Anyának lenni a legjobb dolog a világon! (beszélgetős fórum)

Az utcában 2-en is 40 évesen lettek ismét anyukák és nincs semmi probléma egyik babával sem.

Mindenesetre szerintem az első amit egy gyerekvállalás előtt meg kellene tennetek, hogy felkerestek egy jó nőgyógyászt aki kivizsgál.

Legalább azzal tisztában lesztek, hogy milyenek az esélyeitek (betegségek...stb)

Sajnos a legrosszabb , hogy 20. hét előtt magzatvizet vesznek (35 év felett). Viszont ha a jó oldalát nézed, akkor már minden lehetséges problémát megmondanak.

szerintem...a zenével, karrierrel egyáltalán ne foglalkozz, az csinálható gyerekkel is!

a többit illetően pedig...szerintem senkire ne hallgass se itt se méshol csak magadra, magatokra...magad, a saját tested csak te ismerheted, lehet érveket, ellenérveket felhozni, de ez egy akkora súlyú dolog, hogy nem dönthetsz más véleménye alapján!!! csak magatokra magadra hallgass és beszéljetek a pároddal jó sokat erről, előnyökről hátrányokról, mi mivel járt, mi lehet....stb!

Kívánom a legjobbakat!

És majd írj, hogyan döntöttetek.

szerintem az hogy valaki fiatalos gondolkodasu vagy nem sokat nem valtoztat a tenyen hogy mennyi idös. A szervezete a fontos. Ha tegyük fel elsöre össze is jönne a baba, akkor is 47 eves lennel mire megszületik. Az egesz terhesseg lehet hogy tök jol fog menni, es lehet hogy tele lesz komplikaciokkal a korod miatt. /bar ez ugye nem feltetlenül kor függvenye, de nagyobb ra az esely/

Es a legfontosabb amit mar elöttem is sokan irtak. Azt a gyereket fel is kellene nevelni. Nem csak 10-20 evig van egy gyereknek szüksege a szüleire. Sokkal tovabb. Söt, minden korban nagyon nehez tud lenni ha egyedül mardunk hirtelen szülök nelkül. gyerekkent persze meg nagyobb ra a szükseg, de kesöbb is jo ha ott van.

Termeszetesen senki nem tudhatja hogy meddig el, vagy nem törtenik-e marol holnapra valami es vege. De ennyi idösen mar arra kell gondolni hogy ha most valoban terhes lennel, amikor a gyereked 20 eves lesz, te mar 67 leszel! Szerinted ez ok? lehetsz fiatalos, de akkor sem tudsz olyan lenni mint amilyen most vagy a gyerekeiddel. Ez teljesen biztos. Öszinte valaszt kertel: en nem vallalnam. Mar van ket gyönyörü gyereked, es ha ferfi aki most melletted van valoban szeret, enelkül is együtt fogtok maradni. Ha meg nem, akkor az nem a gyereken mulik szerintem.

Az hogy egy nagyszülő vállalja-e az unokát hozzáállás és kényelmesség kérdése. Az én szüleim 4 unokát vittek el nyaralni- és semmi bajuk nem lett, teljesen jól elvoltak, nem fárasztotta le őket az unokázás (pedig fiúk).

Hát az én szervezetem pl. nem reagált teljesen másként sem 31 sem 38 évesen. ismerősömnek a 3. terhessége 38 évesen volt a legkönnyebb és a szülése is.

Az hogy 32 évesen fiatalos vagy nem jelenti autómatikusan azt hogy 46 évesen is az leszel. Nem tudhatjuk mi történik addig és sajnos a sport nem véd meg mindentől.

Én szültem fiatalon és "idősen" is. A nagyfiam 16 a kicsi lányom pedig 1,5 éves. Én bizony nem tapasztaltam , hogy másabb lett volna a hozzáállásom akkor , mint most. Talán most már jóval könnyebb minden, jóval okosabban , több tapasztalattal vártuk a kicsit és szerintem a türelme is több ilyenkor már az embernek. Nagyon sok fiatal szülőt látok, ismerek akiknek a legfőbb gondjuk hogy hogyan passzolják le a nagyszülőknek a gyereket, hogy elmehessenek bulizni, ide-oda. Na ez már nem jellemző a harmincas végi- negyven eleji anyukákra.

Mindenki annyi idős amennyinek érzi magát- valaki akár huszonévesen is lehet borzasztó maradi gondolkodású és negyvenévesen is fiatalos anyuka.

Nagyon megoszlanak a vélemények, én azt kívánom, hogy úgy legyen, ahogy mindketten szívből szeretnétek.Minden jót Nektek.

Üdv Tünde

szerintem jól "összezavarjuk" a kérdezőt(a fórum indítóját), hiszen ahányan vagyunk annyi vélemény, illetve talán most csak 2 tábor alakul ki.

szerintem azok, akik azt mondják, hogy vállaja a gyereket érzelmi oldalról közelítik meg a témát és nem törődnek a jövővel, míg azok, akik azt mondják, hogy ne vállaljon már, azok előre is néznek.

Persze akár holnap is meghalhatunk fiatalon (baleset, egy nem várt betegség stb), és nem tudhatjuk mit hoz a jövő, mennyi időnk van még, de szerintem pont ezért kell azt mérlegelni, hogy mikor vállajunk még a legkésőbb gyereket. Hiszen lehet most még 46évesen fiatalosnak érzi magát valaki belül, de a szervezet azért lereagálja a dolgokat, és a 9hónap alatt is úgy ki lehet fáradni, hogy mire megérkezik a baba, már eleve fáradt lesz valaki. Utána nem beszélve az állandó éjszakázásokról stb, és aki valaki említette, hogy egy gyerek 24órás odafigyelést igényel. Persze a 84éves nagypapa is tud focizni az unokákkal, igen 1-2 hetente 1-2órára, na de nem minden nap! és a nyagyszülő sem reggeltől estig lenne már képes foglalkozni a gyerekkel. Nekem szüleim és anyósom apósom is fiatalos (55-60év közöttiek), egészségileg semmi bajuk, de egész napra nem vállalják az unokát, vagy ha igen, látom rajtuk, hogy nagyon "kifáradtak" agyilag és fizikailag is! és ez csak 1 nap volt, utána napokig "regenerálódnak"...

szóval én nem vállanék ennyi idősen már babát, én most 32évesen várom a 4.babát, és már ezt is kicsit későnek tartom, (nem azért mert nem bírom), a szervezetem teljesen máshogy reagál már most, mint pl az első babánál...(és én is fiatalos vagyok, mármint leszek 46évesen is, mert sportoltam...)

még egy észrevétel: a cikkben írtad, hogy a párod vállalná az otthonlétet a babával, de akkor neki akarsz szülni, az ő elvárásainak akarsz megfelelni és neked inkább a munkád fontosabb? ezt nehogy félreértsd, de én úgy éreztem, te csak a gondolattal játszottál el, hogy milyen jó lenne, megint átélni a babás dolgokat, de legbelül már nem vágysz rá, inkább csak egy "megfelelés", ugyanis, ha már 5 éve együtt vagytok, eddig mi tartott vissza?

Valóban! Anyának lenni a legjobb dolog a világon! A nagyobbik gyerkőcömet 23 évesen szültem (most 12,5 éves) a kicsit 34 évesen (most 16 hónapos). Nagyon sokat vártam a picire és nagyon sokat küzdöttem érte és nagyon boldog vagyok, hogy van nekem!

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de én az idén 36 leszek és már látom magamon az öregedés jeleit (nem vagyok már olyan, mint 20 évesen). Én már most sem vállalnák harmadik gyereket. Túl sok a kockázat, és minél idősebb az ember, annál nagyobb.

46 évesen már nem is olyan könnyű teherbe esni. Műsodszor, túl nagy a betegség kockázata, harmedszor pedig fel kell nevelni.

Véleményem szerint az ember a párkacsolatában meg kell találja a boldogságot, ebben a korban már más célok felé kell nézni. Persze a baba utáni vágy megmarad mindig, mert mindenki imád babázni, de ez nem azt jelenti, hogy amikor rátör a vágy, szül egy gyereket.

Persze a Te dolgod, senki sem szólhat bele (ne is szóljon), de mindenképpen érdemes mérlegelni.

Nem akarok vitába bonyolódni.

Egy gyermek hatalmas felelősség, mindaddig, míg önálló életet nem kezd. Ez olyan 20-25 év átlagban.

Csodálatos dolog, hogy valaki 46 évesen még gyermeket vállalna, szülne, van hozzá kellő lelkesedés és energia, de kérdem én: meglesz ez 5, 10, 15 év múlva is?

Nagyon meg kell gondolni, mert egy gyermek nem csak az első 1-2 évben igényel teljes értékű szülűket, hanem 10-15 év múlva is. És ha én lennék ilyen helyzetben, nem merném vállalni a felelősséget, mert nekem nagyon nem mindegy a minőség. Nem mindegy, hogy egy gyermek felnő, vagy felnevelik. Előbbihez nem sok minden kell, csak biztosítani az alapvető szükségleteket; utóbbi viszont határtalanul sok türelmet és energiát igényel. És véleményem szerint gyermeket csak így lehet világra hozni, ha ezt az utóbbit vállalni tudjuk, különben nincs értelme. 46 évesen pedig már ebben nem lennék biztos.

Én teljesen egyetértek veled, ugyanígy gondolom én is. Úgyhogy ki sem fejtem bővebben.

Ettől függetlenül ezt üzenem a cikk írójának: ha ti szeretnétek vállalni kisbabát, akkor tegyétek meg. Ezt csak ti dönthetitek el...

Akárki akármit mond, úgyis az lesz amit ti akartok!

Sok boldogságot!!

Igen..ezeket nagyjából minden szülő tudja szerintem. Én meg nem csak szülőként, de úgy is, hiszen nekem is van egy 4 és egy 7 éves.

Én azt mondom, sok huszonéves nem olyan szülő, mint amilyen szeretne lenni. A középkorúak már nem sajnálják, hogy nem lehet buliba menni, találkozni a haverokkal. Nem kell már hajtaniuk (jó esetben), hogy egzisztenciát teremtsenek. Alapvetően nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb életet élnek. Persze a 25 évesnek több az energiája, de a 40-es meg nem pazarolja annyi felé.

Az én anyukám 55 éves és gyakran több energiája és türelme van, mint nekem. :-) Apukám 57, rendszeresen lovagol...

Van egy nagyon kedves ismerősünk, 90! éves és még simán levezeti az utat Németországig, ha látogatni akarja kinn élő unokáit. Szóval minden nagyon egyénfüggő. Az előző hsz-emben említett családból az apuka még mindig fél napot focizik a srácaival és az unokáival, pedig 65 éves! Ja és nem néz ki 50-nek sem...

ezt cáfolnám, hogy 50 évesen nincs annyi ereje az embernek, és nem tudna rohangálni a gyerek után. Ez annyira egyénfüggő. Az én szüleim 50 felett vannak és mindenki azt hiszi róluk hogy biztos kamaszként vállaltak gyereket, mert nemhogy 50-nek nem néznek ki de sokszor 40-nek sem nézik őket. A sport, az egészséges életmód és a pozitív gondolkodás nagy dolgokra képes.

A cikk irója pedig nagyon is fiatalosnak tűnik!! Eleve, hogy el tudja képzelni, hogy ismét éjszakázzon, babázzon. Énekel zenekarral, ez nem éppen nyugdíjjas életre vall, akinek mostmár inkább csak unokáznia kéne meg pihengetni. jaj. A nagypapám idén lett 85 éves, és a nyáron focizott az unokájával... Szóval ez életmód kérdése, nem lehet bekategorizálni az embereket az alapján, hogy hány évesek.

Kedves cikk írója (bocs, nem emlékszem a nevedre) Szerintem vágj bele, ha őszintén akarod. Az emberek véleményére pedig ne adj egy csepet sem. Egyszer élünk, azt pedig úgy kell, ahogy mi szeretnénk. Ha vigyázol az egészségedre és nem nyalogatod nap mint nap a sebeidet a jó magyar szokáshoz híven, akkor te még simán unokázhatsz majd a még meg nem születed gyereket kölykeivel!:)

Kérdés, ez a türelem, mit jelent... És hogy kellő energiával is párosul-e. Mert egy gyermekhez mindkettő kell, ezt jól tudom. Napi 24 órában; legalábbis az első néhány évben.

Én ngayon lelkiismeretes és tudatos szülő vagyok, és nem hiszem, hogy ugyanilyen minőségben tudnék gyermeket nevelni 40-50 évesen is. Egy éve még folyton a szőnyegen kellett csúszni-mászni vele, most napjában többször hív szaladgálni, rajzolni; van hhogy egy nap ötször is át kell öltöztetni, mert nem ezsik még úgy egyedül, mint a felnőttek, illetve a szobatisztaság sem alakul ki egyik napról a másikra. Sokat kell takarítani, mosni egy kicsi gyerek után, később meg, ha már iskolás lesz, tanulni vele, edzésre, különórákra vinni, odafigyelni mindenre...

Igen, igazad van, de akkor sem élünk 100 évig... Ha valakinek hosszú élet adatik meg, akkor is 70-80 év felett már nem túl aktív.

Az én anyukám 56 éves, és imádja az unokáját, de nem bírja sokáig, hamar lefárasztja. Néhány órát jól elvan vele, de arra nem vágyik, hogy minden napja egy kicsi gyerekről szóljon. Még ha nem is ilyen piciről, hanem 8-10 évesről, akkor sem. Nem akarna már szülőértekezletre járni, tanulni a gyerekkel, leckét ellenőrizni, kikérdezni, gyerekzsúrt szervezni, felvételire járni stb.

Ez a kor már másról szól. Egy gyereket fel is kell nevelni, és igaz, hogy vannak akik fiatalon halnak meg, de azért az a ritkább; szerencsére.

Szerintem nem volt bántó, amit írtál, bár nem értek egyet veled. :-) Van olyan baráti házaspár, akiknél az unokák idősebbek, mint a 3 kicsi gyerekük, így alakult... Boldogok, csodálatos a családjuk és bár nem fiatalok, igen fiatalosak.

A kor és az egészség/fittség nem feltétlenül függ össze.

Remélem, nem bántottalak meg, és mást sem; nem ez volt a cél! Csak őszintén leírtam a véleményemet és a tapasztalataimat.

Amúgy sok boldogságot kívánok nektek!

Azt kérted a cikkben, hogy őszintén írjuk meg a véleményünket, és én ezt is fogom tenni annak ellenére, hogy bizonyára sokakban ébresztek ezáltal ellenszenvet.

Én nem javaslom, hogy szülj már ebben a korban, mert szerintem nem jó sem a szülőnek, sem a születendő gyermeknek. A páromat az édesanyja harminckilenc és fél évesen szülte. A párom most 36, édesanyja pedig 76 éves, és ez nagyon rossz mindkettőjüknek. Nagyon sok ez a korkülönbség, a te esetedben pedig még több lenne.

A páromnak nagyon rossz, hogy ilyen idős az édesanyja, mert tisztában van vele, hogy nem élünk örökké... Az anyukája pedig nem unokázhat... Most tervezzük az első közös babánkat (nekem már egy 28 hónapos kislányom), és ha ha meg is éri a megszületését, ereje és türelme már nem lesz vele foglalkozni, nem tudja kiélvezni.

Van egy volt szomszédasszonyom is, aki 42 évesen vállalta a harmadik babát, hogy az új férjével legyen közös gyerek. A férje ekkor már 52 éves volt, nagy gyerekei és unokái voltak, és azt látom, hogy egyikőjüknek sincs már türelme és ereje rohangálni a most két és fél éves kislány után, nincs annyi türelmük hozzá, mint egy 20-30 évesnek. 50 évesen már pihenni kell, néha unokázni, nem pedig gyereket pelenkázni meg szaladgálni vele. Ennyi idősen már nincs az embernek annyi türelme, no meg ereje, és ez a természetes.

Én 30 éves vagyok, és korábban egyébként én is úgy gondoltam, hogy 32 éves korom előtt nem fogok szülni. Most pedig áldom a sorsot, hogy nem így alakult, és remélem, minél hamarabb megérkezik a kistesó is, mert nem akarok idős szülő lenni, hisz látom, a párom mennyit szenved emiatt.

Bárkinek meghalhat sajna az anyukája. Akár hány éves. A barátnőm 27 évesen halt meg rákban, 2 és 4 éves gyerekei voltak akkor. Viszont bárki élhet 80-90 évet is. Pl. nálunk minden dédi jó egészségnek örvend-a korukhoz képest. 88, 89, 83 és 80 évesek. Egyiknek sincs komolyabb betegsége, a szokásos ízületi bántalmakon kívül.

Szóval ezek összegzése képpen nincs túl nagy jelentősége a kornak. Neked 28 éves korodban halt meg az anyukád, amit nagyon sajnálok:(, de ha 45 éves lennél, sem lenne könnyebb.

Sziasztok!

Én egy kicsit más vélemyényen vagyok. Én most vagyok 30 éves, és két éve halt meg az anyukám, aki 56 éves volt. A mai napig nem tudtam feldolgozni.

Ennek a tükrében: kb. 70 éves leszel, mire a gyereked leérettségizne, már, ha olyan szép hosszú életed lenne. Én nem tenném meg a gyerekemmel (ha rajtam múlna), hogy fiatalon anya nélkül maradjon.

Szia!

HA a szíved azt mondja-márpedig igen-, hogy szeretnél babát és szereted a párodat, akkor a kor igencsak másodlagossá válik. Hugom és köztem 14 év a korkülönbség, úgyhogy még ez se mérvadó. ÉS valóban vannak olyan vizsgálatok, amik kimutatják, ha valami baj van a babóval...de itt jön be a pozitív hozzáállás. Ha tényleg szívből szeretnéd és pozitívan állsz hozzá, akkor semmi akadálya! Őszintén szorítok Neked, az anyaságnál valóban nincs szebb dolog a Földön! Puszi Neked!

Jajj... Nem értem, mi a kérdés. Mit érdekel, hogy ki mit szól? Egyetlen kérdés van: TE akarod-e, vállalod-e, képesnek érzed-e magad ennyi évesen újrakezdeni a gyerekkel járó minden fizikai és lelki "tornát". Mert ha igen, akkor nem itt kell kérdezősködnöd, hanem usgyi, először nagyon jó nőgyógyászt, aztán meg elég nagy valószínűséggel asszisztált reprodukciós intézetet keresned, de MINÉL GYORSABBAN, mert az idő ellenetek dolgozik. Szóval holnap, de inkább ma elkezdeni, mert lehet, hogy pár hét vagy hónap múlva ez már egyáltalán nem lesz kérdés. És én rögtön orvosi vizsgálatokkal kezdeném, az aktív próbálkozás mellett, csak hogy tudjátok, mire számíthattok, és ha kell egy kicsi vagy több rásegítés, akkor ne vesztegessétek az időt.

(Nem azért, bagoly mondja verébnek, én is elég későn kezdtem, 35 múltam, és most féléves az első és lehet, hogy egyetlen gyerekem. Szeretnénk még másodikat, sőt, ha belefér, harmadikat is, de már én is kicsit úgy érzem, hogy szorít az idő, és nincs mire várnunk.) Szóval hajrá, várjuk a fejleményeket!

(Ha meg nem akarod komolyan, ne áltasd se magad, se a párodat. Az sem bűn. De addig hezitálni, amíg aztán már nem lesz kérdés a kérdés, az álságos dolog.)

Ha szeretnéd az apróságot, vágj bele! a cikkből kiderült, hogy a párod mindenben támogat, és ez nagy szó, biztos segítő-szerető apukája lenne a picikének. Tapasztalatod is van a gyereknevelés terén, így valószínüleg döcenőmentesebben menne a dolog, mint egy kezdő anyukának. Én 18 évesen szültem a kisfiamat, apa nélkül, babázás mellett tanulok, dolgozok, szóval nehéz dolgom van, de azt mondom, hogy egy gyermek egy nő életében a legcsodásabb dolog. És IGEN, megéri.

Az egészségetek miatt ne aggódj, a mai orsvostudomány már annyira fejlett, hogy semmi félnivalód nincs.

Sok boldogságot, egészséget és erőt nektek! =)