Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Egyéb témák » Örökemlékű karácsony cikk

Örökemlékű karácsony


Életem legemlékezetesebb karácsonyán még csak körülbelül 10 éves lehettem. Én magam készítettem el, testvéreim, szüleim és a saját örök emlékű karácsonyi ajándékom. Egy mindig emlékezetes, izgalommal teli, semmihez nem fogható, készülődéssel teli, örök emlék.
Örökemlékű karácsony

Már hónapokkal a karácsony előtt nekiálltam gyűjtögetni kicsiny zsebpénzem. Mindig önként mentem el a boltba, persze a visszajáróból egy pár forintra igényt tartottam. Nem kell ám sokra gondolni, hisz ez a maradandó esemény a 80-as évek végén történt. Kinéztem a papírírószer boltban egy gyönyörű sötétzöld kartonpapírt, és azon kezdtem el gondolkozni mit lehetne belőle készíteni anyuéknak. Napokig eljártam arra és csak néztem a szép zöld papírt. Mikor egy este megálmodtam, hogy mi készüljön belőle: FENYŐFA. Gyűjtögetnem kellett még a pénzikémet, mert összesen 6 darab papírra volt szükségem. A verses könyveinket elkezdtem olvasgatni, legfőképp a Mikulás és karácsonyi verseket. Megvolt! Megtaláltam az igazit, ami nem túl hosszú és nem túl nehéz szövegű.

Most gondolom sokak fejébe megfordul, mit állítok én, egy 10 év körüli gyermek még nem gondolkodik így. De én igen, mindig nagyon kreatív emberke voltam. Szerettem kézzel készített ajándékokkal meglepni mindenkit, ide értve már az óvónéniket, majd a tanítónéniket. Nagyobb koromban rendszeresen verseket írtam a jelentősebb alkalmakra. Na de térjünk vissza a cikkemhez.

Szóval a cél az volt, hogy a nálam 4 évvel fiatalabb húgom is meg tudja tanulni karácsonyig az egyik versszakot. Nővéremmel nem volt gond, ő 2 évvel idősebb nálam. Nagyon közeledett már a karácsony, másfél héttel előtte sikerült megvennem a papírokat, otthon szépen el is rejtettem. Anyuék az egészről mit sem sejtettek. Nekiálltam tanítani a verset a tesóimnak. Én kezdtem, majd a húgom, nővérem az utolsót pedig közösen. Előtte még elénekeljük a Kiskarácsony, nagykarácsony című dalt, ezt már a húgom is tanulta az oviban. Kész, elkészült a forgatókönyvecském. Tanultunk, amikor csak alkalom volt rá, volt hogy suttogva fürdés közben, volt hogy lefekvés után egy paplan alá bújtunk zseblámpával a kezünkbe és ott gyakoroltuk. Már csak pár nap és meglepjük anyuékat. ..

Elkészítettem a papírból is a jelmezeinket. A teljes karton nagyságát felhasználtam és megrajzoltam rá egy fenyő formát, amit kivágtam és a többi papírra is átrajzoltam. Kerestem ollót meg fonalat otthon és a fák középső ágánál kilyukasztottam, belefűztem a fonalat, így meg lehetett kötni az oldalunkon a 2-2 kartonfenyőt, ami elöl és hátul volt rajtunk. Eljött a Szenteste. Leültettem anyuékat a szobájukba a kanapéra a fával szemben, és elkezdődött a műsorunk. Bevonultunk fenyőnek öltözve énekeltünk és elkezdtünk szavalni. Láttam anyuék arcán az örömkönnyeket, még apu is törölgette a szemét. Nagyon jó érzés volt és ekkor jött, hogy én is nekiálltam sírni, egyrészt mert nagyon megható volt, másrészt meg azért, mert a tesók belesültek és szinte én egyedül mondtam el a verset. De alapjában sikerült a meglepink, amit szinte minden karácsonykor, mikor találkozunk, felemlegetünk. "Emlékszel még arra a karácsonyra mikor szavaltunk" És anyuék is mindig emlegetik.

AZ A KARÁCSONY EGY ÖRÖK EMLÉK MARAD AZ ÉN KIS CSALÁDOMNAK.



A vers amit előadtunk:

Csanádi Imre: Karácsony




Írta: batkácska, 2011. december 22. 09:38
Fórumozz a témáról: Örökemlékű karácsony fórum (eddig 9 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook