Autizmus - Naná, hogy Esőember! (beszélgetés)

Köszönöm, így "csak" 3 főt kell fizetni, az is több a semminél, 1x kipróbáljuk.

Nekünk eddig az ismerősöknek mindig örült, repkedett, ez a hozzáállás új. Amikor kicsi volt, akkor volt ilyen, megjött az apja, futott, mondta, hogy "szia papa!",de igazából rá sem nézett, hanem kikerülte, és ment a lépcsőházkorlátot tapogatni. Majd elkezdünk egy kis illemtant...

Szia!

Köszönöm, annyira kedvesek és segítőkészek vagytok!!! Már 1-2 hete néha benéztem ide, morfondíroztam, hogy írjak vagy ne? Mígnem tegnap egyedül voltam a gyerekkel este, nem kötötte le semmi. Éreztem egy nagy gombócot a torkomban, tehetetlennek éreztem magam és a végén úgy éreztem nem kapok levegőt. Majd jöttek a megszokott dolgok: vacsi, fürdés, elalvás, így egy kicsit jobb lett.Ekkor megnéztem a neten a lelkisegély telefonszolgálat oldalát és jól kibőgtem magam. De ma megint ugyanezt éreztem. Ekkor rászántam magam, hogy bejelentkezek és segítséget kérek Tőletek. Nagyon jó ötletnek bizonyult. Annyi mindent írtatok és küldtetek. Próbálom majd átnézni és reagálni. KÖSZÖNÖM!!!

Szia Melcsi!

Fel fogsz nőni a feladathoz, ne aggódj!

Nekünk 2évesen mondták a gyanut, 3évesen lett diagnózisunk. Ez 2,5éve volt, még én is élesen emlékszem ezekre az érzésekre. Mi nem hittük el, nagyon sokáig nem hittük el, néha még most sem hiszem, pedig már nincs miért kételkedjem. Gondoltam oké, h "úgy csinál", de majd egyszer magához tér, el kezd beszélni, és akkor megbeszéljük, h hogyan kéne a dolgokat csinálja...vicces gondolat volt, még ha nincs is kedvem nevetni rajta. El kezdett beszélni, de inkább ismételget, abeszéd lényegét nem érti még.

Összességében még is úgy érzem pozitív változásokon mentünk át érzelmileg. A bizonytalanság, a rémület és kétségbeesés érzéséhez képest sokkal higgadtabbak lettünk. Belejöttünk. Láttuk, látjuk a többieken, magunkon, h így is lehet élni, h ők is lehetnek boldogok, és rengeteg örömet tudnak nyújtani nekünk. A legfontosabb, h találjatok egy jó óvodát gyorsan, még akkor is, ha csak a következő szeptembertől akarjátok beíratni - mindenhol kevés a hely, nehéz bejutni. Kell keressél a lakóhelyeden segítséget, tornát, gyógypedagógust, szülőoktatást. Szinte bármit csinálsz, avval előrébb jutsz, lelkileg mindenképp. Azután az iskolákat is nézegetheted, mert az sem lehet elég korán elkezdeni.

Emlékszem, én nagyon sokáig nem vallottam be senkinek, h mi a gond. Aki észrevette, annak megkésett beszédfejlődésről hablatyoltam. Ma megmondom, ha úgy adja a helyzet,de nem fektetek rá nagy hangsúlyt, a döbbent tekintetekről nem veszek tudomást, a kérdéseket megelőzöm, és pár nagyon rövid mondattal elmondom, h nem kell nagy dologra gondolni, nem beszél, és egyáltalán a kommunikációja blokkolt, egyébként nincs semmi gond vele, közösségbe jár, boldogul - evvel rövidre zárom a témát, általában bejön. Az igazi problémák nem tartoznak mindenkire, és ha én természetesnek veszem, akkor mások is lassan annak tudják venni, és beszélgetünk a szomszédasszony léha férjéről nyugodtan tovább:). Nekem mondjuk egyszerű, nincsenek (még?), vagy kevés a morbid viselkedési formánk.

Az első döbbenet időszakot egyszerűen túl kell élni. Keresni kell sorstárs családotak, az ovi, vagy a fejlesztő helyek ezt meg is adják. A Fórumozás nekem is nagyon sokat segített, jó olyan emberekkel beszélni, akik tudják milyen ez az élet. Meg kell emészteni, hiszen ez az egész életre egy más vágányra állítja a családotokat. De ez sem vakvágány!!!

Volt szó itt egy táborról agusztusban autikat nevelő családoknak. Nem tudnátok eljönni? Jó kis terápia lenne...

A legpzitívabb tapasztalásom, h a "sérült" családok, és az ilyen közösségek sokkal emberibbek, egészségesebbek!!!

