Akik utáljátok a párotok szüleit ! (beszélgetős fórum)

rolam azt kell tudni hogy nem vagyok nagy parti arc, egyházi bentlakásosban tanultam , mindig nagy szám volt , és kis csacsogos voltam de nem voltam és most sem vagyok könyűvérű nő , az első és egyetlen férfi akivel eljutottam a sexig az a jelenlegi barátom , nem jártam és most sem járok évi 2-3 alkalomnál többet bulizni , és z öltözködésem inkább laza kényelmes , mint nőies , és hogy vagyok én becézve a barátoméék otthpnáb ?

" fiam m ma is mész a kis kuvádhoz ?"

ezt soha nem érdemeltem meg mégis nekik igy kényelmes , ha igy hivnak egymásközt engem

a lehető leg barátságosabb az ha nem beszélek veluk tui nem igy látjátok ?

a legjjobb amit ehetek hogy ketrulöm őket , . ellenséges nem vagyok veluk mint irtam 2 percet beszéltrtumnk vagy annyitsem , szépen bemutatkoztam megkérdeztem hogy a barátom ott van e valahol a közelben , apukája mondta hogy elment egy munkatárséával a munkába , én tudomásul vettem és elköszöntem .

ott az megy jelenleg hogyha mobilon nem érem utol a baátomat és vezetékesen merem keresni egy az egyben kinyomják mikor meglátják a számomat , mintha egyébként nem beszélnék a barátommal mobilon , vagy nem is tudom mit gondolnak ilyenkor :S

de nem csak velem ilyenek , van egy két rokon akinek szo szerint kinyomják a telefont , mert nekik nincs most kegvuk az éépp aktuális hivoval beszélni , abba bele sem gondolnak hogy fontos lehet amit a másik akar vagy valami , lyan kiskirálykodo tipusok , nagyon beképzeéltek , pedig nekik aztán nagyon nincs mire

Szeretet az önzetlen !

Gyerekeink csak kölcsönre voltak nalunk , mi feladatunk volt hogy szeretet es boldog jövöt probaljunk bisztositani szamukra . Valami olyat adni szamukra amit ök tovab visznek a jövö nemzedekr.

Miert van az hogy " egyes kulturakban a szulök alandoan csiszoljak a kilincset a fiataloknal es amibe csak lehet bele avatkoznak ?

Nekem szemelyesen van egy kisseb falka gyermekem mar felnöt korban, mind magas foku muveltsegel diszponal es mar csalados vagy egyedul alo gyerekel .

Elik szepen az eletuket ha ugy adodik összse jövunk de soha varatlanul nem ront be az ember egyikhez sem.

En szemelyesen szinten nagyon le vagyok foglalva , sokat dolgozok önkentes jotekony organizaciok szamara . Nettöl kezdve a olvasasig a zeneig es sok sok minden masal telnek napjaim . Paromal nagy turakot jarunk byciklin , auton egyszeruen eljuk a mi eletunket es ÖK a gyerekek az öveket !

Utolso önzes a szulötöl ha gyereket felnöt korban gatolja es kritikanak teszi kik- olyan szulö nem erdemli meg szulönek nevezni magat !

Szomorú dolgok ezek, nekem nem volt célom rosszban lenni velük, de ez van.

Én nem akarok közeledni, és nem is fogok. Viszont gyanítom, ha rosszabbodik az egészségi állapotuk, ránk lesznek utalva.

Ha nincs kommunikáció az más, de ha van, főként, hogy ha otthon lakik valaki a szüleinél, akkor ez nem kivitelezhető.

Azt, hogy két tűz között, úgy értem, hogy adott egy személy, aki szereti a párját és szereti a szüleit, de ők vívnak, az bizony a harcmező középpontjába állítja az adott személyt.

Megférünk egymástól "távol", nálunk így működik. 21 éve. Igaz, 15 percre lakunk egymástól, a gyerekek mégsem ismerik a nagyszülőket. Bár mára már lekéstek mindenről.

Nincs mocskolódás, veszekedés, harag, szinte nincs kapcsolat sem. Régen bántott (pont a párom miatt), ma már az sem.

Szerintem nem. 7 évig csináltam. Sok volt a sírás. Néha széttépet a harag. Ezért mondom, hogy nehéz így élni. Viszont a páromnak ez a helyzet nem volt jó, így lenyeltem a békákat. Szerintem ha szeretünk valakit, akkor próbálunk úgy cselekedni, hogy az neki a lehető legjobb legyen.

Nem kell a puszihaverság. Csak megférni egymás mellett.

Nekem ebből megint az jött le, hogy piszkosul ellenséges vagy.

Mindig kettőn áll a vásár. Nem csak rajtuk áll a változtatás lehetősége.

Gondolom a párodnak is marha jó ez a helyzet. Szerintem ha szeretek valakit, akkor megpróbálok idomulni és minimalizálni ezeket az ellentéteket, mert a párodnak ők a szülei és ez mindig is így marad.

Ha Te is ilyen szinten elzárkózol, akkor mégis mit vársz?

Pedig majd rájössz idővel, hogy sokkal rögösebb úton jársz haraggal és keserűséggel.

Keress másik fiú magadnak! Nem szeretnék gondolatban se foglalkozni azzal, hogy igazad van vagy sem, de ez az állapot így a párodét.. a szüleiét... és a te életedet (a jövendő gyermekeitekét) is meg fogja mérgezni egy életen keresztül.

Az élet mozgatórugója a szeretet.

orvosolni ? mit ? nem is beszélunk !

nem is lehet veluk , egyszer öszeveszetem a párommal és aggodtam érte , és akkor nagy nehezen felhivtam az édesapját mert tudtam az anyukája még rosszabb , hogy nézzebnek rá vagy hogy hol van a párom , 2 percet beszltem az apával , utána felhivott a párom anyukája:

" na ide figyelj , ne zaklass minjet ne hivogasd a férjemet, nincs szukségunk a zaklatásodra"

szerintem ez a núőő hibbant , hozzá teszem hogy előtte kb 1 évet nem is láttam nem is bezsélztem vele , és azota sem , és én ZAKLATOM ŐKET

Az ennivalóra azért nem "szoktuk" mondani, mert a gyereknek ezzel nem akarunk rossz példát mutatni.

Egy gyerek, arra, ami nem ízlik neki, arra zsigerből rávágja, hogy utálja.

Mi, roppant fegyelmezett felnőttek erre azt mondjuk, hogy: Köszönöm, nem kérek.

Ezek a problémák rájuk tartoznak, nekik kell egymással megbeszélniük. Ne vegyük magunkra más keresztjét többletként. Van nekünk sajátunk...

Ezzel a rosszérzéssel segítesz haragudni?

Semmi nem lesz vele jobb. A harag rossz tanácsadó, megkeserít szívet-lelket. Előre kell nézni, nem visszafelé.

Minden eset egyedi a maga nemében. Ez egy szomorú történet és megértem az álláspontodat.

De azt gondolom, hogy normál esetben, ha valakit felnevelnek, iskoláztatnak, fedelet biztosítanak a feje fölé, akkor egy kívülálló ember ilyen módon ne bírálja a másik szüleit, ahogy olvashattuk az első hozzászólást.

Az első mondatod jutott nekem is eszembe most, ahogy itt ezen jár az agyam.

Egyébként mindjárt máshogy hatna a topik egy olyan címmel például, hogy: Nem jó a kapcsolatom a párom szüleivel. Ki miként próbálta ezt orvosolni? (Ez nem szőrszálhasogatás.)

A helyzet az, hogy vannak elviselhetetlen emberek; ez tény. Viszont próbálkozni kell változtatni rajta. Jelen esetben kedves fórumindító a párod miatt részben.