Anya, a mumus! (beszélgetős fórum)

Hogy álltok a gyerekekkel Anyukák?

Változott valami így fél év távlatából?

miért is bánnám, olvasd csak. :)

köszönöm a tanácsokat, megpróbálok néhányat alkalmazni. mostmár nem táncolok vissza, ha elkezdtem a betörését ennek a vad csikónak, akkor a végére kell járni!

jövök még biztosan...

nem baj majd te visszatereled a karámba azt a lovat:))))

egyébként valóban nagyon nehéz nekik a határt meghuzni, a haverság és a szemtelenség között.Meg hát egy válás az még egy felnöttnek is nagy trauma, elkezdtem olvasni a naplódat, ha nem bánod. Szerintem szépen lassan próbálj meg a fiad közelébe kerülni, csak először nehéz,utána már megy mint az ágyba.......

ez egy nagyon jó kérdés. Szerintem, tekintélyük volt egyszerüen, fel sem merült a gyerekekben,hogy szembeszálljanak velük, persze a gondjaikat sem nagyon osztották meg. Most a fene nagy barátság, meg hagyjunk mindent a gyerekre, pld. pedagógus nem szólhat, mert sérülnek a jogai:.,....

Én is azt vallom,hogy legyünk jó barátok, szeretném,ha minden elmondana nekem, de....., van egy pont ahol ennek vége. Van az a bizonyos NEM, aminek már a hangsúlyából tudják, hogy most a barátnő elment, aztán itt áll anya. Ezért tartom fontosnak, hogy igenis legyenek szabályok, amiket be kell tartani, mellesleg a gyerek is jobban érzi magát, ha tudja mi szerint kell élnie.

Nemrég egy fórumon irtam Bence óvónénijéről, aki egy csoda. Szigor, csend , rend , fegyelem és iszonyatos szeretet, megóvás , minden. Egy gyerek sem emelte fel a hangját soha, de mind visszajár látogatni a mai napig, mi is.

Nem veszem kioktatásnak amiket mondasz!

Ha csak egy-egy ötlet segít itt bárkinek is, már megérte az eszmecsere.

hát igen, igy nehéz, hiába akarsz te bármit, ha apuka tojik rá, már bocs.

Szerintem próbáld az este odabujos sustorgást a paplan alatt, ha tetszik neki és miért ne tetszeni, talán közel tudsz kerülni és ezeket a dolgokat akkor már könnyebb lesz orvosolni.

lehet, ezt mindenki maga dönti el.

Értem én amit te mondasz, csak például a tanulás, ha nem tanul, rossz élményeket fog gyüjteni, ami nem biztos,hogy segit neki abban,hogy megszeresse a tanulást. De ismétlem, én senki nem akarok oktatgatni, véleményt kértek, ez az én véleményem.

Terelgetni kell az nagyon igaz, okosan a jó ut felé, kit igy kit ugy motiválva.

igenigen, hiszti bárhol, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogyan ő elképzelte. fenyegető nézés, aztán egy "annyúúúú" emelkedő hangsúllyal, morgás vagy kiabálás, aztán bőgés, elrohanás és hasonlók. ezt naponta többször, és nem tudok mit tenni ellene.

apukával beszélni? kb. mintha egy kétévessel akarnád megértetni az elveidet és problémáidat...

nézd, a gyerekek nem egyformák, a következetességet meg persze sokkal könnyebb mondani, mint betartani. Nekem bejött, lehet neked nem válna be. Hiszti a boltban, 6 évesen? huha?

A válasz a kérdésedre az utolsó mondatodban keresendő, apával kellene komolyan elbeszélgetni, szerintem.

nem tudom, hogy reagálna az ilyen zsarolás-szerű dolgokra. lehet hogy lecsapna egy nagy hisztit a bolt közepén, hogy én nem veszek neki semmit...

és vendégségbe menet mivel zsarolható ki? vagy az utcán közeli ismerőssel találkozva?

az embernek elveszi minden energiáját annak kiagyalása, hogy mit mivel érhet el...

és az egészből azt bogarászom ki, hogy nagggggyon következetesnek kell lennünk, mert ha egyszer nem kap a boltban semmit amikor nem köszön, akkor ezt mindig így be kell tartani, meg minden hasonló dolgot is.

és akkor tényleg igazi mumusok leszünk. apa meg majd a kisangyal, mert mindent rájuk hagy ha nála vannak...

az otthonszülős fórumon, engem??? valamikor tényleg hozzászóltam, de mostanában biztos nem.

Nem gondoltam,hogy a barlangból jöttél, csak egész egyszerüen más a véleményem, de ez nem hinném,hogy baj. Az én fiamnak nagyon összetett és kivételesen érzékeny lelkivilága van, sok okos tanács segitségével sikerült elérnem, hogy ma már nincsenek ilyen jellegű gondjaink.

A probléma nem azért nagy -ismétlem szerintem- mert köszön vagy nem??? Hanem, a nemköszönéssel tiltakozik valami ellen.

akkor legyen visszahúzódó :) Az is igaz rájuk. Értem már, mire céloztál, rokonokkal is előfordult.

Remélem, apránként jobb lesz.

A keresztfiam szinte olyan, mint Bencém (2,5 év van köztük). A kisfiú anyukáját mindig nagyon szerettem azért is, mert sosem rohanta le Benit, hogy adj egy puszit, gyere, játszunk stb.. mindig megvárta, míg a fiam nyit és utána napokig kerianyu így, meg kerianyu úgy, állandóan róla beszélt (keresztbe vagyunk keresztszülők).. szóval a türelem nálunk sokat segített, és külön jól esett, hogy ő látta ezt, és ő tanított meg, hogy fogadjam el, hogy a fiam ilyen visszahúzódó/szégyenlős típus. Aztán az ő fia is olyan lett, és most én is hasonlóképpen türelmes vagyok vele. És nincs annál jobb, mikor magától odajön,kérdez, vagy mutat valamit.

Hűű, azért örülök, h megnyugtattalak, hoyg nem a barlangból jövünk mindenféle nevelési eszközt mellőzve :))) Akkor sikerült rávilágítani talán a különbségre. Szóval a jelenlegi helyzetben én ezt még mindig nem tartom akkora problémának, mint az állandó "de igen" De nem" vitákat..

(láttalak az otthonszülős fórumon... hihetetlen, ugyanott tart,ahol kb másfél éve... ha kicsit fel akarom pezsdíteni a vérnyomásom, beleolvasok, de már nem szólok hozzá)

azt én sem várom el, hogy idegeneknek, úton-útfélen köszönjön, de alapvetőnek gondolom, ha pl. vendégségbe megyünk ismerősökhöz, akár a mamához, vagy ha bemegy a boltba, és főleg ha a felnőtt köszön neki előre, akkor azt igenis viszonoznia kell(ene). vagy pl. ha apró ajándékot kap, akkor megköszönje. szépen el is magyaráztam már, hatévesen ezek már felfogható dolgok, nem? dehát...a csakazértse.

szégyenlős? én inkább a visszahúzódó szót találnám rá illőnek. néha túlságosan is...

A megköszönéssel sosem volt baj.

Asszem talána szégyenlősséggel hozható össze a "nem köszönése" (számára idegen embereknek)

Elfogadoma véleményed, bármennyire furcsán hangzik, igazat is adok, és osztom. Csak ismerned kéne a fiam, minden gyerek másként reagál a tiltásra, az engedésre..stb. Nála, ha "erőszakos vagy", és hajtogatod, hoyg kell, muszáj..akkor pont az ellentétét érde el. Ezért hagytam már rá az utóbbi időben. És most, hoyg okosabb, magától is tudja.

A hozzáállásunk nem azt jelentette, hogy nem mondtuk el neki, vagy senkinek sem köszönt. Csupán nem erőltettük úton-útfélen. Pl lakóknál nem szóltam rá minden alkalommal, mert azzal csak földbedöngölöm. Nem tudom, így érted-e, mire célzok. Illemtudó, jólnevelt gyereknek ismerik, csak nem túl közlékeny. A köszönés is olyan dolog volt, ami hosszabb folyamat volt, mire ide kilukadtunk..

ja, még valami..

én is gondolkodtam nevelési tanácsadón (vagy nem is tudom, kihez kell fordulni)

Én nem ítélem el, aki segítséget kér, azt inkább, aki nem törődik a gyerekével.

Végül azért nem mentünk, mert nem akartam, hogy én fújjam fel az ügyet. Benit ismerve, talán megmakacsolja magát, és azt hiszi, baj van vele (pedig az alábbiakat olvasva semmivel sem több, mint a kis kortársaival). Ő hamar túllép a vitáinkon, míg én éjszakákat forgolódok.. Talán én csinálok belőle nagy ügyet, neki fel sem tűnik, mennyit zsörtölődünk.

Komolyan, az én fiam is ilyen!!!!

Néha órákon át elvan egymaga (rajzolással ahogy Te is mondod). Közösségben sem szeret nagyon a központban lenni. Visszahúzódó, csendes (kiv. itthon velem). Azt, hoyg nem nagy csapatjátékos, azt már elfogadtam, ilyennek szeretem. Ennek is van előnye. Nem is hozza haza a hüleségeket, meg a csúnya beszédet... Ő más.

Sziasztok!

Dina, Bencém sem köszönt sokáig! Sokban hasonlít kettőnk fia, ahoyg az előző hozzászólásaidat olvasom. Én a köszönés részét nem vettem fel. Emiatt nem kell szégyenkezned! Mondjuk speciel nekem még jobban is "tetszik", mint a "bazárimajom gyerek, aki úton útfélen produkálja magát, szaval, bemutatkozik, felsorolja mit tanult egész évben az oviban..stb.. anya meg még produkáltatja.. A mieink a másik véglet, tudom, most 7 évesen már mindekinek köszön, és mindenkinek a korának megfelelően. gyógyszertár, bolt, hivatal: Jó napot kívánok! Egyik napról a másikra. Szerintem ezzel rosszat nem csinál, vagy legalábbis nem akkorát.

Egy ve még nem gondoltam volna, hogy majd ez lesz. Szerintem talán változik majd nálatok is.