Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Diéta & Fitness fórumok » Akarat kérdése az egész! fórum

Akarat kérdése az egész! (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Akarat kérdése az egész!

1 2
25. pihőce07 (válaszként erre: 1. - Marcsi_BD)
2016. ápr. 28. 09:54
Gratulálok! Sok ember példát vehet rólad! Csak így tovább. Ha tartod ezt az életmódot akkor soha nem lesz súlyproblémád. Én is így változtattam. Nekem az édesség a gyengém. De a cél erősebb és még nem értem el az álomsúlyt alakot de tudom hogy sikerülni fog!
24. pihőce07 (válaszként erre: 8. - Jucika33)
2016. ápr. 28. 09:51
A motíváció az oka. Legyen mindig célod. Célod és tudatosítsd h azt valóban el akarod érni. Nekem az apukám mindig azt mondta hogy ha valami zavar de nem teszel ellene akkor nem zavar eléggé. És ez valóban így van. Isten nyugosztalja. A mai napig eszemben van ez a mondat és olyan igaz. Mindenre. Nem csak a fogyásra hanem az élet más területeire is.
23. syria (válaszként erre: 3. - 408020f45e)
2016. ápr. 28. 09:42

Maximális egyetértésem. Ha valaki fiatal és egészséges, valóban akarat kérdése a fogyás.

Azonban pl. 50 fölött, pm. betegen egy rakás dologra kell figyelni. Persze, nem lehetetlen, nekem is sikerült, Igaz, nem hónapok, hanem évek alatt, s a leadott kilók száma sem hármassal, hanem csak egyessel kezdődik. De számomra ez is nagy fegyvertény.


Ezzel együtt gratula a cikkírónak; igazi, követendő példa. :) Kívánom, hogy az elért eredmény legyen tartós! Mert a fogyást megtartani sem egyszerű történet.

22. Sirga
2016. ápr. 28. 07:18

Hú, szívből gratulálok! Irigylésre méltó az eltökéltséged, kitartásod! :)

A "kedves" ismerősöknek, akik rögtön elkönyvelték a kudarcodat, inkább nem üzennék semmit ... :/ Az eredményed egyértelműen bizonyítja, hogy tévedtek. (De, ha nem is hittek a sikerben, legalább látszólag támogattak volna!)

De nem is ez a lényeg. Nagyon jól csináltad/csinálod, hajra! :)

2016. ápr. 27. 22:30

Egyetlen kérdés, ami mindent megváltoztat


Baj van. Nagyon nagy baj. Ha körbenézel a világban, szinte csak ezt látod: szenvedés, háború, katasztrófa, pusztítás, csalás, hazugság, széthulló emberi kapcsolatok. Ezt sugározzák a hírek, és ezt éled meg a mindennapjaidban is. Kétségbeejtő, igaz? De tudod, pontosan ez a cél: hogy kétségbe ess. Mert aki nem tudja a megoldást, az irányítható. Aki fél, az könnyebben megy arra, amerre az oltalmat ígérő hang vezeti.

Ezt hívják úgy, hogy politika. Vagy vallás. Vagy elnyomó párkapcsolat. Vagy torz szülői nevelés. Vagy nagyszabású mozgalom. Ismerős, ugye? Azonos a recept, és mindegyik arra épít, hogy Te magad ne tudd, mi a megoldás. Majd megmondják Neked. És attól függően, hogy mennyi ideje ragadtál bele ebbe helyzetbe, és mennyire vagy megtörhető, egy idő után eljutsz abba az állapotba, hogy mindezt elhiszed. Elhiszed, hogy mások fogják megoldani a Te problémáidat, elhiszed, hogy követned kell bárkit is, és még azt is elhiszed, hogy ez Neked jó.

És mindez onnan indul, hogy túl hamar befejezed a gondolatot. Ezt most még nem érted, de hamarosan fogod. Amikor szembesülsz egy problémával, általában nem látsz semmi mást, csak magát a problémát. És az az érdekes, hogy ez mindig így van – függetlenül attól, hogy a probléma mekkora.Akár életed legmélyebb gödrében vagy, akár csak egy jelentéktelen semmiségről van szó, ugyanazon minta szerint fogod kezelni a helyzetet. Meglátod a problémát, eltöltenek a negatív érzések, sajnálod magadat, panaszkodsz, majd vagy továbblépsz, vagy benne ragadsz. Egyszerű a minta, és a legtöbb ember ezt ösztönösen követi.

Pedig nem kellene sok ahhoz, hogy az egész világ megváltozzon körülötted. Csak egyetlen kérdés, ami elindít egy egész folyamatot. Hülyeségnek tűnik, igaz? Túl sokszor hallottál már világmegváltó ígéreteket. Túl sok a hittérítő, a nagy tudású vezető, és az instant-világmegváltás-képzést elvégzett életvezetési tanácsadó, akik jó pénzért megmondják Neked, hogy mitől leszel boldog és sikeres. És bár vannak, akik tényleg képesek segíteni Neked, de a kontárok miatt hitelét veszíti mindenki, aki utat próbál mutatni.


Én mégis azt mondom, hogy van egy kérdés, melyet ha minden gondolatmeneted végére teszel, képes leszel megváltoztatni az összes problémát, amit a világban és önmagadban tapasztalsz. Minden csak azon múlik, hogy megállsz-e a gondolatmenetedben ott, ahol megtanultál megállni.

Vegyük például az egyik leggyakoribb problémát, amivel az emberek többsége küzd: párkapcsolat. Ha nincs, az a baj, ha van, akkor meg az. Amikor a párod megbánt, azt Te kudarcnak könyveled el. Ha egy téma újra és újra súrlódási felületet jelent köztetek, akkor a problémád állandósult állapotba kerül (egészen addig, amíg valamelyikőtök el nem kopik). Felszínre kerül az ütközőpont, jönnek az indulatok, melyekből hamar veszekedés születik, az agyad még jobban elborul, és a konfliktus feloldhatatlannak tűnik. És itt megállsz – mert akár tovább harcolsz, akár beletörődve ideiglenes békét kötsz, előbbre nem jutottál egy kicsit sem. Pedig lehetne.

Ugyanez történik akkor is, amikor egy forgalomelterelés, egy dugó, egy rossz minőségű étel vagy kormányrendelet miatt panaszkodsz. Probléma, indulat, konfliktus, öngerjesztő folyamat, és még nagyobb probléma. Majd a probléma őrizgetése tovább, teherként cipelve magaddal azt akár egész életeden keresztül.

Vagy nézzünk egy még egyszerűbb esetet: a Föld pusztulása. Egyszerűbb? Ez hülye? – gondolhatod most. Pedig tényleg egyszerűbb, hiszen nem kell kezdened vele semmit. Úgyis megtörténik – veled vagy nélküled –, nem igaz? Úgyis túl kicsi vagy ahhoz, hogy bármilyen hatással legyél a globális rombolás megállítására, nem igaz? Nem igaz. Pont azért tartunk itt, mert a legtöbb ember ezt hazudja önmagának. Mert ez kényelmes. Így nem kell tenni semmit; elég csak egy néha elmormolt, néha indulatos, néha könnyekkel kísért panaszáradat, és az önsajnálat mélységeiben ragadva tényleg el is hisszük, hogy a világ úgy szar, ahogy van. Mert megint megálltunk a gondolatmenetben. Megint megelégedtünk annyival, amit a problémáinkra megoldást ígérő vezetők (akik lehetnek politikusok, szónokok, papok, szülők vagy ál-barátok) belénk neveltek: a probléma létezik, Te keseregj egy kicsit, aztán pedig kövess, mert én majd megmondom, Neked hogy lesz jó (persze ennek ára van, ugye tudod?).

De én azt mondom: a probléma nem létezik. Tényleg nem. Nincsen semmi probléma sem Veled, sem a világgal. Csak egyetlen kérdést hagytál le eddig a gondolatmeneted (vagy érzelmi kitörésed) végéről. Egyetlen kérdést, ami mindent megváltoztat. A kérdés pedig így szól: Hogyan lesz jobb? És ha ezt a kérdést felteszed önmagadnak – mert fel mered, és mert fel akarod –, akkor máris érezni fogod Te magad is, hogy valójában nincsenek problémák, csak megoldandó feladatok.


Veszekedés szaga csapja meg az orrodat a pároddal, kollégáddal vagy akár egy ismeretlennel való beszélgetésed során? Amint beleütközöl a „problémába”, tedd fel a kérdést: hogyan lesz jobb? Nem csak Neked, hanem mindkettőtöknek – mert ez a hatékony konfliktuskezelés alapja. És ha mindketten hajlandóak vagytok így gondolkodni, akkor képesek lesztek közösen megoldani a feladatot. Ha csak Te gondolkodsz így, akkor a másik fél számára marad a probléma, Te viszont elkezdhetsz külön dolgozni a feladaton. Igen, külön – vagy csak átmenetileg, vagy ha kell, akkor végleg.

Dugóba kerültél és késésben vagy? Tedd fel magadnak a kérdést: hogyan lesz jobb? És noha látszólag sehogy sem (hiszen minden „problémának” ez a fő jellegzetessége), ám ha komolyan gondolod a kérdést, akkor mindig találni fogsz valamit, amitől jobb lesz. Felhívod azt, akitől késel, vagy elgondolkodsz, hogyan tudsz majd higgadtan, idegeskedés nélkül javítani a helyzeteden, miután megérkeztél. És ha még erre sincs lehetőség, akkor is a kezedben van a döntés, hogy a látszólag elpazarolt idővel mit kezdesz: valóban elpazarlod idegeskedéssel és bosszankodással, vagy felhasználod valamire, ami épít, és nem rombol. Meghallgatsz egy dalt vagy egy hanganyagot, megfigyeled a környezetedet és tanulsz valami újat a világról, elgondolkodsz a terveiden, vagy megfigyeled önmagadat és a reakcióidat. Ha a „hogyan lesz jobb?” kérdést őszintén tetted fel magadnak, akkor meg is fogod találni a hogyan-t.

És más „problémákhoz” sem vagy kicsi, ezt jó, ha tudod. Fölöslegesen panaszkodsz azon, hogy a TV-műsor nézhetetlen. Bármikor dönthetsz úgy, hogy nem nézed, hanem értelmesebb dolgokkal töltöd meg az agyadat. Ha pedig TV-zni akarsz, akkor csinálj egy nézhető TV csatornát. Vagy annyira azért nem fontos? Na látod… Fölöslegesen panaszkodsz azon is, hogy az éppen aktuális kormány ilyen vagy olyan, mert a politikusaink mindig a társadalom aktuális helyzetének tükörképei. Az vezet, akit hagynak vezetni. Ha nem tetszik, hozz létre egy saját pártot, vagy tanítsd az embereket, hogy legközelebb okosabban döntsenek arról, hogy kik szólhatnak bele az életükbe. Vagy ennyit már nem vagy hajlandó tenni a célért? Akkor annyira nem is fontos. Még nem fáj eléggé, ha csak panaszkodsz.

A feszültséged oka az elvárás. Elvárásokat kapcsolunk a másik emberrel szemben, az adott helyzettel szemben, és az egész világgal szemben is. Az elváráshoz kapcsolt határidő pedig rendszerint igen közeli: a változást azonnal követeljük. Pedig nemcsak a világ nem fog azonnal megváltozni, hanem egy másik ember sem. A változáshoz mindig idő szükséges. Nem az erőszak, hanem a türelem és a kitartás az, ami minden jelentős változás alapfeltétele.

Rengeteg elvárásunk van másokkal szemben, és legtöbbször csak önmagunkkal szemben nincsen – pedig ez az egyetlen elvárás, amit valóban kezelni tudunk. Mert minden, amit rossznak látsz a világban, Te benned is ott van. Csak ott tud fájni, ahol gyenge vagy.

„Ha valami nem tetszik, változtasd meg! Ha nem tudod megváltoztatni,

változtass a hozzáállásodon! De ne panaszkodj!”

Maya Angelou

Cselekedj vagy maradj csöndben, de fölösleges köröket ne fuss. Minden változás önmagunkban kezdődik. Amint szembesültél a „problémával”, tedd fel a kérdést önmagadnak: Hogyan lesz jobb? És már nem a problémát látod, hanem a feladatot. Már nem másokkal szemben van elvárásod, hanem önmagaddal szemben. Már nem kétségbeesett vagy, hanem eltökélt. Már nem szenvedni akarsz, hanem valóban boldogabb lenni.

20. Cucicsillag (válaszként erre: 1. - Marcsi_BD)
2016. ápr. 27. 21:32
Ugyes vagy, csak igy tovabb!
19. simple (válaszként erre: 14. - Qwertasd)
2016. ápr. 27. 20:42
:D Mókás, hogy itt senki nem ért semmit. Ő nem azt nem értette, amit a téma indítója írt, hanem azt, amit az egyik hozzászóló.
2016. ápr. 27. 19:36

Gratulálok, minden elismerésem. Ügyes vagy, és tarts ki a továbbiakban is, ez a legfontosabb!


Nyilvánvalóan nem tudjuk megváltoztatni az alkatunkat, ez nem is lehet cél, az viszont igen, hogy a saját alkatunkból kihozzuk a legjobbat. Minden testalkat szép lehet.

17. 388b941089 (válaszként erre: 1. - Marcsi_BD)
2016. ápr. 27. 18:19
Gratula!! Szuper vagy!!!
16. 388b941089 (válaszként erre: 3. - 408020f45e)
2016. ápr. 27. 18:18

Kifogas blbabla

Nekem is a seggemre es a combomra megy minden, 3 eve 5 honap alatt fogytam 20 kgot, az also reszeimrol is

15. qwertasd (válaszként erre: 1. - Marcsi_BD)
2016. ápr. 27. 18:12

Gratulálok!

Nagyon ügyes vagy!

14. qwertasd (válaszként erre: 13. - Gribedli***)
2016. ápr. 27. 18:11

Ezt írta:

"Na és akkor jöjjön az eredmény: 6 hónap alatt sikerült 34 kilót fogynom. 93 kilóról 59-re csökkent a súlyom. Itt még nincs vége, de az már egy másik történet."

13. gribedli*** (válaszként erre: 11. - Makrancoskata)
2016. ápr. 27. 17:56
Ha 67-ből leadott 22-őt, az kevéske, 45kg az ő magasságához kevés, erre kérdeztem, hogy vajon elírás-e?
12. Lina:)
2016. ápr. 27. 17:36
Gratulálok! Kár hogy nincs előtte - utána fotó!
11. makrancoskata (válaszként erre: 10. - Gribedli***)
2016. ápr. 27. 14:39
Azert nem erted,mert nem olvastad figyelmesen:)
10. gribedli*** (válaszként erre: 3. - 408020f45e)
2016. ápr. 27. 14:15
Nem értem, 67 kilóval mentél szülni és leadtál 22 kilót de még hátravan több? Vagy elírás ez?
9. gribedli*** (válaszként erre: 1. - Marcsi_BD)
2016. ápr. 27. 14:12
Gratulálok, nagyon ügyes vagy:)
2016. ápr. 27. 13:36
Amennyiben valaki egészséges, csak igencsak szeret enni (mint én), akkor valóban akaraterő kérdése. De valamiért nem tudok én sem bármikor "akarni". Mindig van egy előre megjósolhatatlan reggel(pár évente), amikor úgy kelek föl, hogy "na most...", és onnantól megy. Előtte évekig meg nem. Mi lehet ennek az oka?
7. simple (válaszként erre: 6. - Lolo33)
2016. ápr. 27. 12:40

Vond be őt is játékosan. Például:


[link]

2016. ápr. 27. 12:26
Először is gratulálok a sikeredhez. Egy praktikai kérdésem hadd legyen...hogy érted azt el hogy a lányod ott maradjon körülötted? Az enyém egy éved már fut és vagy eltünik pillanatok alatt másik szobába vagy a nappalit rámolja szét ezerrel, esik, kel, mászik fel/bele mindenbe.Ritkán játszik el szöszmötölösen. Igy állandóan őt kergetem, szedem le, ki mindenhonnan...
5. 12d083b51b (válaszként erre: 3. - 408020f45e)
2016. ápr. 27. 11:25

Nem így értettem!

Úgy értettem, amikor sokan a legelső felmerülő akadály láttán rögtön feladják!!!


Minden tisztelem, megbecsülésem és elismerésem azoké, akik éveken keresztül dolgoznak azon, hogy egy számukra elfogadható testsúlyt elérjenek, és nem adják fel...

4. globus (válaszként erre: 3. - 408020f45e)
2016. ápr. 27. 11:24

Van olyan alkati adottság, ami ellen hiába küzdesz. 175 centisen lefogyhatsz 55 kg-ra, de akkor sem leszel olyan nőiesen törékeny alkat, mint aki 158/50 kg. Legfeljebb egy csontos ló...

Meg kell találni a középutat, és magasról tenni a társadalmi elvárásokra.

3. 408020f45e (válaszként erre: 1. - Marcsi_BD)
2016. ápr. 27. 11:08

Nem gondolom, hogy csupán akarat kérdése az egész. Van amikor a saját szervezetünk dolgozik az akaraterőnk ellen. (pm alul működés)

Ha valaki teljesen egészséges és semmiféle, akaraton túli dolog nem hátráltatja, akkor a dolog igaz. Én pl. szülni 67 kg súllyal mentem. Előtte 53-55/165 voltam. Két gyerekem van és a szülések után rajtam maradt/feljött kilókat iszonyatosan nehéz leadnom, mert nekem nem a pocakomon, hanem a comb és fenék részen van, helyi fogyás pedig nem létezik. A megfelelő szabású szoknya, ruha jól tudja leplezni, de attól az még ott van! Legalább 5 éve folyamatosan küzdök, de ha a tükörbe nézek a nagy kerek fenekem látom! Szóval a kis víziló hiába edz és fut és mindent elkövet, soha nem lehet unikornis! Bármennyire is akar. Hatalmas munkával lement 22 kg, amiből visszajött a fele és ez így megy!

Ezt azért írtam le, mert az akaraterő nem minden.

2. 12d083b51b (válaszként erre: 1. - Marcsi_BD)
2016. ápr. 27. 10:54

Köszi, hogy megírtad a cikket!

Bizony így van, ha kellő kitartásunk van, és türelmünk, előbb-utóbb mi győzünk, csak nem szabad abbahagyni, nem szabad feladni!!!

2016. ápr. 27. 10:33
Nagyon sokan észre sem veszik, hogy ugyan fogyni szeretnének, de közben csak úgy áradnak a kifogások, hogy "miért nem...". Nálam is sokáig hangoztak el a "majd holnap", "most fáradt vagyok", "csak úgy nincs kedvem" frázisok. De aztán...

Ugrás a teljes cikkre: Akarat kérdése az egész!
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook