Akik távkapcsolatban élnek (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Tegnap éjjel, miután írtam ide, rá pár percre jelentkezett, sütöttek-főztek, tusoltak, akkor került ágyba, de sajnos nem sokat tudtunk beszélni, mert állandóan megszakadtunk. A hangulata rossz nagyon egyébként, így én sem ujjongok.

Bollerkrisz: tényleg ennyire elutasítóak ott kint? Hát ez tényleg nagyon rossz lehet?

tündér: de jó nektek, nemsokára találkoztok.

Úgy néz ki, nekem a legrosszabb most közöttünk, én tudok a legkevesebbet a páromról. Pedig nem volt ám ez mindig így. Remélem, minden rendben lesz, mert nekem Ő kell, senki más!

Most, hogy jobb idő van/lesz, többet sétálgatunk erre-arra, jobban megy az idő. Beíratkozom nyelvtanfolyamra úgy döntöttem, és lerakom a német középfokút is. Hátha elszántan elkezd keresni a párom valami jobb lehetőséget, és mi is mehetünk.

Nektek is megremeg még a gyomrotok, mikor a párotok hív, vagy jelentkezik? Én még mindig így érzek.

Szia!

Ez jó hír, hogy hazajöttök, mert sem Neked sem kislányodnak nem jó így ez az egész. Kár, hogy ott nem annyira közvetlenek az emberek.

Férjem is dolgozott a norvégoknál, hát ott a németekhez képest, a munka szempontjából, ötcsillagos szállodában érezte magát. /és a fizetése is kétszer annyi volt/

Igen nagyon várom, hogy hazajöjjön a férjem, de az a pár nap meg olyan hamar elmegy, amíg itthon van, dehát ez van sajnos.

Sziasztok!

tündér74 ez szuper! Gondolom alíg várod!

MMónika van már valami hír? Tudtál vele beszélni?

Mi megvagyunk. 1 hónap múlva megyünk haza a lánykámmal. Este veszem meg a repjegyet. Nagyon várom!!!

Próbáltam, hogy elvittem az ovihoz és a sulihoz, hogy legalább lásson gyerekeket és kicsit ismerkedjen, de a norvég fanatikusabb, mint a német. Egyszerűen elmennek mellőle, amint megszólal. Pedig kinézetre nagyon beleillik a környezetbe. Magas szőke kék szemű és még az arcvonása is hasonló. Sokat sírtunk Zsófimmal miatta, mert nem érti. Mostanra meg már ő is kerüli azokat, akiket nem ért. Sajna a felnőttek is ilyenek, amint a gyerekükről van szó. Egyedül tudok velük beszélni, de ha a kislányom is játszana az ő gyerekükkel, akkor már: "nem értem, nem értem..." és rohanás el. Sokszor lejátszottuk már. Inkább nem teszem ki többé ilyen szitunak Őt. Inkább a távkapcs.

Remélem minden rendben van.

Volt, amikor mi sem tudtunk beszélni, mert szarakodott náluk az internet. Jövő héten jön haza a férjem szerdán, és hétfőn megy vissza. Úgyhogy csak 4 napig lesz itthon.

Remélem a párod nem esett depresszióba.

Sziasztok!

Úgy néz ki ma rajtam uralkodik kissé a depis hangulat. Tegnap nem tudtunk beszélni, annyira rossz volt az internet kapcsolat. Csak írogatni lehetett. Persze, annak is örültem. Unokatesója nálunk volt este, sokáig beszélgettünk. Már legszívesebben azt mondanám neki, gyere haza a francba, de hogy is tehetné?????

Várom este skype-ra, remélem ma sikerül beszélnünk.

Hát, ez így tényleg húzós. Meddig tervezitek távkapcsban az életeteket?

És ha ottkint járna majd oviba gyermeketek? Hamar megtanulná a nyelvet és gyerekek között is lenne.

Próbálom rávenni, de úgy látom, most egy picit nyugton kell hagynom.... túl ideges mindenhez..... de komolyan, ő sajnos ilyen..... vasárnap többször beszélünk, már reggel viszem kamera elé gyermeket is, de a hangjából kihallatszik a fájdalom is. Nehéz lehet neki nagyon, de sosem panaszkodik. A szobatárs előtt, pedig nem tud érzelmeskedni, mégiscsak férfi. Persze, azt mindig mondja, hogy szeret.

Leginkább arra kellene rávennem, hogy ne lássa ilyen kilátástalannak a helyzetet, és igenis kell keresni olyan munkahelyet, ami lehetőséget ad arra, hogy mi is ott legyünk vele.....

A férjemnél is ugyanez a helyzet. Ugyanazok az arcok a munkahelyen és a szálláson is. Igaz, hogy csak ketten vannak egy szobában, de ő sem tud felszabadultan beszélgetni velünk.

Szerintem valahogy próbáld a párodat rávenni arra, hogy többet beszélgessen veletek, legalább vasárnaponként. Mindenkinek jobb lenne.

Sziasztok!

Mi a kislányommal 2 éve jöttünk ki az uramhoz, de sokszor mondom, hogy inkább otthon lennék, és az uram jöjjön haza 2 havonta 1 hétre, mert itt a kislányomnak maga a pokol az élet. Nincsenek gyerekek akikkel játszhatna, még nincs tesója, és csak apa és anya van vele, ebből apa 8-20-ig melózik + heti 2-szer éjjel 1-ig. Vasárnap csak fél napot. Tehát így sem, úgy sem tud a kislányával foglalkozni. Ez sem jobb. Most hogy én is dolgozom 1 éve, így amikor én megyek Zolim akkor jön (persze a csajom épp alszik olyankor) és már mi sem találkozunk csak éjjel pár órát, mert 5-kor kelek.

Én is távkapcsolatban élek lassan már 4 éve. És nekünk nagyon jól működik igaz nagyon nehéz.

De megéri mert nemsokára együtt lehetünk:)

Igen jönnek a betűk az ujjaimból és?

Te minek vagy itt ha ilyeneket irkálsz?

Mindennap ilyen sokáig dolgozik, de azt mondja jobb is így neki, addig is a munkával foglalkozik és így könnyebb neki elviselni ezt az egészet. Egyébként amúgy is nehézfejű, mostanában meg főleg. Gondolj bele, munkatársával van egész nap. A nap 24 órájából 24-et,még egy szobában is vannak a szállásukon, ez is közrejátszik abban, hogy nem túl bőbeszédű. Már mondta azt is, hogy tele van a f..a mindennel. El is hiszem, de nem tudom megnyugtatni. Bezárkózik. Tudom, hogy szeret, mégis félek.

Irigyellek téged/titeket, hogy ilyen sokat tudtok beszélgetni, ez nagyon jó!

Ilyen sokáig dolgozik? Mi most beszélgettünk éppen. Most viszem a picit aludni.

Mi mindennap beszélünk este, kb. 1-1,5 órát. Hétvégén persze sokkal többet.

Férjem is nehezen viseli, de nem olyan rosszkedvű, mint a te párod és mindennap látja a kisfiát, ki sem bírná. Persze a te párod baromi sokáig dolgozik, nem csoda, hogy nincs kedve ennyi munka után már semmihez sem.

Így van, 1 hét semmire sem elég. Ha a férjemnek sikerül kimennie Svédországba, lehet, hogy majd mi is kimegyünk. Legszívesebben végleg kiköltöznék oda, nem hiányozna ez az ország.

Egyébként ti szoktatok skypon beszélgetni? Mert ha ez a lehetőség nem lenne, akkor nem tudom, hogy hogyan bírnánk ki.

4-5 hetente jár haza és akkor 1 hétig van itthon. Elég nehéz, a picinek is, de a legrosszabb a férjemnek, távol van a családjától és elég sz.r melót is csinál, mert vegyszerek között dolgozik és ráadásul nem is fizetik meg. De inkább nem panaszkodok, mert sok embernek még munkája sincsen.

Látom nálatok két gyermek van, úgy meg még nehezebb. Kitartást!

nehéz dolog megítélni, hogy mikor jó és mikor rossz távolabb élni egymástól..

szerintem is-is van benne pozitívum, meg negatívum

"besokal a hiánytól" .... igen, azt hiszem én is, így kell fogalmazni. Ilyenkor nálunk is jobb, ha nem is beszélünk, bár ezt inkább ő kezdeményezi. ....

Olyan rossz, hogy még ilyen távolságból is képesek vagyunk - megint téged idézlek - "egymás vérét szívni".

Azt hiszem, a múlt hónap nagyon leszívott mindkettőnket, és ez egy kicsit helyretett agyilag. Nem megy bizalom nélkül az biztos. Sz sincs megcsalásról egyikönk részéről sem, de a szerelmet, mint tudjuk napról napra építeni kell, és igen távkapcsolatban ez nagyon nehéz.

Hiányzik a tekintete, az ölelése, stb,stb. A mindennapok. Lehet még 1-2 év is el fog így telni. Nem látja, mikor teszi meg első lépéseit Regina, nem hallja az első szavakat. Sok minden kimarad neki. .....

Ez az egész távkapcsolatosdi tényleg egy nagy kihívás.

Szép álmokat Neked!

Engedd meg nekem, hogy egy reklám idézetével élek:

Csak pozitívan!

Sajnos az első veszekedéseinknél, mindig túlfeszítettük az idegek húrjait. Addig "szívtuk egymás vérét", amíg egyikünk már nem bírta tovább.

Eltelt pár nap, esetleg hetek, de mindig békülni akart valamelyikünk.

Mára ezt tökélyre fejlesztettük. Ha valamelyikünk besokal a hiánytól, kedvesen megkérjük a másikat, hogy hagyjuk egymást pár napig, persze nagy duzzogások árán,( legalábbis az én részemről ) de pár nap múlva megértjük a másik nézőpontját.

Egy egy kicsit felszabadulunk a teher alól, és más színben látjuk a világot.

Én személy szerint, emelem a kalapom azok előtt, akik ezt bevállalják, mert itt mutatkozik meg igazán, az egymás iránti elkötelezettség, felelősségvállalás, és a nagybetűs SZERELEM.

Ez a kihívás!

Könnyű partnert váltani, és nem vállalni a nehézségeket.

De ez! Ezt még az ellenségemnek sem kívánom.

Van egy bátyám, akinek hittem, és az lett a vége, hogy Budapestre költöztem, és már nem tudtam hazaköltözni.

Minket 119Km választ el, ami tudom nem nagy távolság, de a keresetem éppen arra elég, hogy rendezzem az én helyzetem. Nekem sincsenek támogatóim, így megpróbálom a magam erejéből megoldani a gondjaimat.

Kedvesem vidéken él, és az Ő helyzete még nálam is nehezebb, de ha nem gond, azt nem osztanám meg. :)

A lényeg, szeret ott élni, és nekem az a fontos hogy neki jó legyen. Persze, most azt gondoljátok hogy nem segít, pedig igen... a fránya nagy büszkeségem nem engedi hogy segítsen. Neki is megvan a maga baja, nem akarom terhelni még az enyémmel. Szeretem, és ha kell hegyeket mozgatok meg érte.

Ez így nagyon rossz!

Lehet (én tudom és érzem) én megtaláltam az igazit! Nálunk még soha nem volt veszekedés ebből kifolyólag. Valahogy természetes, hogy egymáshoz tartozunk és fel sem merül egyikünkben sem a félrelépés, válás gondolata. Inkább akkor vannak gondok, ha sokáig vagyunk együtt, mert az uram ugyan szereti a rendet nézni, de csinálni nem, és mindig a pakoláson van a vitánk (és csak ezen, soha semmi máson)

nagyon fáradt vagyok lányok, le kell tennem magam, reggel már korán keltenek a gyerekek

Jó éjt mindenkinek!

(és eltelt megint egy nap)