Akiknek nagyon nehéz most az életük.... (beszélgetős fórum)

Ezzel én is így vagyok sajnos.:(((

Férjem hajnaltól délutánig dolgozik, én a gyerekekkel vagyok itthon (6, 4 éves és lassan 11 hónapos)..anyagilag még csak-csak kijönnénk, igyaz, nagyon sokat fizetünk a lakásra-kocsira-stb.-re, de az apjánál dolgozik, jól keres..elvileg. De rám sosincs pénze, mindig ugyanaz: majd a jövő héten..és amikor rákérdezek: majd a jövőhéten (megint).

Pedig állítólag szeret, és miattunk dolgozik annyit. Nem egy brutál ember, nem ver, vagy ilyenek, segít is pl. a fürdetésnél, a kérdés csak az, hogy hogy??????? Mindenért morog, semmi nem jó, amit csinálok, és egyáltalán, miért van nekem mindig igazam? egy hónapban 4 szabadnapja van csak, de ebből 2 nap hajnaltól mikulásig horgászat a cimbikkel, arra mindig van pénz, és nem mindig olcsó helyre mennek. Nekem már szinte ruhám sincs, ami jó lenne rám, és ez miattam van! szerinte, mert én minek hízok - fogyok??

Egyébként elvileg engem nagyon szeret, csak túlságosan felfújom a dolgokat és fogjam be már végre a számat, mert örüljek, hogy nem alkoholista.....

Szia!

Ha elfogadsz egy tanácsot: mindenképpen menj el a gyerekjóléti szolgálatra, majd a legközelebbi Családok Átmeneti Otthonába és kérd a felvételedet a pici fiaddal! Mivel ilyen sürgős az eseted, előre fogják venni a jelentkezésedet és akkor Nálad maradhat a gyerkőc.

Anyagi okok miatt valóban nem emelnek ki gyermeket családból, de a hajléktalanság nem anyagi probléma.

A gyerek érdeke az első minden esetben.

(Remélem nem veszed rossz néven, hogy közbe szóltam!)

Lányok, mindenhol van valami gond:(

Nálunk pl: a férjemnek van munkája szerencsére, de látástól vakulásig dolgozik. Én itthon dolgozom, nem vagyok unatkozó feleség, mert itthon csinálom a vállalkozásomat, de az, hogy szinte alig látom őt, kiborít. Már így van egy éve, és tudom, hogy értünk teszi, és ez az ára az anyagi biztonságnak, de úgy érzem, hogy mindennel magamra vagyok hagyva:(((