A páromnak nincs ideje rám (beszélgetés)

De ha pl. a barátnődnek van rá igénye, akkor ne csodálkozz, hogy egyedül vagy szombat este is pl.

Mint írtam az én férjem is egy otthon ülő típus, én meg nem, de sosem zavarta, ha én megyek, nem nyafogott, hogy nem érek rá, keveset foglalkozok vele. Tudta, hogy ilyen vagyok, így fogadott el, így ezzel él.

És mint írtam, egy hosszú kapcsolatban is pont annyi t vannak együtt a társak, mert ugye dolgozunk, stb. és az elején is ez volt. Dolgoztunk, suliztunk (külön), stb., majd este találkoztunk otthon. Sőt! Volt olyan, hogy nem is találkoztunk, mert pl. én nappal dolgoztam a férjem meg éjjel, ilyenkor még az a napi 1-2 óra sem volt meg, és hétvégén is pl. a férjem átaludta az egész napot, majd este ment dolgozni.

Most is így működik. Napi 1-2 óra, mert a többi az alvásról szól, a hétvégéről pedig írtam, hogy ritkán vagyunk többet együtt 4-6 óránál, mert pl. a porszívót nehéz ketten fogni, meg felesleges is:D

Szerintem nálad az a baj, hogy nincs munkád. Jól gondolom? És ezért van napközben kb. 12 órád, amit egyedül töltesz. Elhiszem, hogy jó lenne, ha a barátnőd is otthon lenne veled, de akkor ki keresi a pénzt?

És, hogy ne csak magamról írjak, hanem egy fiatalabbról, sőt! egy nálad fiatalabbról írok most. A fiam 27 éves. Heti 5 napot dolgozik reggel 10-este 10 ig. Ez nem mindig hét közben van, hanem általában a hétvége is a munkáról szól. Semmi baja nincs tőle. Nem nyefizik, hogy nincs élete, stb. Tudja, hogy azért dolgozik most, amikor bírja még, hogy később könnyebb legyen.

És az nem lehet, h ő eljárósabb, pörgősebb, mint te? Te inkább szeretsz otthon ülni és kettesben lenni vele, míg ő szereti a társaságot.

Lehet unalmasak neki azok a programok, amiket te szerveznél, mert másra vágytok.

Vagy lehetne valami értelmesebb hobbija is, pl. sportolhatna akár.

A társfüggőség nyomasztó a másiknak.

Neked nincs hobbid?

nyomasztó lehet a lánynak, ha csak ő a hobbid.

Tehát:

reggel mindketten fölkel, elmegy dolgozni, munka után én eltöltöm valami hasznossal vagy kevésbé hasznossal az időmet, ő pedig megy a dolgára (ez az a hobbi ami tök mindegy micsoda), aztán éjszaka találkozunk.

No pont ezzel értek egyet, hogy az a jó ha az igények megegyeznek a két fél részéről, mert ha valakinek az jó, hogy nagy ritkán van közös program, akkor nincs gond.

(Ja igen a rövidítéseket nem azért használom, mert szeretem, hanem mert már előre kigépeltem magam egy életre)

Én az vagyok, aki szereti a sok közös programot.

Hát a laza csávók biztos, hogy így mondják csajom, de szerintem ez a hölgyeménynek igen csak megalázó.

Tudjátok én utálom a mai stílust és világot, tehát tekintsetek úgy rám mintha egy 1900-ból jött emberrel beszélnétek, akkor mindjárt más a megvilágítás. (A mai világnak egy előnye van, a nagy teljesítményű járművek, de ezt simán feláldoznám az akkori párkapcsolati kultúráért).

De a lényegre térve: én is egyetértek azzal, hogy ez nincs így rendjén...

Figyelj, írj már valami konkrétot, mert ez így nem világos. Ti most tulajdonképpen együtt jártok vagy otthon éltek és este egymásnál aludtok? Nem mindegy.

Ha együtt éltek, dolgoztok, mellette csináljátok a háztartást, intézitek az ügyeket, akkor még jó, hogy nincs rád túl sok ideje. Mármint nem jó, de érthető, a felnőtt élet ilyen. Az ember reggel elmegy dolgozni, délután hazaér, főz, takarít, elintéz ezt-azt és már kb. este van, és lehet, hogy még semmi olyat nem csinált, amiben örömét lelné, pl. elolvasni pár oldalt egy könyvből.

A hétvége más, nyíltan mondd meg neki, hogy szeretnéd, ha több időt töltenétek együtt.