Az élet végén (vers)

Letakart arcok,

Megvívott harcok,

Könnyek és karcok.

Sokáig tartott annak,

Ki mindent feladott,

Olykor küzdött és dacolt,

Ki élvezte az életet,

És ki kapta az éleket.

Néha távolba révedett,

És néha el is tévedett,

De most végre megpihen,

Ő már csak egy idegen.

Egy név egy táblán,

Egy emlék a gyertya lángján.

És sok idegen összegyűlve,

Hallgatnak megkövülve.

Ők már lent fekszenek,

És senki másnak, csak a földnek kellenek.