Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Babák & Mamák témák » A legszebb dolog! cikk

A legszebb dolog!


Hát igen, eljött végre a várva várt, szabadnak vélt hétvégénk. Nagyobb gyermekeim láthatáson voltak és mi végre csak kettesben lehetünk a párommal. Még egy hetem volt hátra a terhességemből és gondoltuk, akkor vegyük nyakunkba a várost és csavarogjunk egy nagyot. De kisfiunk nem így gondolta...
A legszebb dolog!

Szombat délelőtt megbeszéltük párommal, hogy amíg lehet, sétálgassunk egyet itt nálunk a környéken.

A séta kicsit nagyra sikerült, úgyhogy nem is főztem aznap, hanem beültünk egy gyors étterembe és bekaptunk pár falat kaját!

Gondoltuk, este játszik a kedvenc focicsapata (azt nem is mondtam még, nagy focirajongó) és bemegyünk a kivetítőhöz és megnézzük ott a meccset.

Mielőtt elindultunk, beszaladtam az egyik ismerősömhöz a kisboltba, és még vicceltünk is rajta, hogy a csapat kiesik, én pedig megyek majd szülni a meccsről.

Nagyon jól telt az este, végre kicsit kikapcsolódtunk, együtt voltunk és más nem is számított. A második félidő kezdetekor éreztem egy kicsike görcsölést, de mivel nem az az igazi fájás volt, ezért nem is szóltam a páromnak, hiszen annyira élvezte az estét.

Vége lett a focinak, hát ugye mondanom se kell, persze, hogy kikapott a kedvenc csapat, kicsit szomorú is lett a párom. Én viszont nagyon éhes, főleg mikor megéreztem a finom sült kolbász illatát. De irtózatosan hosszú sor állt és én még mindig görcsöltem.

A párom mondta, hogy ne várjuk meg a sor végét, erre én lehet a hormonok miatt, lehet csak az éhség miatt, de nagyon mérges lettem rá! Elindultam hazafelé és Ő meg csak bandukolt szép lassan haza. Mivel a barátnőm is velünk volt és már meg lett beszélve, hogy ő fog bejönni a szülésre a párom helyett, közöltem vele, hogy ne nagyon aludjon olyan mélyen, mert már egy órája görcsölök! Mire a barátnőm kijelentette, hogy fáradt, úgyhogy ne akarjak ma megszülni.

Végre hazaértünk, mondanom se kell, a párom ahogy letette a fenekét, aludt a feje.

Én viszont még mindig nagyon éhes voltam és eszembe jutott, hogy van itthon ecetes halunk, gyorsan meg is ettem belőle két szeletet. Ezután nagyon kellett pisilnem és miután elmentem pisilni, észrevettem, hogy "távozott" a nyákdugó. Ekkor megpróbáltam felkelteni a párom, de nem sikerült. Hívtam a barátnőmet, hogy induljon el hozzánk, mert megyünk szülni.

Mire átért, addigra én lezuhanyoztam és még mindig öt perces fájások közepette próbáltam felkelteni a kicsi párom. Még mindig semmi eredménnyel. Megjött a barátnőm és kiírtuk a páromnak, hogy elmentünk szülni, majd jöjjön utánunk.

Gondoltam felhívom az egyik közös barátunkat, aki megígérte, hogy szól a többieknek és behozzák utánunk az ifjú apukát! Nekik sikerült hál' Isten felkelteni és beindultak utánunk a kórházba, természetesen egész úton azt hallgatták, hogy kiestünk (mármint a csapata).

Mikor odaértek a kórház kapujában hirtelen arra eszmél fel a párom, hogy nemsokára megláthatja várva várt kisfiát! Addigra engem elláttak a Győri szülészeten ahol csupa törődést és segítséget kaptam a szülésznőtől és a többi dolgozótól.

Hajnali háromnegyed négy volt, amikor szóltam a barátnőmnek, aki végig ott volt mellettem, hogy jönnek a tolófájások, de mivel tudtam, hogy gátvédelemmel fogok szülni, tudtam nem szabad csinálnom semmit, addig, amíg nem jön vissza a szülésznőm.

Nagyon hamar vissza is jött, megnézett és annyit mondott, hogy eltűnt a méhszáj, nemsokára kint lesz a baba. Nagyon nehezen tudtam uralkodni magamon, de tudtam, hogy azt kell csinálnom, amit mondanak, hiszen csak nekem és a babának akarnak jót. Bent csak úgy pörögtek az események, de kint iszonyat lassan ment az idő.

Párom és barátai, mert közben ők is odaértek, nagyon várták a "Kisgalamb"-ot. Aki négy óra után két perccel meg is érkezett. Mindenki nagy örömére. Édesapukája, mikor meglátta, két karjába vette várva várt kisfiát és csak zokogott a meghatottságtól.

Ennél szebb dolog nincs a világon, mikor 9 hónap után édesapa és gyermeke megismeri egymást. Én mint édesanya, már ismertem a gyermekem, hiszen minden mozzanatát figyeltem a terhességem alatt. Igaz már van négy gyönyörű gyermekem, de megbeszéltük a párommal, ha gyermekünk nagyobb lesz, természetesen még egy kislányt "összehozunk", hiszen egy gyermek csak a két ember közti szerelmet erősíti, ha kettő van, akkor ők meg pláne!




Írta: tinagalamb, 2009. június 24. 10:03
Fórumozz a témáról: A legszebb dolog! fórum (eddig 6 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook