Anyósom hozzánk fog költözni. Nagyon félek tőle, hogyan fogjuk egymást elviselni. (beszélgetés)

Ha agyilag nincs rendben az még rosszabb minta fizikailag lenne baja.

Nem tudtok egy kicsit erőteljesebben fellépni pl tv ügyben?

Vagy egyszerűen csak elhozni és berakni a szobájába?

Ezért szeretném én is ,hogy a mamának legyen egy külön "rezidenciája".

Talán így könnyebb lenne.

És ő nem akart velük menni?

Hát basszus nagyon nem egyszerű a helyzeted.

Nálunk mindenre az volt a magyarázat: "tudod anyu milyen" vááááááá

persze ettől ki voltam én is, de valahol érthető is volt hogy nem tud és nem is akar igazságot tenni az anyja és a felesége között, mégha velem értett is egyet. Na mindegy mostmár nálunk ez megszűnt.

A férjed hogy tudja toleráni az anyját? Nem lehet eladni azt a 3 szobás lakást és két kicsit venni nekik külön?

Úgy látom sok sorstársam van itt. Az én anyósom január óta lakik nálunk. Agyrém azóta az életem, vendég vagyok a saját házamban. És ez előreláthatóan is is marad.

Jó idegrendszer és iszonyú sok tolerancia, de nem csak a ti részetekről, hanem az ővéről is. Ezt mind előre beszéljétek meg vele. Attól, hogy ő hozzátok költözik a már megszokott életeteken ne akarjon változtani. Mindenki más életritmusban él, ehez szokjon hozzá.

Azért ez elég érdekes...

Miért nem megy akkor a lányához lakni? És ti próbáltok megoldást keresni, hogy Ő mehessen hova lakni?

Szerintem egy 80 éves ember már nem biztos hogy annyira tud alkalmazkodni. Nektek/neked kell majd inkább tolerálni Őt, de ahogy olvasom nincsen óriási probléma. :)

Valahogy csak megoldódnak a dolgok. Biztos nem lesz könnyű...

Én mindenesetre kíváncsi vagyok mire juttok! Most el kell mennem, de még jövök!

kitartás! J

sziasztok csajok!

Igen idős. Alkalmazkodni azonban azt hiszem elég jól megtanult. Apósom alk. volt, Az anyját haláláig ápolta, mikor az meghalt és ő 65 volt, az ő anyósa került hozzá. Őt is ápolta. Most egy pár éve egyedül van, jól is érezte magát, de rossz szomszédság török átok.

Bizakodok. Konfliktusom nekem vele csak eleinte volt , mert elvettem tőle későn született kisfiát.

Kislányodnak olyan szép arca van, mint egy festmény :)))

Persze egyáltalán nem mindegy hogyan is lehet együtt lakni. Nekem is van egy barátnőm, akik szintén egy 3 szobás családi ház egyetlen szobájában laktak két gyerekkel, mert az anyós azt mondta, hogy neki kell két szoba :(

Nálunk mondjuk ilyen soha nem fordult volna elő hisz nálunk anyós is és após is azon van/volt, hogy nekünk a lehető legjobb legyen :)

Ha nagyon nem megy, akkor nyilván valahogy meg kell oldani a külön költözést. Én csak azért szóltam hozzá, mert nem feltétlenül egyenlő az anyóssal lakás egy rémálommal. Vannak olyan esetek is, mint a miénk, igaz tudom ez a ritka.

Bár eva helyzetét az is rontja, hogy náluk az anyós elég idős már, szerintem úgy még nehezebb.

Hát mindent összevetve, próbáld meg, mert ugye cserben egyértelműen nem hagyhatod! ha meg nagyon nem megy, akkor eladjátok a házát és vesztek neki egy másik lakást, külön tőletek!

Viszont magára hagyni, úgy hogy fél, tényleg nem túl jó!

Én is szidom néha, de pl. nem lenne szivem otthon hagyni nyaralásnál, mert tudom hogy másképp ő sem kapcsolódik ki, vagy mondjuk szívesen elkísérem a boltba, segitek ahol tudok és fordítva is, de akkor is anyós marad, és akkor is akaratlanul is belemászik az életünkbe! Nekünk nincs lehetőség külön menni, de azért szívesen mennék, viszont cserben nem hagynám!! Mérlegelni kell az emberi oldalt is!

Esküvő után mi is laktunk 2,5 évig anyósoméknál! Volt olyan hogy nem beszéltünk 1 hétig!

Amióta elköltöztünk, jobb a helyzet! Tavasszal amikor kismama voltam jött rendezkedett, (jó szándékkal) (a virágaimat átültette, elveteményezett stb.) Hálás vagyok érte!

Amikor megszültem, anyukám is és anyósom is a segítségemre volt! Ha kell valami, akkor csak szólok és már jön is! Ő úgyan így számíthat rám, sajna már többször becsípődött a dereka nem tudott megmozdulni sem! Nagypocakkal mentem főzni hozzájuk! Bár van egy lánya is... De rám is mindenben számíthat!

PErsze ha jön vannak dolgai amitől a falra mászok, és este a páromnak panaszkodom.... de ő nem tud mit csinálni, mindig azt mondja a mami már csak ilyen!

NE FELEJTSÉTEK EL!!!! EGYSZER TI IS LESZTEK ANYÓSOK!!!

A férjeddel gondolom beszélgettetek erről...

Meddig akarja ezt csinálni?

juj, en nagyon ketsegbe esnek ha anyos hozzank koltozne,en biztos masnap koltoznek el...

de a tied biztos nem olyan banya mint az enyem...

Mindig azt mondta, hogy őt a saját házából viszik majd a temetőbe, nagyon önálló. Most is dolgozik a kertjében , neveli a csibéit, elfoglalja magát.

A baj a szomszédsággal van. Ő is tudja , hogy nehéz, mert hozzá az ő anyósa költözött amikor ő már 65 éves volt. Sokat szenvedett vele.

Lehet, hogy ez a tapasztalat elejét veszi majd a konfliktusoknak. Legalábbis remélem.

nekem ugyanez! Szerintem egyik sem egészséges, én otthon is szenvedtem! más generáció, más életfelfogás, más célok, más megszokások! Szerintem össze nem egyeztethetőek!

Nálunk azóta van viszonylag béke, hogy külön főzök, külön mosok, ergo totál külön háztartásom van! De még így is van elég sok nyelni valónk!! szóval ha most újra választhatnék, ragaszkodnék a külön önálló élethez!!!