semmiben, kivéve az anyagi támogatást amit sikerült normálisan megbeszélnivele, és pontosan és rendszeresen fizeti is

nekem inkább egy láthatási végzésre volna szükségem.. sajna ilyen azonban nincs

Nos bár nem vagyok ilyen helyzetben de azért leírom mit gondolok. Először is le a kalappal hogy meg merted tenni az első lépést és kiléptél ebből a lehetetlen kapcsolatból.

Másrészt mostmár hogy tudja hogy vesztett persze hogy fűvel fával dobálózik, más fegyvere nincs.

Harmadrészt azt a gyerekenként 5 percet meg 1 spermát amit "bedobott a közösbe" nem nevezném másnak csak spermadonornak... attól mert ott van jelen olyan erővel a kávéscsésze is a gyerekek apja lehetne... vicces.

Javasolni annyit tudok hogy ha nagyon zaklat kérj távoltartási végzést és csak a jelenlétedben láthatja a gyerekeit, másrészt koncentrálj a mostani párodra mert igenis lehet valódi apa! Sok sikert :-)

Kedves Mindenki!

Szeretnék tapasztalatot, véleményt kérni,főleg olyanoktól, akik maguk is hasonló helyzetben vannak, vagy ilyen körülmények között nőttek fel.

Párommal 14 évet éltünk együtt, 3 közös gyermekünk született. Most 11, 6.5 és 5 évesek. 1 éve látszólag én léptem ki a kapcsolatból, ám ennek legfőbb oka az volt, hogy egyszerűen nem volt hajlandó részt venni a családi életben, nem foglalkozott szinte semmit a gyerekekkel. 4 év alatt 1x sem voltunk pl. kirándulni, egy kezemen meg tudom számolni, hány közös programra jött el velünk, persze azokat megelőzte nagyon sok vitatkozás, alkudozás... Én úgyítéltem meg, hogy a gyerekek miatt kilépek a kapcsolatból, mert szerintem az egészséges személyiségfejlődésüknek nem tesz jót az, ha így nőnek fel. Amikor elköltöztem otthonról a gyerekekkel, akkor a párom persze észbe kapott, és próbálta volna visszaszerezni a családját, mert rájött, mit veszített. Nekem eszem ágában sem volt visszakerülni abba, amiből épp kimásztam, megmondtam neki, hogy ő saját magát zárta ki a családból, nem kell csodálkozni, ha kívül találja magát ilyen téren is. Azóta megismerkedtem valakivel, akivel nagyon jó kapcsolat kezd kialakulni közöttünk, nagyon szereti a gyerekeimet is, és ők is nagyon megkedvelték szinte az első pillanattól. Persze ahogy ilyen jól alakulnak a dolgaim, az exem egyre inkább kezd realizálódni, hogy nem fog már a családba visszakerülni. Megpróbál megfélemlíteni és érzelmileg zsarolni, mondván, hogy a gyerekek sosem fognak apjukként tekinteni az új pasimra, nem fogják elismerni, és hogy mit képzelek én, egy pasi sem akar igazából még saját gyereket sem, nem hogy egy másik férfi 3 gyerekét nevelje... és ha esetleg úgy alakul, hogy lenne közös gyerekem az új párommal, akkor aztán megnézhetem, hogy a nem sajátjai mennyire le lesznek majd ejtve stb.. Amikor megkérdezem tőle, hogy mégis, mesélje már el, számára mit jelent az apaság fogalma, akkor ilyeneket mond: ő az apaság fogalmát 80%-ban kimerítette azzal, hogy egyszerűen csak jelen volt a családban és hogy genetikailg ő az apa. Szerinte ez az apaság 80%-a szerintem meg siralmas.

Szeretnék azzal kapcsolatban tapasztalatokat, hogyan alakult a viszony az új pár és a kapcsolatba hozott gyerekekkel. Legjobban olyan tapasztalatok érdekelnének, akik gyerekként ezt átélték, hogy hogyan viszonyultak az édesanyjuk új párjához.

Előre is köszönöm, remélem sok hasznos tanácsot kapok majd, és most szeretnék megkérni minden kedves hozzászólót, hogy ha érdemben nem tud a kérdésemre válaszolni, legyen kedves mellőzni a hozzászólást.

KÖSZÖNÖM