Átvert a férfi/nő akit szerettem... (beszélgetés)

hajjaj...

Szinte minden nap elolvasom amit írtál, és nem még mindig nem értem, hogy miért csinálja ezt egyik ember a másikkal? Annyi ilyen sztorit hallottam már, azt hittem többen lendülnek bele a témába, de vagy szégyenlik -amit nem kéne- vagy nem tudom. Ismerek pasikat és nőket is (sajnos) akik abból élnek, hogy nőket szédítenek magukba, kihasználják őket minden téren, és végül ha valamiért már nem megfelelő a kapcsolat számukra, vagy csak unják, egyszerűen otthagyják az illetőt. Minden történet más egy kcisit, de mindegyiknél csak az egyik fél szereti a másikat, és a másik ki is használja ezt. A filozófiatanárom mondta egyszer, hogy rossz kérdés a -Miért? jó kérdés a -Hogyan tovább?...na de akkor is: miért??

a volt párom számomra elég piszkos módon hagyott ott 2005 májusában. mondanom sem kell, hogy előtte már az összeköltözést, az egy helyen dolgozást, közös jövőt és gyereket, családot terveztünk. mivel nagy távolság volt köztünk, ezért segítettem neki munkát keresni. hónapokon át munkát kerestem, több tízezret költöttem arra, hogy álláspályázatokat adtam fel az érintett város szinte összes létező munkahelyére. órákat töltöttem a telefonkönyv felett, cégeket nézegettem, pályázatokat írtam, a postán már hülyének is néztek, de én vállaltam és nem törődtem vele, mert imádtam őt. persze az állások közül ami összejött volna, azt fitymálta, nem tetszett neki. és ha valami nem jött össze, akkor még engem bántott miatta, és napokra kikapcsolta a mobilját. de én továbbra is kitartottam, bíztam benne, imádtam őt, és mindent megtettem érte. mondta, hogy próbáljak meg nézni albérletet. találtam is. de ugye az neki nem volt jó, mert előtte munka kell. és akkor megint engem vett elő, hogy mert én nem találtam neki munkát.

már ott tartottam, hogy a nagynénémhez akartam bejelenteni őt, és így, mint városbeli, talán könnyebben kapna munkát. így is adtam be sorra a pályázatokat.

az egyik pályázat sikeres volt a rengetegből. de ekkor ő már nem volt velem. péntekről szombatra virradóra eldöntötte, hogy elmegy egy másik városba, állítólag ott kap valami munkát. ki is mondta, hogy neki az sokkal fontosabb, mint én, és ilyen nagyszerű ajánlatot nem utasít vissza még akkor sem, ha rámegy a kapcsolata. akkor összetörtem teljesen, teljesen kikészültem.

persze a cég, ahol ajánlottak neki állást, 1 hét múlva csődöt jelentett...

hát ennyit jelentettem én ennek a fiúnak. egyik nap még a mindent, másik nap már a semmit, mert képes volt egy közös álmot a bizonytalanért egyik napról a másikra szétrombolni. azóta képtelen vagyok megbocsátani neki igazán, pedig ő akarná.

lehet, hogy hülye voltam, hogy ennyit megtettem érte, de én olyan vagyok, hogy valakit vagy minden porcikámmal szeretek és mindent megteszek érte, vagy nem szeretem. de így utólag már úgy érzem, hogy ő nem szeretett engem igazán...

Sziasztok!

A világ elkeserítő ilyen szempontból. Jártál-e már úgy, hogy valaki akiben bíztál, akit szerettél, akivel tündérkastélyt építettél szerelmetek köré, átvert? Anyagilag tönkretett, vagy csak mindig kölcsönkért, de semmit nem viszonzott, úgy érezted kihasznált minden téren, és csak minimálisan viszonozta bármi fáradtságodat? Hogy mindig úgy érezted hazudik a szemedbe, de állandóan elaltatta a kétségeidet, és te hinni akartál neki, hisz még mindig szeretted??

Áldozat voltál? Mártírnak érzed magad? Utálod a helyzetet? Tönkretett - tönkretesz idegileg? Voltál már ilyen helyzetben? Meddig? Mit tettél?...Mit lehet tenni?