Apjához akar költözni a fiam... (beszélgetés)

Olvasgatom a fórumot. Ez a srác, és meglehet az apja is igencsak autisztikus beütésű emberek, a srác tuti. Szinte minden erre utal, amit leírtál róla. Ok, legyen csak "nagyon introvertált".

Olvasgass ennek utána, és esetleg beszéljetek szakemberrel is. Egyrészt a srácnak is segítségre lehet szüksége, mert ő sokkal nehezebben fejezi ki, ami őt nyomja, és nehezebben is érzékeli mások baját, másrészt Te, mint anya saját magad előtt is más megvilágításba kerülsz.

Én még futnék a helyedben egy ilyen kört, mert ha az ilyen gyerekeket - már bocsánat az általánosításért - szabadjára engedik, akkor bizony a kriminalizálódás is elkezdődhet, és ahhoz nagyon fix háttér kell, hogy visszataláljon fiatal felnőttként a normális vágányra, és ezt esetetekben az apa nem biztos, hogy biztosítani tudja.

A férjem ebben a korban elköltözött a barátnőjéhez, nem járt iskolába, néha el-ellopott ezt azt otthonról, azt eladta, de máskor meg alvás nélkül napokat dolgozott, és pénzt keresett.. Pedig a szülei 3 diplomás, tisztességes emberek voltak, bár nem mintaszülők, de semmiképpen sem indokolták volna azt, hogy "ilyen" legyen a gyerek. És nem lehetett "nem hagyni". Ő ment. És kész.

Azóta szakmájában kiváló, szélsőségesen becsületes több gyermekes apa, mert végül visszatért a szülői modellhez. Ez a hullámvölgy kisebb mértékben, de a testvéreinél is lezajlott. De a párkapcsolati, szociális élete a mai napig támogatásra szorul/na, nem egyszerű vele, és anyósoméknak azt azért felróhatónak tartom, hogy anno szaksegítséget nem kerestek. Ismerek olyan hozzá hasonló embert, aki felnőttkorban járt egy jó szakemberhez, és nagyon sokat tudott "javulni".

Abban igaza van itt sokaknak, hogy kicsit jobban áss a dolgok mélyére, még ha nehéz is, tényleg legyen tiszta a srác milyensége, a kettőtök viszonya, és ha ez megvan, és úgy döntesz, hogy mehet, - mert tényleg gátolni sem kell, ha nincs indoka - akkor menjen. De ez megalapozott döntés legyen szerintem, és ne ad-hoch..

Nem bízom az apjában. Először is azért, mert tulajdonképpen még sosem nevelt gyereket. A fiam 5 éves volt amikor elváltunk, addig is mindig én voltam vele.

Az enyéimre rá sem nézett, amikor lett egy új kapcsolata és ott egy baba. Amikor az a kapcsolata megromlott, akkor tért vissza "hozzánk", vagyis az én gyerekeimhez, azóta viszont a harmadik gyerekét törölte az életéből.

Tudom, hogy nem jó gondolkodás a "mi lesz,ha..." de akkor is: mi lesz, ha egyszer csak megint jön egy új nő, és a fiam feleslegessé válik nála.

Apuka kb 1 éve él aránylag stabil életet, vagyis dolgozik, kocsit vett, stb.

Tudok. Tudom, hogy mire gondolsz. Alapból nem vagyok egy pesszimista típus és tudom-a történtek után legalábbis azt hiszem-hogy vannak pozitív oldalai is a dolgoknak.

A gyerekem okos, 7.osztályig úgy volt színkitűnő tanuló, hogy szinte egy percet sem tanult otthon. 4 évesen írt-olvasott, fejből vágja az összes ország zászlaját és fővárosát, régebben kellemes politikai vitákat folytattunk. Tökéletes a zenei érzéke, hallás után bármit lejátszik bármilyen hangszeren.

Ma már semmi nem érdekli, sem a zene, sem a földrajz, csak a számítógép...

Ez tényleg jobb ötlet, mint egy álomnyaralás biztosítása.

Az én fejemben az is megfordult, hogy hol romlott el az anya-gyermek kapcsolat. Valamikor volt-e stabil? Mert ha igen, akkor a gyermek előbb-utóbb visszatalál az anyjához, és ami a legfontosabb: a saját lelki stabilitását megtalálja. De ha nem volt?

Mondjuk én azt sem hagynám hogy köcsögnek nevezzen a gyerekem... az a baj nagyon bele tudunk ragadni helyzetekbe és a gyerekek pikk-pakk felnőnek és sokan azt veszik észre hogy van egy kezelhetetlen középiskolás gyerekem... csak hát a mögött volt egy út is amiért ő olyan lett...

én is megéltem már elég sok mindent. Én mérlegelnék a helyedben. Anyagilag mit tud adni neki apuka... mennyire stabil neki a kinti élet... (az én fiam apja hol itt dolgozik hol ott, hol itt él hol ott... ilyenre nem engedném) illetve mérlegeld,hogy ha veled marad mi lesz belőle, illetve ha az apja neveli mi lesz belőle... Azért csak látszik ez. És ezek alapján döntsd el. Ha nem engeded, akkor is meg kell neki észérvekkel magyarázni, hogy nézd kisfiam ezért meg ezért nem tartom jó ötletnek, nem pedig csak na te nem mehetsz! Ugyanezt végigfuttatva az engedős változatra is!

Én a sajátomat nem engedném, de azért mert én tudom, hogy az apja tökéletes hétvégi apuka de a mindennapokban már nem tudna helyt állni!

Elengedném, de a többiekkel ellentétben pont, hogy nem nyáron. A nyári szünet laza, nincs suli, nincs tanulás, lecke, kötelezettség. Naná, hogy akkor jobban érezné magát ott!

Sulikezdetre engedném, ha az apja biztosítana neki megfelelő iskolát, hadd tapasztalja meg, hogy ott is tanulni kell, ott sincs kolbászból a kerítés.

Elengedném, azzal a feltétellel, hogy tartom vele rendszeresen a kapcsolatot (amit az apjának kötelessége lehetővé tenni, biztosítani, még ha a gyerek el is bliccelné esetleg).

De mindenképpen már réges rég beszélgetned kellett volna vele, hogy mi a baja, amiért olyan, amilyen. Mert tuti, hogy a válás, az új kapcsolatod, stb. hatásai okozhatták a viselkedését.

Engedd el, lásson, tapasztaljon.

Aki menni akar, szabad radni a kabatot es kinyitni az ajtot elotte.

Akar birosaghoz, gyamugyhoz, ifjusagvedelemhez is van joga fordulni.

Nem engedném.

Menjen el a nyárra ha akar,de nem engedném,hogy 14 évesen kamaszos dacból felégessen itthon mindent ,aztán ha apuka mégsem olyan mindent megengedő jó fej akkor meg cuccolna vissza,Szépen is hangzik,hogy engedd el meg bla bla,de gyerek még akiért te felelsz,és aki valószínűleg meg köszöni majd 20 évesen ha nem engeded...ha meg nagykorú lesz és menni akar még,akkor mehet.

Hát nem irigyellek, nem könnyű.

Első blikkre azt mondanám, hogy ne. 14 éves mégis csak gyerek.

Mégis azt gondolom, hogy engedd, aztán meglátod. Sehol nincs kolbászból a kerítés. Ha az apja évekig rá sem nézett, akkor most mit akar? De jó, mutassa meg mire jut. Mire és hová jutnak ketten. Lehet, hogy pár hónap múlva hazatér és nagyobb becsületed lesz.

de probald ugy nezni, hogy egy maganyos gyerek, aki tele van olyan serelmekkel, szomorusaggal, gondokkal, amiket senkivel nem beszel meg. igen, biztos rendkivul idegesito es elkeserito tud lenni, de majd ezen is tul lesz egyszer. azt is erzi o jol, hogy a testverevel mas a helyzet, es ez nem konnyiti meg

jo lenne, ha kicsit a baratja is tudnal lenni, nemcsak az anyja. hogy erezze, akarmilyen undok idonkent, rad mindig szamithat, mert ott vagy neki. nehez szulokent egy problemas kamasszal, de tenyleg el akarod vesziteni? nem minden kamasz talal vissza az anyjahoz vagy apjahoz, ha egyszer eltavolodik

Engedd el. Hátha az apjával boldogabb lesz.

Bár valószínűbb, hogyha nyárra elengeded. sulikezdésre újra itt lesz.

Bár lehet jobb, ha nem. Hátha ott boldog kamasz lesz.

Hidd el kell ez a tapasztalat neki. Anyaként iszonyú nehéz helyzetbe kerültél, de ha nem engeded egy életre megromolhat a kapcsolat köztetek.

Külföldön akar tovább tanulni is?

Abban a korban van, amikor az apa az etalon, akkor is ha az maga a baltás gyilkos. Viszont annyira okos, hogy lássa a hibáit is, nehezebb megvezetni, mint kisebb korban. Bízz abban, hogy jól nevelted!

mondanám, hogy tipikus kamasz konfliktusok, de akkor ehhez hozzá kell tenni, hogy ő 5-7-10 stb évesen is kamasz volt...

Nagyon akaratos, önző, nem érdekli semmi, csak az ő kis saját világa-az ő esetében a számítógép. Ha elveszem tőle a gépet, köcsögnek hív, ha dolgoznia kell valamit, akkor én vagyok a világ legrosszabb anyája, utál engem is, meg kb mindenkit maga körül. Mindene megvan, mégis azt vágja a fejemhez, hogy neki nincsenek jogai, mindig korlátozva van, stb. Aztán persze jön az "úgyis elköltözök"

A dafke nem engedemmel csak még jobban magam ellen fordítom...

Nincsenek barátai. A testvérét nem szereti. Tulajdonképpen szinte semmi nem köti ide. Nagyon nehéz természete van, és nemigen él társadalmi életet. Mondjam azt, hogy nem szeretik a társai? Mondhatom, mert az anyja vagyok és annak ellenére, hogy ezért biztosan nem tudok objektív megítélést mondani róla, de nem vagyok elfogult annyira, hogy ne lássam a hibáit. Mondhatni erre azt, hogy de én neveltem ilyennek, de erre csak annyit hogy egyrészt a másik gyerekem a szöges ellentéte, és persze a mindengyerekmás dolog is működik.

Igen, tipikus kamasz, és én is abban reménykedem, hogy most jutottunk arra a pontra, amiről beszélsz, hogy "elvált szülőként tuti legalább egyszer..."

Mindez mellé odajön, hogy sok ütközés van az élettársammal is, mert ő kevésbé tudja tolerálni a fiam hülyeségeit, mint én. Én is csak próbálgatom, de sokszor tetőzik a dolog...

szerintem 14 evesen, ugy, hogy neked itelte a birosag, az apja kulfoldon el, nem lenne olyan egyszeru kikoltoznie, ha te nem adod a beleegyezesedet

de itt nem is az szamit, hogy te dafke nem engeded, vagy siman hagyod. hanem az, hogy olyan viszony lett koztetek, ami miatt o elmenne. pedig gondolom baratokat, megszokott kornyezetet hagyna itt. en sosem hagynam, hogy annyira elmergesedjen a viszony a gyerekkel. a legtobb kamasszal nehez, es elvalt szulokent tuti legalabb egyszer megkapja mindenki, hogy o inkabb az apjaval/anyjaval akarna elni.

14 eves kamaszkent egyaltalan nem tud felelossegteljesen donteni. te vagy az anyja, te tudod, hogy neki mi a jo. de nem ugy kell intezni, hogy maradsz, mert azt mondtam. azt kell elerned, hogy o akarjon maradni, erezze ugy, hogy veled is meg tudja oldani a konfliktusokat, tudtok olyan helyzetet teremteni, ami mindenkinek jo

Én nem engedném, maximum ezt, hogy a nyári szünetben elmehet és utána megbeszélitek. Azt is azért, hogy lássa, a mindennapok ott sem fenékig tejföl...

Milyen konfliktusaitok vannak?

Nem lehetne ezt kipróbálni csak a nyári szünetre?

Mármint nekem nagyon nem szimpi ez a hozzáállás, hogy mindig oda megy a gyerek, ahol nagyobb a lazaság :( És amikor ott nem jó, akkor visszamegy a másikhoz :(

Értem, hogy az anyagi indíttatás is közrejátszhat az apánál, de talán nem gondol arra, hogy egy 14 évesnek azért vannak igényei? És ha ott fog élni, akkor bizony nem annyiba jön neki anyagilag, mint amit eddig a részére utalt!

A bíróságos résznek utána kell nézzek, gyámügyet midnenképp kérdezek. De ezeket most mellékeskétn veszem, inkább a dolog lelki oldala érdekel.

Ilyen esetben nem kell fizetni, de gondolom, hogy az exed eddig 2 gyerek után fizetett, ha a fiú odaköltözik, akkor nem kell fizetnie.

A szülők legnagyobb egyetértése esetén is a biróság megvizsgálja a várható körülményeket , környezettanulmány stb de ha az apa külföldön van, 1000 évig fog tartani a birósági eljárás, azt nem lehet megkerülni.

Sajnos, nem élsz addig, hogy a gyerekedet minden csalódástól meg tudd menteni!

Ez az élet része, nem baj, ha megtanulja, de neked

az a dolgod, hogy felkészítsd az esetleges

csalódásra, beszélgess vele sokat!