Az alkoholizmus árnyas oldala (beszélgetés)
Az lenne még a legkevesebb mert jár ki háziápoló hozzá a sebe miatt.
Nem is az a baj hogy ápolási, mert már a kiemelt jár az állapota végett. Hanem az állapota miatt a felelősség ami miatt nem csinálom szívesen. Bármi van, mindenhol engem basztatnak, a háziorvos ne is említsem. Ha van valami apu számára is én vagyok a család fekete báránya akinek mindent megkell csinálnia.
Szeret mert tudom hogy nagyon is szeret, csak az a baj hogy nem mtudja jól kifejezni a szeretetét. Én voltam az, aki itt volt kéznél mikor anyunak romlott az állapota és itt volt; ő még dolgozott meg nem tett volna semmit, engem kritizált napról napra anyu a szeszélyeivel. Most már nyugdíjas, most igaz már ittvan de sokat nem változtak a dolgok, csak már kettőjük piszkálódását kell elviselni. Nem könnyű dolog ez, pl mikor valamit megbeszélünk és akkor azt ő mindenféle szó nélkül megváltoztatja...
Ha találnák egy normális munkahelyet, azonnal elfoganám és lemondanák az ápolásiról. Ez egy ideiglenes életforma, de nem megoldás.
Nehéz ebbe így beleszólni! Anyukád ápolásával jutsz ugye "keresethez". Ami mondjuk ki őszintén ,nem sok. Bár a semminél több...:(
Ma már minden gyerek netezik. A suli miatt ,kell is. Ha 42 évesen ilyen, hát én már csak a csodában bíznék..
Nem mernék vele egy fedél alatt élni.A gyerekemmel meg főleg nem.
Igazad van. Eddig még nem csinált vele semmi rosszat, különben a lány nem ragaszkona hozzá. DE, mikor ivott mindig a telefonon szapulja a gyereket hogy bár a suliba hogy viselkedik, otthon meg mennyire állat, és hogy miért engedem sz.gépezni, meg hogy kit és mennyire néz hülyének a gyerek...
Némikép igaza van amiket mond mert sokmindent ráhagy apu hogy velük lakunk, de sajnos ezen már nem tudok változtatni.
Edig néztem azt, hogy mennyire rossz lenne ismét egyedül, mert előtte éveken át egyeül voltam a lánnyal és senkit nem találtam egyáltalán. Nagyon nehéz manapság találni valakit.
Én 32 vagyok, ő 42, már egyikőnk sem mai darab.
Jó lenne itthonról is szabadulni mert ezt amit apu csinál sokszor már nem tudom nagyon elviselni, de hát mit tudok tenni mikor anyunak meg olyan betegsége van ami miatt ápolásin vagyok vele 2 éve. Sokszor ezmiatt vagyok már eleve teljesen kikészülve. Az évet eleve úgy kezedtem hogy nem tudom mi a bajom annyira rosszul voltam, szédültem, gyomrom, nemtudtam se enni se inni, fájt fejem és még sorolhatnám. Mint a végén kierült számos vizsgálat utána stressz volt a legfőbb oka no meg egy gyógyszer mellékhatása. Ebből szerencsére "kigyógyultam", de amit akkor átéltem lelkileg... majdhogynem halálfélelmem volt hogy meddig fogok élni. Nagyon rossz volt.
Dupla rosszat nézve:
Van egy biztos ház ami anyuék után tuti enyém lesz, viszont azt amik idegileg van addig elviselni sokszor nehéz. Menne az ember vele máshová hogy ettől megszabaduljon... DE
Másik oldalon viszont pont hogy párom így cselekszik mikor iszik, nem mernék sosem aláírni semmiféle papírt hogy utána nyögjem a lakáshitelt ha összeveszünk. Ha józan, állandóan mindig minden rendben van, akkor remekül lehet csinálni sokmindent. Jólelkű, segítőkész meg tudom hogy szeret, e az alkohol sokszor elront mindent.
Apu azt mondta hogy beszéljek vele. Beszéljem rá az elvonóra, ha nem akkor vége. Ha akar vegyen nyugodtan házat de csak az ő "számlájára". Ha rendben mennének a dolgok, összeköltözni vele, aztán meg ha nem úgy van tovább, akkor meg otthagyni és visszajönni a mi (én) házunkba anyuékhoz.
Nem is tudom ez jó ötlet lenne e.
Apu hugát (nagynéném) nem irigylem, mert amit az végig csinál már majd 40 éve a férjével... folyamatosan iszik, elitta a fél fizuját, örjöng stb... és nagynéném tűr, mondván a két gyerek 33 és 38 évesek) miatt meg már 60 évesen mit csináljon.
Hát az már egy kész önfeláldozás amit tett. Saját magát áldozta atlán már fel.
Amíg ő nem akar leszokni,tehetsz te bármit.
Talán ha választás elé állítanád,de akkor is lennének visszaesések,kérdés mennyit tűrnél még neki.
Ha meg nem inna jóideig,a félsz akkor is benned lenne minden alkalommal,amikor hazamegy,vagy a haverjaihoz.
Hidd el,tudom miről beszélek.
Én még mindig nem hiszek,még mindig tartok tőle hogy az ital hiánya erősebb bárminél (mondom,bárminél) és bármikor megy egyedül valahova,végig arra gondolok,vajon hogy fog hazajönni.
Még hónapok után is.
Én állítom,hogy ha egy alkoholista 'leszokik',nem ő a hős, (mert kevés van aki önszántából rakja le,inkább valami drasztikus nyomás,vagy betegség hatására)hanem aki kitartott mellette a rossz időkben is.
És akkor még nem is biztos,hogy megéri...
Egy alkoholista mellet örök szenvedés élni,egy volt alkoholista mellett örök rettegés.
Valamit nagyon tenni kell mert szerintem hogy lelkileg padlón voltam és már egy apró torokfájásból is a leghalálosabb betegséget gondoltam... a szédülés mint kiderült gyógyszer miatt volt, hát mire ez kiderült, lelkileg amin keresztül mentem...
helyrejöttem kicsit, aztán vissza. Nem tudtam enni, inni, fogytam, fájt a gyomrom, fejem, szédültem, ment a hasam.
Mint kiderült ez mind pszichés eredetű tünetek is tipikusan, és ha valaki idegileg vagy lelkileg kivan, akkor baj van.
Eddig nagyon szerettem, de ez már nekem kezd elég és sok lenni. A lány ragaszkodik hozzá (10. éves) nagyon, és mindig kérdezi hol van ha nem jön.
Ma is jönnie kellett volna, erre lehet épp most is alszik mint egész délután, mert részeg volt ismételten, nem is ment dolgozni.
Igaza van cel-nek és elbb-nek:
"Az alkoholizmusnak csak árnyas oldala van."
Az a véleményem, hogy az alkoholbetegségnek csak árnyas oldala van.
Mit tudsz tenni? Elmenekülhetsz, ezt teszed, ha nyugodt életet szeretnél, vagy a párod melléállsz és támogatod a betegségében. Gyógyulás nincs, csak tünet mentes állapot, ami évtizedeken át fenntartható, de ehhez a párod akaratára és belátására, állapotának teljes elfogadására szükség van.
Sok szerencsét és még több kitartást kívánok!
hagyd ott a fenébe
ezzel akarsz Te együtt élni és a gyerekedet ez nevelje?
Ha magától nem akar leszokni, a fejed tetejére is állhatsz, akkor se fog.
Elvonó vagy lapát...:(
Mikor megismertem minden rendben volt. Azt tudtam hogy anno az apuája nagyon ivott, már -már aloholista volt.
Teltek-múltak a hónapok, időnként mikor nem volt nálunk, telefonon hallottam rajta hogy ivott. Jött az ígéret hogy ez az utolsó. Egyszer egyszer a szomszéddal, haverjával leitták magukat, betudtam annak hogy oké, így alakult. De mikor nem ment el sehova és akkor is ivott. Az volt mindig hogy csak sör volt, de 1-2 sörtől nem lesz valaki annyira ittas hogy a hangján hallatszon. Utána eltelt valamennyi idő, nyaralások, stb... akkor semmi gond nem volt, tudta kontrollálni a dolgokat. Aztán jött ősszel a páleszfőzés ideje, gyűlt nyáron a cefre, kifőzette, lett belőle X liter pálesz. Otthon eltette ha jön valaki megkínáljuk alapon. Hát nem ez lett, hanem egyre jobban és jobban járt kelt arra ahol tárolva van és ivott. Ha jött valaki, volt 2 alkalommal is hogy több mint 0,5 litert ittak meg fejenként. Tudom vannak sok problémái, de nem az alkohol a mentsvár azért. Egyik este mikor nagyon rosszul voltam, bekellett menni Pécsen a kórházba, hát apunak kellett bevinnie, mert annyira részeg volt hogy csak beszélt de azt se tudta hol van. Utána éjjel kötekedett, akadékoskodott, magyarázott... mikor józanodott volna, még ráivott. Egész éjjel a szoba és konyha között ingázott a pálesz miatt hogy még igyon.
Ekkor elbeszéltem vele, megbeszéltük hogy irány az addiktológia, ezt abba kell hagyni. Eljött a nap, addig semmi nem is volt, útban oda előállt vele h őneki semmi baja, nem akar menni. Aztán a végén mégis bement, elakarta kérni a papírokat ho gy csak nem vár, aztán akkor épp hívta az orvos, hát muszály volt bemenni. Beszélgetett vele, de mikor megkérdezték tőle hogy tudja e hogy beteg és hogy alkoholista, azt mondta rá hogy ő nem az, neki csak kis lelki problémája van. Akkor azt mondta elköltözik az apukájától, anyukájától, hát így is volt 3-5 napig. Aztán mikor ment dolgozni, hazament nem jött. Ez még oké is volt, de ha haza megy, otthon mindig iszik. Legutóbb nem ment be dolgozni sem mert annyit ivott hogy nem tudott reggel fekelni, amikor meg józanodni kezdett, még ráivott.
Most ott járunk hogy kezdem undorodni tőle akaármennyire is "szeretem", folyamatosan akadékoskodik mind velem mind a szüleivel. Az anyukája nem mer semmit tenni mert ha iszik mindig ordibál vele. Így költözzek össze vele a jövőben és vegyünk közösen házat hogy ezt csinálja??!!!!
Ha felhív telefonon késő este teszi ezt és akkor akadékoskodik, vitatkozik velem, mindenért okol és beleköt abba hogy nevelem még a gyerekemet is (nem közös gyerek, még előző házasságomból van a lányom), meg az sem tetszik neki hogy anyuékkal közös kassza van...
Mit tegyek vele hogy ez megszűnjön, mert már a sok ígérgetésből a hócipőm kivan. Már az fordult meg a fejemben hogy elhagyom, de lehet kellene neki még egy esély hogy segítsek neki a leszokásban?
Nagy problémával küzdök: párom al alkoholba próbál egyre rendszeresebben menekülni, abban a hiszemben hogy ez megoldja a problémáit.
Segítsetek mit tehetnék vele.