Aki menni akar, engedni kell. De hogy cselekedjünk utána? (beszélgetős fórum)

a pasinak most egy biztos talon vagy, akihez visszamehet, ha mégis egyedül érezné magát. de lehet, egyáltalán nem is gondol már erre, csak nincs más jelenleg. ha lezárod és továbblépsz, nem fog zargatni, ha nem érez erősen irántad, legalább megkönnyíti neked. de az is lehet, hogy akkor tudatosul benne, hogy kész, vége, nincs visszaút, és még nem akarja lezárni.

persze az lett volna az ideál, ha a vacsora visszahozza a nemrégi érzéseket, és együtt akarnátok lenni, de én nem hagynám a helyedben, hogy bizonytalanságban tartson csak azért, mert őneki már nem számít, vagyok-e vagy sem

hát aki nem szerelmes, annak nem jelent nagy érvágást a másik hiánya, és az legfeljebb a megszokás miatt keresi a másikat, mert hát mégiscsak jóban vagyunk vagy mi a fene alapon. számára nincs akkora jelentősége egy-egy hívásnak vagy találkának, mint számodra.

megtapasztalhattad ebből a találkából, hogy nem történt semmi, nem akart semmit, és utána is azt mondta, nem tudja, mi lesz, mit akarna

te tudnád, nem? ha ő azt mondaná, szeret, legyetek együtt, nem mondanád azt, hogy hát nem tudom, majd hívlak, egyszer együtt vacsizhatnánk :)

Azért rossz látni ezt a hozzáállást a férfiakhoz, hogy ők már előre eldöntik ezt, és csak a lehetőséget várják, meg hogy nem gondolnak vissza semmire. Azért erre erősen rácáfolnék, inkább a szakító fél az, aki esetleg nem nosztalgiázik annyit, szimplán azért, mert már a gyászidőszak jórészén már átesik a szakítás előtt. Persze rossz, hogy ő a kapcsolat utolsó pár hónapjában már azon agyalt, hogy milyen lesz a másik nélkül, de jobb ez, mert azt jelentette, hogy mérlegelt, gondolkodott, mert fontos neki a kapcsolat, és nem akarja csak úgy eldobni.

Nekem másfél hónapja lett vége egy majdnem két és fél éves kapcsolatomnak. A lány szakított velem, és amennyire láttam, hallottam utána ő sokkal jobban viselte a dolgot, visszagondolva viszont a kapcsolatunk utolsó hónapjában nagyon bújós volt. Én úgy hiszem ő ilyenkor tudta le magába a szakítás fájós részét, és akkor lépett ki a kapcsolatból mikor már valamennyire megbékélt vele. Én persze padlón voltam, tepertem, megaláztam magam többször is.

A megoldás végül az volt, hogy kitöröltem telefonszámát, minden sms-ét, letöröltem facebook ismerősök közül, így most sehol nem látom, nem is bírok vele kapcsolatba lépni se. Miután ezt megtettem(körülbelül 1 hónappal a szakításunk után) sokat gyorsult a gyógyulás folyamata. Egyszerűen meg kell szakítani minden elérhetőséget, bármennyire fáj. Nálunk fenn állt a lehetősége egy ideig, hogy talán újra akarja kezdeni, ezért nagyon nehéz volt teljesen eldobnom ennek esélyét, de így volt a jobb.

Forgasd át a lakásodat/szobádat, lehetőleg minél kevésbé emlékeztessen a jelenlegi elrendezésre. Vásárolj ha megteheted egy két új dolgot, pl. más színű díszpárna-huzatot, függönyt, terítőket, stb. stb. Valahogy próbáld meg olyanná varázsolni, hogy amikor belépsz az ajtón, először az a gondolat villanjon be, hogy lehet, nem is otthon vagy???

Volt ismerősöm, aki csupán a változatosság kedvéért forgatta át a bútorokat kb. fél évente/évente. A férje olyankor frászt kapott, mert semmit nem talált, stb. stb. Hogy a hölgy miért tette, ki tudja, de esetleg neked is használ... :)))

Hosszú és gyötrelmes felejtés predesztinálok neked, mert reménykedsz, de sajnos fölöslegesen.

Lépések amiket megtehetsz a saját érdekedben - de ahhoz tényleg az kell hogy le AKARD zárni, de szerintem nem akarod...: tehát:

ahogy már az előbb is írták, emléktárgyak el egy dobozba, lakás átrendez, esetleg fal átfest, főleg a hálószoba változzon. Pasának egyetlen egy sms vagy email megírása, miszerint ne írjon, ne keressen semmilyen formában. De még mindig a leghatásosabb módszer a lerázásra a totális ignorálás, egyszer csak megunja az irkálást (és akkor ne, NE gondold majd azt, hogy csak azért nem kezdtétek újra, mert te elzárkóztál; írták már előttem is, CSAK azért keres még, mert illedelmes akar lenni és nem egy görény a szemedben).Barátok, ismerősök szájára lakat, mindkét irányba, ne tudjon rólad semmit és ők se mondjanak róla, ha esetleg kérdeznél. Sűrűbb programok barátokkal, szórakozás, térj vissza önmagadhoz, olvass, csinálj olyan dolgokat, amiket szeretsz de már rég nem volt alkalmad. És próbáld meg ezeket élvezni is.

De még egyszer mondom, ha nem vagy elhatározva rá, akkor nem fog menni, és még fél év múlva is sírni fogsz, amiért nem hajtottad el.