Alkalmi szex ... többet akarok! (beszélgetős fórum)

Az első hozzászólásodból ítélve, eleinte le sem tudtad vakarni magadról. Hűvösen viselkedtél, többször nem is válaszoltál neki, joggal hihette azt, hogy nem érdekled egyáltalán, még az első szex után sem.

Tanácsot sajnos nem tudok adni, szerintem azért kimutathatnád valahogy, hogy változott az érdeklődésed.

Szurkolok mindenesetre és számolj be, hogy alakul a sorsotok :)

Azt nem tudom, hogy más pasiknál hogyan van, én ha valakitől csak alkalmi szexet akarok akkor azt megmondom neki kerek-perec és akkor az úgy van ha a fene fenét eszik akkor is. Ettől még lehet társalogni, viccelődni baráti alapon, de ennél több nincs, ha valaki többet akar (állandó monogám kapcsolat, együttélés, stb.) akkor mehet.

Ez egy férfi álláspont volt, azt írtad kíváncsi vagy ilyenre.

Köszönöm mindenkinek a válaszokat.

Nos, mielőtt bármit is írnék szeretném megosztani veletek, hogy ahogy telnek a napok, egyre inkább úgy érzem, hogy fülig szerelmes vagyok!! :))

És a félreértések tisztizása végett, szó sincs arról, hogy "nincs jobb, ennyivel beérem", nekem ő álmaim férfija, és minden kis apróság ami korábban zavart vele kapcsolatban, és ami miatt nem tudtam vadijó pasiként tekinteni rá, már a visszájára fordult a szememben, és előnnyé kovácsolódott.

Persze azt egyelőre nem tudom eldönteni, hogy ezt a szerelmérzést a szex generálja-e, tehát hogy beindult a "szerelemhormon" a testi összefonódásnak köszönhetően, vagy pedig mert tényleg szerelmes vagyok!?

Nyilván úgy érzem, hogy tényleg szeretem, de tisztában vagyok azzal, hogy lehet, hogy csak a testem darwini reakciója ez az őrült vonzódás ahhoz a férfihoz, akit már magamhoz engedtem. Na de végül is kit érdekel, rózsaszín ködben látok mindent!! :)

Na jó, komolyra fordítva a szót, egyszerűen naphosszat ezen gondolkodom, hogy mi lesz, meg hogy csináljam.. Még soha nem voltam ilyen helyzetben, éppen ezért fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem. Egy nagyon jó férfiismerősömmel beszélgettünk erről nemrég, csak úgy általánosságban persze, és tőle kérdeztem, hogy vajon a pasik kiábrándulnak-e abból a nőből egy életre, aki már az első éjszakán lefekszik velük? És meglepetésemre azt válaszolta, hogy nála ez egyáltalán nem mérvadó, ő nem csinál belőle nagy ügyet, nem vagyunk már tinédzserek, miért is tartóztassuk meg magunkat, ha fizikálisan vonzódunk valakihez, és kívánjuk minden porcikáját?

Csak mert ez az egyik oka a kétségeimnek, hogy túl korán lefeküdtem vele, mivel alapból egyéjszakásnak indult a dolog részemről. Lehet, hogy ezzel elvágtam minden esélyemet arra, hogy a tisztes barátnője legyek ? -_-

Miért nem elég a nőknek egy alkalom? Miért kell annyira telhetetlennek lenni?

:-)

Sziaasztok!

Úgy látom kicsit kezd eltérülni a dolog az eredeti cikktől, csak emlékeztetőnek.

"megpróbált elcsábítani, én pedig (őszintén) még csak vonzónak sem találtam, ráadásul párkapcsolatban voltam.

Közvetlenül azután, hogy az akkori barátommal hónapokig elhúzódó kölcsönös marcangolás után végleg szakítottunk, "poénból" beadtam a derekam az új úriembernek (előtte max 10-szer találkoztunk, szóval gyakorlatilag nem is ismertem), és beleegyeztem, hogy elmegyek vele vacsorázni."

Ja és még valamit az első alkalmak táján igen-igen kéretted magad ebből azt érezheti , h a saját tempód (vérmérsékleted) szerint akarod folytatni ha egyáltalán akarod. Tehát Ő kiharcolta az elsőt a folytatást és élvezi az eredményt, talán a tudtára kellene adni, h szívesen vennéd a továbblépést (irányodba) mert az első randi óta sok minden megváltozott. Talán tényleg az elején elvetted a kezdeményező kedvét.

Ha valóban döntöttél akkor azt a nyulat mégiscsak neked kell kiugratnod a bokorból.