Annyira szomorú vagyok és tanácstalan...szakitottam! (beszélgetős fórum)

Figyelj, ez egy olyan unalmas téma, hogy sms-ben szakitani (váááá, juuuj, köcsög aki ilyet tesz).Ha ugy volt, hogy talalkozunk de ő a haverjait választotta inkább, ha felhivom, és csak röhög a telefonba a haverjaival, és érezhetően le akar rázni...akkor igenis sms-ben fogok szakitani! És ugy gondolom igenis fontos, hogy megértsen, hogy beszeljunk a jövőnkről, hogy mik a céljaink...mert célok nélkul nem sokat ér egy kapcsolat.

Te egyébként hány éves vagy?

Ez akkora baromság!

"Nehogy már te fuss utána?!Meghogy megbántott!?Négy éve vagytok együtt és harmincegynehány évesen sms-ben szakítasz mert nem ért meg "lelkileg"?!

Hát nem csodálkozom!

Az ilyen nők miatt általánosítanak a férfiak!Remélem a pasidnak lesz egy csöpp esze és menekül ameddig tud!

Nem könnyíted meg a helyzeteteket.

Miért kellene küzdenie érted?

Mit értesz egyáltalán küzdelem alatt?

Milyen lelki dolgokra gondolsz?

Ha te elhagytad, akkor elhagytad, mégis úgy teszel, mintha ő hagyott volna el. Sárkányok nincsenek, ne várd, hogy levágjon nem létező fejeket.

Valahogy úgy kellene élni szép nyugalomban, hogy ne a másiktól várd, hogy kitöltsön benned hiányokat. Kiegészíteni lehet valakit, kitölteni a benne lévő űrt nem.

A legtöbb ember melegedni akar, nem égni. A viták, a másik halálra szekálása csak arra jó, hogy eltávolítsd magadtól. Sms-eket küld, kedves annak ellenére, hogy szakítottál vele...ez is elgondolkodtató, négy év után sms-ben...hmmmm.

Én bizony hagynálak főni a levedben ha pasi volnék.

Küszi, hogy irtatok. Elég nehéz lenne most jópofizni vele, meg vidámnak lenni...biztos, hogy nem fogom felhivni és ugy csinalni mintha semmi bajom nem lenne már...nekem ez nem megy! Ráadásul ezzel csak az ő helyzetét könnyiteném meg.Azt érezné, hogy "na hát nem kellett magam megerőltetni, ahhoz, hogy minden jó legyen!"

Én bizom benne, hogy "észhez tér" és küzdeni fog értem(bár nem az a fajta,az ő filozofiája az, hogy ha menni akarsz, akkor menj)

Nem is lenne ez olyan nagy gond ez a várakozás, ha az idő közben nem cammogna ólomlábakon.Az estéktől meg előre félek, mert az meg borzasztó! Egyébként 4éve vagyunk/voltunk együtt! :(

Kicsit rázd fel Magad mert egy hapsi sem szereti a picsogó nőket!Ha szereted és vissza akarod kapni akkor légy vidám nyitott és boldog akivel szívesen tölti az ember az idejét.A hapsik alapból utálnak lelkizni nem is kell erőltetni.Ha van valami gondod mondd el neki nyafogás és dráma nélkül.

Egy összezörrenés még nem a világ vége a családunk tagjaival is veszekszünk mégis szeretjük Öket és kitartunk mellettük,de ehhez az kell,hogy legyen tartalma egy kapcsolatnak és ne csak arról szóljon,hogy szerelmes tragédiát írunk belőle!

Csináld vele azt amit szeret,légy felszabadult és dorombolj mint egy macska.Biztosan nem marad el a hatás!

Szakitottam a párommal. Illetve volt egy összezördülésünk pár napja...egyáltalán nem figyelt rám (lelkileg) az utóbbi időben és abba a bizonyos pohárba belekerült az utolsó csepp! Sms-ben utaltam rá, hogy sajnálom, de én ezt már nem birom tovább, és részemről elég volt...

Azóta eltelt 4 nap. Minden nap irt 1smst, de csak annyit, hogy "mizujs édes?", "jo éjt szivem", "jo reggelt". Szoval mintha mi sem történt volna...(egyébként a döntésem legfőbb oka épp ez volt, hogy nem figyelt arra amit mondok, érzek...egyszeruen egyik fülén be, másikon ki)

Viszont egyik smsben sem irta, hogy szeret, és sajnalja, hogy megbántott...

Én nagyon szeretem őt, megtudnék érte halni, de valami annyira nem müködik, az utóbbi időben csak sirtam miatta! Már azon gondolkodom, hogy...ááá mindegy, ezt inkább nem irom, mert elitélnétek...:( De nagyon magam alatt vagyok. Mit tegyek? Hivjam fel? Az is fájna, mert vele nem lehet "lelkizni", és még inkább rontanék a saját helyzetemen...vagy ignoráljam? Adjatok tanácsot kérlek!