Akik elvesztették babájukat, gyermeküket. (beszélgetős fórum)

hú, hát libabőrözök a történted hallatán...

nagyon sajnálom, borzalom amt az a rohadék tett veled...mert az.

biztos vagyok benne,hogy a babád miatta hallt meg.

de hidd el, visszakapja ő még amit tett az élettől...szemét.

Én azóta, hogy velem ez megtörtént ideges leszek minden agresszív hírtől főleg attól, ha nőket bántalmaznak és gyerekeket....meg tapasztaltam, hogy sajnos ilyenkor a nők többsége egyedül van...

Itt a Hoxán az ilyen estekhez képpest tündér mesék vannak....

mert akiket bántalmaznak, még ide sem írhatnak, mert terrorban vannak...

Szívesen csatlakoznék bármilyen szervezethez,hogy segíthessek....

Csak egy a dúrva:

Mikor megismerkedtem ezzel a nem tudom minek hívjam éreztem ne kezdjek vele..de megismertem és kiderült a megérzéseim nem csaltak....

Az biztos aki mellett van egy partner más az elvesztés...de amikor egy nőt megaláznak...és elveszik a tőle amit nem kéne...

Soha nem bocsájtok meg ennek az embernek amíg élek...99% hogy a bántalmazás állt meg a gyerek szíve....mert minden ok volt...dögöljön meg aki ezt velem tette...tudjátok..milyen rosz, hogy őt senki nem vonta felelősség alá....

feljelentést tettem és még meg kérdőjelezték..a dolgot..a rendőrei...ez kész vicc...

Az én történetem elég kacifántos....

elmesélhetem...

A történet a következő:

megismertem egy srácot, kezdetben barátság volt...aztán valahogy közelebb kerültünk egymáshoz...nekem az előtt egy hosszú kapcsolatom volt..

nagyon félve vágtam bele, a kapcsoaltba talán éreztem valami bibi lesz...

Lényeg én vidéki vagyok a srác bp-i..

itt voltam egy hónapot nála, de mondom barátként...egyszer megtörtént..ami megtörtént..én haz ajöttem..de rá döbbentem szerelmes vagyok...

De büszkeségből nem kerestem a srácot...ekor 2007. áprilisa volt..eltelt 2 hónap majdcsak, és újra felvettem a kapcsolatot a sráccal...

Szerettem vele lenni, mert nagyon vicces figura volt..

Újra vissza költöztem hozzá de még ekkor sem volt egy kifejezetten partner kapcsolat köztünk...de én nagyon bele szerettem szerintem ő si de nem bizott bennem, mivel egyszer már otthagytam.

Eltelt a nyár...együtt éltünk...

persze meg voltunk, de már augusztusba történt valami...pofon ütött..mert szóltam, hogy jelenlétemben ne flörtölgessen telefonon...ez lett a vesztem..

Itt ekkor valami eltört bennem, kezdtem rájönni, hogy nem hozzám való..

Jött a szeptember amikor végképp elegem lett....

Elhagytam egy barátomhoz költöztem...ne jött meg...azt hittem idegesség, feszültség okozza...de nem baba okozta az elmaradt mensest..

Írtam neki levelet mi a szitu...bunkó módon válaszolt, hogy azonnal vetessem el a gyereket, mert ő nem tart igényt rá...

Persze én közöltem vele, hogy nem érdekel ő mit akar, de én megtartom a babát minden képpen...

Nagyon fájt ez nekem..hogy a párom akitől volt a baba nem szeret engem...és egyedül mentem orvoshoz...nem hiszitek el de egy ex pasim adott pénzt...hogy menjek orvoshoz..stb..sőt elkísért...mindenhova.

Aztán valahogy vissza kerültem az apukához...ő csak azért békült ki velem, hogy rászedjen vetessem el a gyereket...de én már titkon intéztem az anya otthont...

de neki nem szóltam..úgy voltam vele, hogy hátha ő is meggondolja magát..de sana nem így történt..

Egy hajnali pillanatban közöltem vele mire készülök...őrült módjára nekem esett ütött vágott ahol ért...

Ordítottam a félelemtől és azt hittem itt végem van....

Most is a fülembe van amikor mondta_nem érdekel a terhességed ez nem jelenti azt, hogy ne bántsalak...nagyon fájt...nagyon..tán még ma is fáj...

Eljött a reggel és én össze pakoltam...telefonáltam anyaotthonnak de mondanom sem kell ennyit ezekől le sz...ak... ők is..

Ez meg jegyzem október 20-án volt...az ünnep előtt...

Elindúltam 8 hetes terhesen haza Debrecenbe...de nem értem a vonat állomásig sem...mert nagyon fájt a hasam...

Mentő kórház, nem engedtek ki megfigyeltek...a baba jól volt én is..

Közben a telefonomat ellopták...pénzem nem volt...szörnyű volt...

EGYEDÜL VOLTAM::::

de ő zaklatott míg volt elérhetőségem, hogy vettesem el...stb...stb..

feljelentettem bántalmazásért..megkerestek a rendőrök....még meg kérdőjelezték a bántalmazást, de látlelet készült...

Végül 24 én reggel haza engedtek...

Az anyaotthonadott vonatra valót...

A családom sem szerettel fogadott, mivel ugye apuka sehol nem volt...

Szerdán haza mentem Hétfőn reggel megállapították nincs szívhang..inen tudjátok......

Egyedül voltam, elegem volt....azt hittem megőrülök...

Ennek 2 éve itt vagyok felálltam..de a múlt igen fájó..mai napig...

Én sokat fejlődtem ezalatt a 2 év alatt...

Szerencse én a fájdalmamból épitkeztem....lelkileg erősödtem.....sok mindent meg tanultam...

Hála velem semmi ilyen nem történt...

Egy hoxás most vesztette el pár napja a koraszülött babáját, és annyira megrendített, gondoltam legyen egy ilyen oldal..meséljétek el bánatotokat, mert utána jobb lehet...

Nekem anyum és apum hallt meg, aztán mamám...ugyhogy csak a 2 fiam és a férjem van nekem...

De egy gyereket elveszteni, az mindenen felülkerekedő fájdalom...

Köszi!

Most elgondolkodtam és szégyenlem magam.

Ha visszamehetnék és látám a jövőt, végigcsinálnám ugyanezt. Nagyon megszenvedtük mindketten, de a jövő kárpótolt.

Én ma is hiszem, hogy ezt a két lányt kaptuk kárpótlásul (eredetileg csak két gyereket akartunk egymás után gyorsan) Akkor nem jött össze a két gyerek egymás után, hát vártunk pár évet és megint kettőt akarunk. Hogy lányok lettek mindketten a fiú után? Ez már csak hab volt a tortán.

Sajnos tapasztaltam...ez jó ötlet..

Veled mi történt?

A második babánkat veszítettük el a 20. héten.

Kicsit berelehaltunk. De vígasz volt a már meglévő másfélévesünk.

Azóta született már két gyemrmekünk. Furcsa, mert most, hogy írok jutott eszembe, hogy egyre ritkábban gondolok arra: Mi lett volna ha....

Néha azzal vígasztalom magam, ha ez nem így történt volna, nem a két lányomat kaptam volna, vagy lehet, hogy megállunk kettőnél és most nem lennénk háromgyerekes szülők? A két kicsi igazi kincs. Hiszek abban, hogy okkal történt velünk akkor az a szörnyűség, hogy ezt a két kis csodát kapjuk sokkal később.

Mindazokért, akik nem lehetnek már velünk.

Emlékül legyen ez a fórum. öntsük ki lelkünket...beszéljük meg bánatunkat.