A nevelőapám mindenkit elmar mellőlem, mit tehetnék? (beszélgetős fórum)

De mit csinál, amivel kiutálja? Az hogy nem jön ki a szobából mondjuk ebből a szempontból kimondottan jó...

Ha meg nem élsz velük én pont nem foglalkoznék vele, a párod ha szeret a "kötelező" ünnepekkor elfogadja, máskor meg nem kell erőltetni a találkozást.

Én ugyanezt csinálom az apósommal 30 éve, tiszteletben tartom, hogy a férjem apja, és ennyi. Évente kétszer meg elviselem, hiába kimondottan nem kedvelem, és ennyi...

Lehet, hogy féltékeny és nem tudja elfogadni, hogy végképp leválni készülsz róluk?

Minden esetre, ne törődj vele. Mondd meg anyukádnak, hogy inkább jöjjön ő hozzátok, és hagyja otthon a nevelő aput, aki meg csak füstölögjön otthon magában.

Nem kell erőltetni a találkozókat.

Az én családom egy része, élükön anyámmal utálja a férjemet, nem rácsukják az ajtót, konkrétan rühellik.

Felül tudunk rajta emelkedni és nem erőltetem a családi összeborulást.

Az első hozzászólásból nekem az jön le,,hogy a nevelőapád addig nem tolerálja a kapcsolatot,,amíg nem házasodtok össze.Neki valószínüleg az a komoly ha házasok vagytok.

Lehet hogy ezért tüntet.

Persze ettől még ez neked rosszul esik,,mégsem erősködnék,,mert szerintem csalódások tömkelegét fogod megérni ha arra vársz hogy változzon.

Beszélni lehetne vele ez az egyenes út,,de ne tedd a hangulataitól függővé a tiéteket.

Ez az elmaros szoveg azt mutatja, hogy a neveloapadra akarod tolni a korabbi kapcsolataid sikertelenseget. El nem hiszem, hogy egy jol mukodo, felnott kapcsolatot szet tud robbantani egy szulo a piszkalodaddal, ignoralassal.

A megoldas szerintem nagyon egyszeru: nem kell odamenni.

Persze próbál nem foglalkozni vele az ember, de szinte lehetetlen. Valami drasztikus megoldáson gondolkodom, pl hogy karácsonykor nem megyünk, stb...

Kicsit most a düh állapotában vagyok , hiszen úgy érzem ez megmérgezte az eddigi életemet és nem vagyok hajlandó ezt többször engedni.

Igaz hogy a párunknak kell megleleni de én sem érezném jól nmagam olyan családban ahol feltűnően rámcsukják az ajtót.

Sziasztok,

30 éves nő vagyok, önálló keresettel , lakással mégis eddig bármilyen fiút vittem haza, azt a nevelőapum kiutálta.

Legutóbb mikor hazamentünk ki sem jött a szobából , mert szerinte "ez sem komoly".

A családtagok persze nem értenek vele egyet és mindenki mellénk áll , de miért létezik ez a jelenség , hogy neki senki nem jó ? A tesvéremmel ugyanezt csinálta amég meg nem házasodott, azóta semmi gondja vele.

De kérdem ki akarna olyan családhoz tartozni ahol ilyen ember él ?Párom rengeteget segít ahol tud, nagyon szeret engem és évek óta egyben a legjobb barátom is. Nekem kellemetlen hogy magyarázkodom a nevelőapum viselkedése miatt mert értetlenül állunk ezelőtt.. Adjatok tanácsot , hogy mihez kezdjek ezzel az egésszel ?