A sütődiszkosz

A sütődiszkosz

A szabadtűzi főzés-sütés szerelmesei között is egyre jobban népszerű a valaha volt mátrai favágók találmánya a sütődiszkosz. Használata nemcsak praktikus, hanem kitűnő ízű ételek számos változatának elkészítésére is alkalmas. Az erdei munkások nagy tüzet raktak kemény fából, majd megvárták, amíg parász lesz és ebbe rejtették el a sütődiszkoszba rakott ételalapanyagokat. A parázzsal betakarva az ebédidőig elkészült az étel is.

A diszkosz legnagyobb értéke a lényegében légmentes záródás, ezért az edényt óvni kell a deformálódástól, leejtéstől. Mivel a tűzből jövő sütőedény nagyon meleg tud lenni, a biztonságos mozgatásához elkel a kesztyű, a fogó, esetleg lapát, de legfőképp a türelem. Ha a diszkosz nagyon jól záródott, akkor kinyitásakor még gőz is kicsaphat, ezért is célszerű a felnyitása előtt pihentetni 4-5 percet. Fő a türelem…

Az étel elkészültéről ugyan csak a kinyitással és kóstolással lehet meggyőződni, de nem kell kapkodni: e sütő talán legnagyobb erénye, hogy nem kíván folytonos felügyeletet, magára lehet hagyni. Ha a minimálisan szükségesnél hosszabb ideig van a tűzben, az sem nagy baj: ha jól záródik, az étel nem tud kiszáradni, legfeljebb a puhánál is puhábbra párolódik.

Az elégséges sütési idő függ a diszkosz méretétől (és a tűz/parázs minőségétől), de átlagos körülmények között egy 2-4 személyes toknál nagyjából 1-1,5 órával számolhatunk. Az edény elhelyezésekor a tetejére is húzhatunk parazsat, ezzel valamicskét gyorsíthatjuk a párolódást.

A sütődiszkosz ma már elérhető, mert sok mesterember felfedezte piaci lehetőségeit is. Az ára sem túl magas, - elsősorban a mérettől függ – de a benne készített ételek mindenképpen új ízeket kínálnak a használóknak.