Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Babák & Mamák témák » A várva várt kisbabánk, Milánka megszületett! cikk

A várva várt kisbabánk, Milánka megszületett!


Két és fél évig próbálkoztunk, hogy megfoganjon a mi kisbabánk.

Mikor már kezdtük feladni és nem görcsöltünk rajta tovább, ő úgy gondolta, beköltözik a pocakomba! A terhességem nem volt problémamentes, de túl vagyunk rajta és a mi kisfiunk egészségesen megszületett 2010.10.21-én, 3930 grammal és 51 cm-rel.

A várva várt kisbabánk, Milánka megszületett!

Csodálatos születéstörténetünk


A mi születéstörténetünk 2010.10.16-án, szombaton kezdődött, hiszen akkor kellet 5. alkalommal befeküdnöm a kórházba. De akkor már nyugodtan mentem be, mert tudtam, hogy nincs baj, de mivel többször feküdtem bent, doktor bácsink, Habony Pál főorvos úr úgy döntött, az utolsó héten feküdjek be. Nyugodt voltam, mert tudtam, hogy Kicsikémmel a kezemben megyek haza.

A kórházi napok mind egyformának tűntek. Minden reggel kötelező lázmérőzés, vérnyomás mérés, testsúly mérés, vizelet ellenőrzés majd zuhany, reggeli, kis vizit, CTG, pihi, nagy vizit, délig semmi, majd jött az ebéd, déli vérnyomás mérés, délután semmi, vacsora fürdés, vérnyomás mérés, kis vizit, napközben látogatók és Mikim töménytelen mennyiségben reggeltől estig. Szombat reggel megvizsgált a doktor bácsink és mondta, hogy nem sok minden változott, de ebből baba lehet a hétvégére, de ha nem, akkor sem keseredjek el, mert csak pár nap választ el az anyaságtól!

Ez az egész nagyon felpörgetett! Mikimmel rengeteget sétáltunk a kórház területén, lift helyett lépcsőztünk. Sajnos semmi változást nem éreztem, csak néha görcsölgettem és nagyon sokat keményedtem. A hétvége nagyon gyorsan eltelt. Hétfő reggel doktor bácsink megkérdezte, van-e változás, de mivel semmi, így nem vizsgált meg.

Mikim minden nap jött, ami rengeteg energiát adott. Jöttek a családtagjaim is, ami ugyancsak sokat segített, anyuci minden nap főzött nekem finomat. A szobatársak aranyosak voltak, sokat csacsogtunk. Az összes szülésznő már a nevemen szólított, mindenki megismert és velem együtt örültek, hogy már a célközelben járok.

Kedd reggel kicsit megijedtem, mert közölték fehérje van a vizeletemben, nem sok, de van.

Teljesen tünetmentes voltam egész nap, hiába a sok lépcsőzés, séta még csak egy komolyabb jóslófájásom sem volt. De doktor bácsim nyugtatott, lesz.

Valahogyan éreztem, hogy a szerda lesz a mi nagy napunk. Szülésznőm Babi is mondta, hogy nagy az esély rá, mivel doktor bácsink reggeltől-reggelig ügyeletes lesz.

Babival minden nap tartottuk a kapcsolatot volt, hogy ő csinálta a CTG-t. Ami nekem nagyon fontos, hogy nagyon kedves, segítőkész volt. Rengeteg mindent elmondott, nekem és Mikimnek, felkészített, hogy mi fog ránk várni a szülőszobán!


Szerda reggel ismét fehérje volt a vizeletemben. Amitől ismét nagyon megijedtem, mert már nem kis mennyiségben volt. Viszont a vérnyomásom nem volt magas.

Reggel jött a doktor bácsi és érdeklődve kérdezte, van-e valami változás. Mondtam neki sajnos nincs, a legkisebb görcsök is megszűntek, csak a keményedések maradtak és sajnos fehérje a vizeletben. Közölte nagy lelkesen, hogy kísérjem be a vizsgálóba, megnéz.

A vizsgálat nagyon fájt, azt hittem, ott szülök meg. Nevetve közölte, hogy nagyon jól állunk, mindenórás kismama vagyok. Persze tudtam, hogy nem kicsit rásegített a méhszájtágulásra. Majd nézett magzatvizet is, ami hála égnek tiszta volt. Vizsgálat után szolt a műszakos szülésznőnek, hogy mindenórás kismama vagyok. Mikimmel nagyon belelkesedtünk, még többet lépcsőztünk, sétáltunk és végre jöttek a görcsök is bár nagyon gyengén, de jöttek. Egész nap közepes szintű vérzésem volt. Anyuci is bejött és sokáig bent volt velünk.

Mikim nem mozdult mellőlem, nagyon izgultunk. Az esti vérnyomásmérésnél digitális mérővel 160/90 volt a vérnyomásom, de mivel nekem a magas pulzusszám miatt csak higanyossal lehet mérni, így azzal is mérték, de sajnos azzal is 160/90 volt. Az estés szülésznő szólt a dokimnak. Be kellett vennem hamarabb a gyógyszereimet és egy óra múlva újra nézték, akkor már csak 140/90 volt.

Mikimet hazaküldtem, pihenjen, mert lehet, éjszaka szülünk és neki is és nekem is kell pihennem. Letusoltam és lefeküdtem pihenni, a szobatársakkal csacsogtunk még egy ideig de nem volt nagy kedvem, mert nagyon fáradtnak éreztem magam. 22.00-körül arra keltem, hogy erősödő görcseim vannak. Elkezdtem az órát nézni és szépen jöttek 5 percenként a fájások. Szótlanul, csöndben a sötét szobában tűrtem az egyre erősödő fájásokat. Néha felültem az ágyam szélére, úgy elviselhető volt. Sokat kellett pisilnem és egyre jobban véreztem. Ez a tágulási vérzés volt.

Az éjszakás két széket összetolt, azon aludt. Nem akartam fölöslegesen felébreszteni, ezért vártam még. Mikor nem bírtam tovább, 2.15-körül szóltam neki. Feltette a CTG-t és végig velem maradt, beszélgetett velem, ami nagyon jól esett. A CTG szinte semmi fájást nem mutatott, de a baba szívhangja minden fájásnál lentebb esett, így szolt a doktor bácsimnak, hogy vizsgáljon meg. Vizsgálat közben is jöttek a fájások, amik egyre erősebbek lettek.

És végre a varázsszó: szülőszoba.

Nővérke visszakísért a szobámba, ahol gyorsan telefonáltam a szülésznőnknek Babinak, Mikimnek és anyucinak, hogy szülünk. Elkezdtem összepakolni a motyómat és hatalmas boldogságot éreztem, rengeteg gondolat kavargott bennem, eszembe jutott mennyi kismamát láttam lázasan pakolni, hogy mennek le a szülőszobára és végre eljött a mi időnk is.

Nővérke lekísért a szülőszobára átadott és gyors szülést kívánt. 3.50-körül megérkezett Babi, Mikim és húga, Andi, illetve anyuci is megérkezett. Ők voltak a szurkolóim és aggódóim.

Nagyon erősek lettek a fájások szinte elviselhetetlennek tűntek.

Babi feltette a CTG-t közben beszúrta a branült, ami egy kicsit nehezen ment a gyenge vénám miatt, vért vett. A CTG továbbra is nagyon gyenge fájásokat mutatott, pedig néha úgy éreztem kiszakítom az ágy oldalát.

CTG-után jött a gyors előkészítés, borotválás, beöntés, zuhany. Az idő nagyon gyorsan telt.

5-körül jött a doktor bácsi megvizsgált és burkot repesztett, ami egyáltalán nem fájt. Ez idő alatt jött egy másik kismama, akinek elfolyt otthon a magzatvize, mikor megláttam, akkor csak nevetni tudtam, mert az unokatesóm volt, akivel mindig nevettük, hogy milyen poén lenne, ha együtt szülnénk :)

Burokrepesztés után kicsit sétálgattam a szülőszoba folyosóján ahol anyuci és Mikim is ott volt. A derékmasszírozás kifejezetten idegesített, úgy éreztem mintha erősödnének tőle a fájások és székelési ingerem is volt tőle. A fájások erősödtek, hányingerem lett és elkezdtem szédülni.

Megpróbáltam gumilabdázni, de továbbra is nagyon szédültem, így bekerültem a szülőágyra. Kaptam cukros infúziót, amit később is tovább kaptam, összesen 4x mert továbbra is szédültem. Végig rajtam volt a CTG. Kaptam a streptococcus miatt szurit, nehogy elkapja Kicsim. Mikim hősiesen tűrte szenvedésem, nyugtatott, inni adott, simogatott, sugárzott róla az izgalom, hogy nem sokára szülőkké válunk.