Vagyis fel a fejjel!!! :)

Megjött, így ma leadtam a Tan. Kép. Bizottság szakértői javaslatát az óvodában. Aug 16-án kezdjük a beszoktatást, gyógypedagógus asszisztens lesz!

Köszönöm mindenkinek a tanácsokat, amit az ügyintézéshez kaptam!

2 éves kora óta napirendezünk. A lakás terét is felkártyáztam ( a tevékenységek helyeit jelöltem. Tér-idő struktúra megvan) E mellett PECS-ezünk is, bár még csak néhány kártyával.

A napirendet visszük magunkkal ha elutazunk. A vizuális támogatás csodákra képes, és hála' Levike ügyesen érti, valódi segítség számára. ( A napirendet a Levikét korábban itthon fejlesztő gyógypedagógussal alakítottuk ki, aztán kiképeztem magam a Vadaskert szülőképzés előadásain is.)

Érdekes, hogy sokáig nem rongálta a kártyákat Levi, hanem mostanában kezdte el gyűrögetni, szájba venni, egy-egy óvatlan pillanatban. Érdekes a tépőzár tapintási érzete számára, azt hiszem..

Remélem hogy nálunk is hasonlóképpen áttörés következik majd!

Az ember azt gondolná, a gyógyped. fősulira csak hivatástudatból mennek. De akkor miért? Pénz miatt nem, az biztos. Csak oda vették fel? Fogadásból? Hát érdekes.

Az előzőekhez: amíg kis, 2-3 éves volt a fiam, mindenki barátságosan fogadta a kicsit furcsa, tolakodó, de vigyorgós, kedves gyereket.(Akkor még nekünk is csak a volt védőnő mondta, hogy autista lehet(és persze én már tudtam, diagnózis nélkül is), a gyógypedagógusa csak nevetett rajtam, hogy hogy gondolom.)Ma (6 éves) sajnos egészen más megítélés alá esik, az emberek kb fele most is kedves vele, de sokan elhúzódnak, összesúgnak, v. néznek rám, hogy lépjek már vmit.Ritkán felháborodnak, miért engedem "garázdálkodni".

Azt hogy lehet elmagyarázni, ki a barát? Esetleg a név szerinti felsorolás lehetséges, amúgy neki nincs különbség az emberek közt.

Nem ilyen szemlélettel jönnek ki a gyógypedagógusok a főiskoláról!

Amit az említett (levelezőn főiskolára járó)bölcsődei dolgozó mondott, abból én arra következtetek, hogy idősebb már és azért mondta ezt, mert régen valóban az volt a tendencia, amit említett.

(egyébként meg azt is simán el tudom képzelni, hogy nem a gyp.főiskolára jár, hanem valamilyen gyp.asszisztensi képzésre.)

Az tulzás hogy beszélgetni , mert sajnos a mondat szerkesztése még kezdetleges de ezek a vizuális eszközök pont arra jók és a PECS is hogy segitse beszélni tanulni és szerintem olvasni is hamarabb megtanul majd igy mert van a szó és mellete egy kis ábra :)).Nagyon szereti a vizuális segitséget sőt ha nincs kéznél a napirend akkor lerajzolja mit szeretne persze szavakkal el is mondja most már:))

Sajnos a táborba nem tudunk menni , nem nyertük meg az ötöst :( De nem adjuk fel :)

Nálunk a gyógyped sulin belül is "mumus" az autista csoport. Ha egy pedagógus megbetegszik, nincs helyette más. A többiek csak az ajtóból "kukkolnak" be ha van valami.Ezt a csoport pedagógusai mondják!

Sajnos, tényleg igaz, ez a "csak autistát ne" hozzáállás. :( Még szerencse, hogy a csoporton ettől függetlenül jól működik...

Gerleág!A Szakértői Bizottságnál, ahová fejlesztésre jártunk a kisfiammal, a 30 éve pályán lévő (és autista gyerekekkel foglalkozó) gyógypedagógusunk azt mondta, a 30 év tapasztalata alapján azt kell megállapítania, 10 gyógypedagógusból 9 ezt jelenti ki: csak autistát ne..., autistával ne..

Én húztam ki szegénykémből ezt a vallomást azzal, hogy a bölcsis és még más eseteinket elmeséltem neki, és csak szomorkodtam , és nem értettem mi történik.

Mert amikor megkaptuk a diagnózist(ill. felmerült a gyanú) azt mondtam , jól van, autizmus, akkor uccu neki élni a megfelelő fejlesztési lehetőségekkel. Akkor még nem gondoltam volna, hogy ez azért nem ilyen egyszerű...