A nap jelmondata (beszélgetős fórum)
A szokás, elhomályosítja a dolgok igazi arcát.
(Montaigne)
Az öröm ott kezdődik, amikor abbahagyod saját boldogságod keresését azért, hogy megkísérelj másokat boldoggá tenni.
(Michel Quoist)
Lelki szépség...
"A lelki szépség oly varázsfényt kölcsönöz az ember egész valójának, hogy az egyszerű megjelenésével meghódítja a szíveket, és barátokat szerez anélkül, hogy tudná!"
Mi a legfőbb kínban élés?...
A féltés!
Carvantes)
Nehogy már a lekvár tegye el a nagymamát!
☺
"Nem féjünk az oojvostóóól!"
ismerősöm
Annyi időt szánok magam fejlesztésére, hogy nem jut időm mások kritizálására.
Christian D. Larson
"...és nevettem, mikor már nem bírtam tovább."
(Ch. Chaplin)
A modern szülők nagy dilemma előtt állnak. Társadalmunk erős nyomást gyakorol ránk, hogy a szeretetet az ajándékok arányában mérjük, míg a gyerekek legfőbb vágya minden korban ugyanaz: szüleik jelenlétére sóvárognak.
(Rob Parsons)
Bocsi, nem neked írtam.
Csak úgy jött.
Ha őszinte vagy, elvesztél,
ha hazudsz, ruzikozol.
"Annyira fáj, hogy nem törődsz velem, amennyire én szeretném, annyira fáj, hogy szeretlek, és ezt nem érzem már kölcsönösnek. Tudom, hogy csak akkor látlak újra, ha én elmegyek hozzád, és téged ez cseppet sem zavar, mint ahogy azt sem veszed észre, mennyi fájdalmat okozol közönyöddel nekem. De nem tudok túllépni rajtad, míg meg nem kaplak a tested és lelked teljes egészében, hogy te is azt érezd, amit én, hogy neked is fájjon minden egyes pillanat, amit nem velem töltesz, hogy fájjon minden egyes szívverésed, amikor rám gondolsz, hogy érezd, milyen, amikor szeretünk valakit. Nem vagy kőből, csupán kell valaki, aki megszelídít. Én vállalom ezt a szerepet, és ha sikeres leszek, akkor vagy örökké együtt élünk, vagy eldoblak, mert ezt is megérdemelnéd. De most még az a szerepem, hogy megszerezzelek, úgy, ahogy te tetted velem."
/Margaret Mitchell/
:'(
"Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket."
/Kunitzer Szonja/