Babi biztatott, hogy nagyon ügyes vagyok és 10-11 körül baba lesz. Az idő gyorsan telt, de ennek ellenére én egyre fáradtabb voltam, továbbra is szédültem. Amit összesen ki tudtam mondani az két fájás között: - Ez nagyon fáj! És fájások alatt a töménytelen ó-ó-ó-ó! Persze a levegő vételre nagyon ügyelve és arra, hogy ne kiabáljak. Két fájás között mindig csukva volt a szemem, talán úgy éreztem, így könnyebb.

Doktor bácsim mindig jött és vizsgált, szótlan volt és türelmes.

7.30 körül felpörögtek az események. A fájásokat borzalmas keményedések kísérték és egyre erősödtek a tolófájások, Babi megvizsgált: Kicsikém feje nagyon nyomta a gátamat és már kis buksiját csak nagyon kicsi méhszáj fogta, közölte, hogy itt 8.30-a baba lesz. Ettől a hírtől kicsit megnyugodtam, hogy nem kell 10.00-11.00-ig szenvednem.

Babi, Mikim sőt a doktor bácsim is kijártak anyucihoz és Andihoz a szülőszobán történteket közölni.

8.00 körül hirtelen leesett Kicsikém szívhangja és csak esett lefelé. Szóltak egy másik orvosnak Pusztai Géza főorvosnak, hogy azonnal jöjjön, mert vákuumozni kell. Egy pillanat alatt ott volt, ő nyomta a hasam én nyomtam a babát doktor bácsink vákuumozott, Mikim tartotta a lábam, Babi kiabált, hogy kakiljak nagyot. De sajnos nem ment a vákuumozás, sajnos lejött a buksijáról, doktor bácsink 3x próbálta sikertelenül valamikor ez idő alatt megvolt a gátmetszés, amiből én semmit nem éreztem. Csak annyit, hogy nyomnom kellet tiszta erőmmel! A vákuumot átvette Pusztai főorvos úr, de neki sem sikerült. Hirtelen sokan lettek a szülőszobában, jöttek még szülésznők és jöttek a csecsemősök, nagy lett a nyüzsgés nem értettem mi történik a szívhang csak esett lefelé, a doktor bácsink ideges volt, közölte nyomunk egy utolsó nagyot és ha nem megy, akkor irány a műtő császározni kell. Az erőm elfogyott, de már nagyon túl akartam lenni rajta így beleadtam mindent és nyomtam, ahogyan csak tudtam még a hangomat is kiadtam, csak ki tudjam tolni Kicsikémet. Tompán, de hallom a biztatást, hogy ne adjam fel és nyomjam, mert kint a feje, Mikimre pillantva láttam már nincs sok, mert könnybe lábadt szemekkel mosolyog a lábam fele és akkor hirtelen csodálatos érzés öntött el, egy nagy csusszanás, mintha egy nagy követ emeltek volna le rólam, hatalmas mélyről jövő lélegzet és a szobát egy idegen hang töltötte be! Egy kisember, hatalmas hangja, akire már úgy vártam, akire már úgy vártunk! Anya lettem és Mikim apa csodálatos érzés szülőkké váltunk! Hatalmas hangja volt, Mikim vágta el a köldökzsinórt és gyorsan a mellemre tették. Soha nem felejtem el, ahogyan remegett a sírástól a kis szája, ahogyan járt a kis keze, lába. Boldogsággal hallgattam, ahogyan a doktor bácsink hangosan mondta: születés ideje 8.25 perc, egészséges fiú gyermek, 3930 gramm és 51 cm.

A szívhangja azért esett le, mert a jobb lábára tekeredett a köldökzsinór és megijedt a Kicsike.

Pusztai főorvos úr többször is gratulált és elhagyta a szülőszobát.


Doktor bácsink nyomta a hasam és kérte, hogy nyomjak, mert a méhlepényt meg kell még szülnöm. Hiába nyomtam nem jött. Pusztai főorvos urat visszahívták ő segített nyomni, de sikertelenül, ismét hatalmas nyüzsgés. Megjelent két altató orvos, közölték altatásban kell eltávolítani mivel nagyon mélyen tapadt és nem jön ki. Mikimet kiküldték.

Nagyon hamar elaludtam, ami csak percekig tartott, de olyan jól esett, hogy óráknak tűnt.

Egy hatalmas szúrásra ébredtem, rám nézett a doktor bácsi és közölte: - Jó reggelt, ez volt az utolsó szúrás. Összevart. Még gyorsan elmondta, hogy egy hematómát is el kellet távolítani, ami a vákuum miatt keletkezett, majd többször is gratulált és elment.

Ekkor bejött hozzám Miki húga, Andi, de gyorsan ment is, csak gratulálni szaladt be, majd jött anyuci, ami nagyon jól esett aztán nagy meglepetésemre jött nővérem, Timi, ami nagyon jó volt, mert nem tudtam, hogy ő is ott van. Majd jött anyósom is, ami ismét meglepetésként ért.

Látogatás után jött Babi, aki teljesen rendbe tett, lemosdatott, felöltöztetett. Kicsit még lent voltam, majd felvittek a gyermekágyas osztályra. Ott már várt a nővérem Hajni is.

Kedvenc szülésznőm Helga volt osztályos, aki nagyon sokat segített.

Sajnos csak a harmadik próbálkozásra sikerült felkelnem, mert a szédüléstől visszaestem az ágyamba. Helga elkísért pisilni, tusolni, segített inni és meg is etetett.

11.30-kor szopiztatásra már behozták az én Kicsikémet is.

Estére már Mikimet is tudtam fogadni.

Délután felhozták Melinda unokatesómat, akivel egymás mellett feküdtünk. Majd másnap felhozták a másodunokatesómat is, Tündét, így elég családias volt a hangulat.:) Összesen öten voltunk a szobában, sokat segítettünk egymásnak tanácsokkal.

Sajnos vért vettek péntek reggel, mert nagyon fehér voltam. Kaptam vasat, mert csak 90-volt a hemoglobinom, nagyon sok vért és folyadékot vesztettem. Majd kaptam egy nagy szurit is, mert az én vércsoportom A- Kicsikémé pedig A+. Minden nap 3-4 alkalommal mérték a vérnyomásom, ami stabil 140/90-volt, így elhagyhattam a gyógyszereket!

Tejcsim már vasárnap megindult, aminek nagyon örültem, viszont annak nem, hogy kicsim besárgult :(

2010. 10. 25-én hétfőn vért vettek Kicsikémtől és mivel az eredménye jó lett így közölték, hogy hazamehetünk. Az valami hihetetlen hír volt. Végre hazavihetem Kicsikémet, annyi kórházban töltött nap után. Egészségesen és mérhetetlen boldogsággal távoztunk a kórházból!


A kórház összes ápolójával, szülésznőjével, orvosával maximálisan meg voltam elégedve. Semmire és senkire nem lehetett panaszom egyetlen alkalommal sem! Ezúton is köszönöm nekik a rengeteg támogatást, bátorítást, biztatást!


Köszönetem Babinak, aki felajánlotta nekünk a segítségét, akire mindig mindenben számíthattam, aki felkészített minket a szülésre!


Köszönetem dr. Habony Pál főorvosnak, aki nagyon vigyázott az én és kisfiam életére a hét hónap alatt. Aki az utolsó nap a kórházban kezet fogott velem és gratulált és megdicsért, hogy nagyon ügyes voltam.


Köszönöm a családtagjaimnak és Miki családjának, hogy végig velem voltak és végig izgultak értem! Köszönöm az én drága anyukámnak, hogy főzött ránk!


Köszönöm Nektek kedves hoxások, a rengeteg izgulást és energiát!


És köszönöm az én drága férjemnek, Mikinek, hogy elviselte a hisztijeimet, támogatott és biztatott, hogy mosott, főzött és takarított helyettem! Hogy végig babusgatott és elhalmozott a szerelmével! Köszönöm Neki, hogy ő a világon a legjobb férj és most már azt is tudom, hogy ő a világ legjobb apukája!


KÖSZÖNÖM, hogy megszülethetett az én drága kisfiam és ezáltal anyává válhattam! Ez a világon a legszentebb és legszebb dolog!


KÖSZÖNÖM!




Írta: kriszti0430, 2010. december 2. 10:08
Fórumozz a témáról: A várva várt kisbabánk, Milánka megszületett! fórum (eddig 14 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook