Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Aki most jelenleg szakitásban van...meséld el..hátha tanulság lesz mindenkinek!! fórum

Aki most jelenleg szakitásban van...meséld el..hátha tanulság lesz mindenkinek!! (beszélgetős fórum)


1 2 3 4
2009. márc. 30. 21:31

1 hétig volt nagyon rossz,egyedül kelni feküdni!

Szerencsére akkoriban olyan munkám volt,hogy nem értem rá nappal gondolkozni...lefogytam iszonyatosan 45kg lettem...Anyukámék meg mit sem sejtve azt hitték minden rendben..Mikor megláttak azt hitték valami halálos betegségem van...Mint egy zombi,olyan lettem...

37. *szami* (válaszként erre: 36. - Kismadárka)
2009. márc. 30. 21:28

Szerintem nem tetted rosszul!!!!Lehet nagyon fáj,de ne alázd meg magad neki!!Én???!!

Én is egyedül voltam...nálam annyiban volt más a szitu..Hogy engem meglátogatott a barátnője!!!!!!!!És rá utána megérkezett Ő!!!

Én sem tettem semmit annak érdekében,hogy maradjon!Mikor elment azt hittem vége a világnak!!!De itt vagyok!És nem bántam meg,hogy nem marasztaltam!Mi 13 évet voltunk együtt!

36. Kismadárka (válaszként erre: 35. - *szami*)
2009. márc. 30. 21:21

Különösen semmit, akkor már, csak elővette a böröndöt, és becsomagolt. Én meg olyan büszkének akartam látszani, hogy nem szóltam, aki akar menjen. De azóta azt hiszem, hibát követtem el, és azzal is hogy hagytam.

Te hogyan élted túl?? Mit tettél, hogy ne fájjon? Nekem nincsenek barátaim sajnos, aki tudna egy jó szót szólni...Hogy bírtad ki?

35. *szami* (válaszként erre: 33. - Kismadárka)
2009. márc. 30. 21:17
Akkor majdnem egyidősek vagyunk!Az én javamra 2-vel!:)Mit mondott mikor elment??
34. Kismadárka (válaszként erre: 30. - *szami*)
2009. márc. 30. 21:16
Úgy érzem , valóban vége. Nem tudom, miért érzem, de mintha egy csalhatatlan valami ezt súgná ott benn a szívemben.
33. Kismadárka (válaszként erre: 32. - *szami*)
2009. márc. 30. 21:14
Persze, nem titok, 31.-ik évem taposom.
2009. márc. 30. 21:14
Megkérdezhetem hány éves vagy?Ha nem akarsz ne válaszolj!
31. *szami* (válaszként erre: 29. - Kismadárka)
2009. márc. 30. 21:13
Nem erőtlen vagy!Hanem szerelmes!!!!
30. *szami* (válaszként erre: 28. - Kismadárka)
2009. márc. 30. 21:12
Nem,nem fogsz megőrülni!!Én is azt hittem...de túl fogod élni..Igaz időbe tellik...Biztosan vége!?Nem csak felindulásból cuccolt össze?
29. Kismadárka (válaszként erre: 27. - *szami*)
2009. márc. 30. 21:12
Az eszemmel tudom, de egyszerűen nem tudok megnyugodni, olyan mitha kitéptek volna belőlem egy darabot. El se hiszem, hogy ilyen gyenge és erőtlen vagyok lelkileg.úgy érzem, nincs ami enyhítene, nem tudom. Borzalmas.
28. Kismadárka (válaszként erre: 25. - *szami*)
2009. márc. 30. 21:10
És bőgök mint aki nem normális, úgy érzem, nem vagyok már magamnál. Egyszerűen egy pillanatra sem tudok másra gondolni, attól félek, hogy megőrülök
27. *szami* (válaszként erre: 26. - Kismadárka)
2009. márc. 30. 21:09
Nos ,az biztos egy vita miatt nem szoktak elköltözni....De sajna erre az űrre amit most érzel csak az idő a megoldás...Tapasztalatból mondom ezt neked...
26. Kismadárka (válaszként erre: 25. - *szami*)
2009. márc. 30. 21:05
Szia!! Köszönöm! Egy viszonylag indulatos vita kerekedett közöttünk, nem is tudtam mire vélni, mert mintha ki is akarta volna provokálni. Nagyfokú a világnézeti különbség is, hiszem 27 évvel idősebb mint én. Valami bántotta, és én hülye belementem a vitába, nemhogy intelligensen kitértem volna, akkor nincs talán ez. Az életem adtam volna érte...az éjszaka közepén csomagolt és elment. 4 szép évünk volt együtt, felvállaltam Őt a betegségét, mindent. És most mérhetetlen magyányos vagyok...nem tudom mit csináljak, hogy elmúljon ez az iszonyatos, gyötrő fájdalom.
25. *szami* (válaszként erre: 24. - Kismadárka)
2009. márc. 30. 21:00
Szia!:( Én itt vagyok!Milyen vita??
2009. márc. 30. 20:57
Kismadárka nagyon fél. Nem bírom ki, kérlek segítsetek.
2009. márc. 30. 20:26
Sziasztok! Kérlek titeket segítsetek. Tegnap este elhagyott a párom, kilépett az életemből, minden előjel nélkül. Egy vita volt az "indok" itthagyott, magamra. Egyedül vagyok, nincs senki akihez fordulhatnék. Nincsenek barátok, akik meghallgathatnának, nagyon el vagyok keseredve. Túl lehet ezt élni valahogy?? Úgy szégyenlem, hogy ilyen gyenge és szerencsétlen vagyok, de szükségem van egy pár jó szóra, erősítésre. Köszönöm , ha tudtok tanácsot adni.
22. SSissykke (válaszként erre: 19. - 613c0e0120)
2009. márc. 30. 12:33

Én is hasonló cipőben járok.. 3 évig voltunk együtt, bár ezalatt az idő alatt már egyszer szakítottunk. Ez a különlét tartott kb 4 hónapig, aztán újra összejöttünk. Most 2 napja történt, hogy újra kimondtuk, hogy legyen vége. Nagyon rossz most, már mindketten tudjuk, hogy innen már nincs vissza út. Másodszor is megpróbáltuk nem működött, hát most vége lett, de mindketten tudjuk, hogy harmadik esély már nem lesz.

Nem tudok rá haragudni, mert nem történt megcsalás egyik félről sem... És így talán még rosszabb.. Mert talán könnyebben viselném, ha "utálnám" most valamiért, ha mérges lennék rá...

Akarva akaratlanul ilyenkor az embernek mindig a szép dolgok jutnak eszébe.. :(

Azt is tudom, hogy még szeretem, és hogy hiányozni fog.. :( de már nem bírtam elviselni, hogy a kapcsolatunkban mindig én voltam a hibás.. szerinte miattam nem működött...nem vagyok elég alkalmazkodóképes stb.. Emellett ő meg nem bízott bennem, pedig okot a bizalmatlanságára sosem adtam. Nem egyszer meggyanusított, hogy ha elmentem (nem bulizni) csak a barátnőmhöz, hogy pasizni voltam.. Persze mindig ok nélkül... Aztán most betelt a pohár.. :( Sajnos nem hisz nekem, nem bízik bennem, és ha három év alatt nem sikerült megbízni, ezután sem fog...


A hétvégét a barátaimmal töltöttem, segítettek, hogy eltereljem a gondolataimat. De nem telik úgy egy óra, hogy ne gondolnék rá... Persze még nagyon friss a dolog.. remélem idővel jobb lesz :(

21. o.andi (válaszként erre: 20. - 613c0e0120)
2009. márc. 27. 19:31
Tényleg szereted...akkor sokára...sajna..:-(
2009. márc. 11. 16:27
Teljes reménytelenséget érzek legbelül.. mikor fog ez változni.. annyira megalázott és én mégis szeretem.. mikor fog ez elmúlni?
2009. márc. 11. 15:54

Mi két hete szakítottunk. De már előtte is szakítottam vele kétszer, ő vissza akart jönni. Aztán én akartam vissza menni és ő nem akar. Azóta nem akar. Azt mondja, jól érzi magát így nélkülem.

Most meg szenvedek, nagyon nehezen találom a helyem. Van még valaki ebben a cipőben?


Mi is régóta húztuk már, de nagyon hiányzik. Egy hete alig eszem. Mikor lesz ennek vége? :(

18. mandella (válaszként erre: 8. - O.andi)
2009. febr. 24. 13:10

hm, októberben írtam ezt, hát mostanáig húztuk, tegnap-ma szakítottam vele.

nagyon-nagyon fáj!


off: rossz a g-mail, drága Annám, várom, hogy elmondhassam :-(

sajnos ez van

17. 2fc9dd334a (válaszként erre: 16. - A900f63755)
2009. febr. 9. 15:42
Nem tudom, sajnos én nem vagyok már optimista. Mire kiheverem eltelik pár év. Nem tudok más pasival gondolkozni. :( Nincsen már sok ismerősöm, hol ismerkedjek? Viszont minden vágyam egy gyerek. :( Lehet egyedülállóknak örökbefogadni? Ha más választásom nem marad, én még ezt is bevállalnám. Nagyon kétségbe vagyok esve. Nem vagyok egy ronda lány tudom, de pancser vagyok a szerelemben. :( Azért köszi a bíztatást, ari vagy!!!!
16. a900f63755 (válaszként erre: 15. - 2fc9dd334a)
2009. febr. 9. 13:17

Tapasztalatból mondom, én magam is átéltem ezt, de hidd el, túl leszel rajta.

Fogsz te még mosolygós, babás képeket rakni az adatlapodra:-)

2009. febr. 9. 13:13
Én 5 és fél év után jutottam ide, de nagyon rosszul viselem. :( Párszor már szakítottunk de mindig visszamentünk egymáshoz. Ez most nem lehet így. :( Nagyon elfajultak a dolgaink. Iszonyatosan érzem magamat, nagyon hiányzik és belehalok. Úgy érzem sosem leszek boldog, már nem vagyok olyan fiatal 29 éves leszek, gyereket szeretnék, de ez lehet csak egy álom marad... :(
14. Elfelejtett jelszó (válaszként erre: 13. - O.andi)
2009. jan. 20. 18:30

Köszi!

De én vissza akarom kapni Őt!! :S Már párszor rezgett a léc, de mindig visszatértünk egymáshoz.

Remélem most is így lesz. Se vele, se nélküle..

13. o.andi (válaszként erre: 12. - Elfelejtett jelszó)
2009. jan. 20. 17:40
Kitartás Drágám!!!
2009. jan. 20. 17:39

Mi is most szakítottunk a párommal, mert az utóbbi időben egyre többet veszekedtünk, apró dolgai is fel tudtak húzni, mindenre "ugrottam" rengeteg félreértés volt, veszekedések.

Nem akartam szakítani, de kritikussá vált a helyzet és nem akartam tovább kínozni a viselkedésemmel. Végül Ő mondta ki, hogy ebből elég. Azóta mindennap szörnyű állandóan nap rá gondolok. Ha meglátok egy szerelmes párt az utcán vagy bekapcsolom a tv-t rögtön sírva fakadok.

El sem tudom képzelni az életemet nélküle!! Ő volt a mindenem. Lehet, hogy nem voltam őrülten szerelmes belé, de mindennél többet jelentett. És most itt vagyok egyedül úgy érzem soha többé nem leszek képes másra még csak ránézni sem. Nem kell senki, csak Ő!! :((((

2008. nov. 28. 15:43

1 hete szakítottunk a párommal...

nem mesélem el a részleteket, annyi a lényeg, hogy a pasik nem tűrik hogy megcsalják őket.


fáj és hiányzik...de igaza volt, és sajnos az az igazság hogy nem voltam szerelmes... és ezért jobb, hogy vége...

csak azt bánom hogy megbántottam.


nagyjábol ennyi.

10. o.andi
2008. nov. 2. 21:35
:-(
2008. okt. 27. 23:25
de jó Nektek:-)
1 2 3 4

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook