A minimalizmusról, avagy "a dolgok amiket birtokolsz, végül téged fognak birtokolni" (beszélgetős fórum)

Hja, így könnyű.

Ha látnád elúszni 30-40 év munkáját, másképp vélekednél róla.

Hogy mekkora szabadságot ad, amikor nem kötődünk a tárgyainkhoz, azt tavaly tapasztaltam meg teljes mértékben. Bérelek egy lakást egy lakótelepen. Egyik nap egy szomszéd becsengetett, hogy el kell hagyni a házat, mert füst jön a pincéből, már hívták is a tűzoltókat. Összedobtam a háti táskámba az iratokat, pénzt, a pici notebookomat, zsebre tettem a mobilomat, és semmi más fontos dolog nem jutott eszembe, amit ki kéne mentenem, ha netán leégne a lakás. A többi lakóval együtt kint várakoztam a ház előtt, amíg a tűzoltók dolgoztak, és annyira jó érzés volt, hogy nincs bennem semmi félelem a veszteségtől, aggódás amiatt, hogy mi lesz, ha leég a lakás. Alig van saját tulajdonom, mivel a lakást bútorozottan bérelem. Ez először kényszerből történt így, most már ha lenne rá pénzem, akkor sem vennék saját lakást és bútort.

A másik dolog, hogy amióta egyre erősebbé válik bennem ez a fajta gondolkodás, egyszerűen "megérkeznek" hozzám a dolgok, amikre szükségem van. Anyukám odaadta az autóját, hogy használjam, a nővérem odaadta ajándékba a notebookját, amit már nem használt, szintén ő megajándékozott egy mobil telefonnal.... Mindenem megvan annak ellenére, hogy nem töröm magam érte, és nem is ragaszkodom a tárgyaimhoz túlságosan.

Igen, lehet betegség is, sőt az. Mániákus gyűjtögető a neve, nem tudom hivatalosan-e. Az biztos, hogy ezt is le lehet vetkőzni, de először is elhatározás kérdése. Csak elkezdeni nehéz.

Van, aki nem adja oda a dolgokat, ellenben kerülgeti, de el sem adja, akkor nem értem, mi értelme van megtartani. Kevesebbért sem, pedig a sok kevesebb az több, mintha csak állna a lakásban. Sajnálja olcsón is, pedig már nem használja.

"Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad."

Buddha

Nálunk is ez van; kihúzzák az intarziás szekrénysor fiókot, de vissza már 8 ujjal tolják . DD

Mondjuk, ennek az az előnye, hogy valóban könnyű áttörölni, a miénk elég régi, az asztalai, fotel, kanapé, de még vegyszert nem látott. Csak száraz,és mióta van, mikroszálas portörlővel.

A konyhaszekrény nem tudom milyen, láttam 2x, de már nincs előttem. Annyi, hogy a barna v.milyen árnyalata.

Lehet, a hálóba nem illik, szokás 2 ajtós szekrény, de muszáj, mert máshol nem lehet. Az én hálóm lesz nagyobb és hosszúkás, ahova kell a tv is, mert én anélkül nem.

Héé DDD nem azt mondtam nem tetszene, de nálunk úgy nézne ki, ahogy írtam.

A szobai szekrényen is ujjlenyomatok vannak, pedig fogantyús.

Ha tudtok rá vigyázni, oké.

Ide tartozik, és dobjál még képeket, pl. egy női hálóról, de szekrény is kell bele.

Azt tényleg ezután fogom berendezni, ez az 1, ami rám van hagyva, a többi adott.

Én főzök, sőt sokat főzök és nem szoktam rendelni (nálunk pizzát se nagyon hoznának fel idáig), de úgy van kialakítva, hogy minden kéznél van de nincs elő. A padlónk luzerna a konyhában és a képhez hasonló bútoraink vannak csak szürke (de lakkozott és fogantyúk nélkül). A luzerna egy természetes, rusztikus kő és nem látszik rajta a kosz azonnal szóval nem kell 5 percenként felmosni, mert ha kajálunk akkor azonnal látszik a morzsa stb. A munkalap corian és a tűzhelyem indukciós, amit egy mozdulattal le lehet törölni, nagyon kényelmes. A képen, amit linkeltem, szerintem ugyanilyen van mint az enyém (neff), mert látom, hogy nincs rajta gomb. Az enyémről is le lehet venni az egyetlen gombot, ami a vezérléshez kell, mert mágnessel marad ott. Egy kis korong. Mikor végeztem a főzéssel, letörlöm és a gombot elteszem a fiókba. Vicces, hogy ha valaki jön, nézi is, hogy hol lehet bekapcsolni:))))) Nem olyan nehéz ám karbantartani egy ilyen konyhát de nem kötelező, hogy mindenki kövesse ezt az irányzatot, ha egyszer neked nem tetszik, nem tetszik. Minek szenvednél egy olyanban, ami nem tükrözi az ízlésedet? Olyan konyhát rendezel be, amilyet akarsz.

Csak mivel a topik témája ez, gondoltam, ide tartozik. De nem érdekes, a fórumindító azóta se járt itt.

Maga az ötlet tetszik, de ez a konyha annyira nem otthonos. Ismertem egy lányt, ő mesélte egyszer, hogy a férje ezt mondta neki: Végre kezd a lakásunk otthonnak kinézni és nem lakásnak. Vagyis van jele annak, hogy ott laknak is, nem csak "bemutatóterem".

A ruhatár meg nagyon kevés szerintem is. A férjeknek több ruhájuk van, mint amit itt látni. :)

Elképzelhetetlennek tartom, hogy ha be is rendezem minimalistára a lakást (vagy hasonlóra), akkor a ruháimat is eszerint válogassam.

A vállfázós praktikusságról pedig az jutott eszembe, hogy a kórházban a szobatársam hazatelefonált a férjének: "Hozd be légyszi a fekete ruhámat, ott lóg a hálóban a szekrényben a jobb oldalon". Talán még a ruhák sorrendjét is tudja a lány... :o

Igen, ezek ötletadó kombinációk.

Egyébként ami az enyémet illeti, én Carla Gozzi módszerét követtem és követem, vagyis 3 csoportot alakítottam ki: munka-szabadidő-alkalmi

Ezeket a szekrényben is elválasztva tartom és mindegyik alá tettem az ahhoz a csoporthoz való fehérneműket, kiegészítőket. Plusz, amit nehéz volt megszokni, de felgyorsította a készülődést, az az, hogy nem ruhadarabokat csoportosítok, hanem kreációkat teszek a vállfákra, vagyis már összeállítom, hogy mit mivel kell felvennem. Ezeket persze időnként átrendezem, mert egy-egy pulcsi, kabátka stb. nemcsak egy nadrággal, szoknyával vehető fel, de azért van, amit csak ezzel vagy azzal veszek fel, tehát nem kell válogatni, hanem készülődéskor csak kiveszem azt a vállfát, amin a szerelés van, a zsebében pedig a hozzávaló kiegészítő, a vállfa nyakán a hozzá való foulard és így tovább.

Mivel évekig a hajtogatott, csoportosított (nadrág kupac, felső kupac, pulcsi kupac) híve voltam, ezt a vállfázós, kreációs dolgot furának tartottam de működik! Előtte csak az olyam dolgokat tartottam lógva, amiket kimondottan úgy kell tartani (vasalt nacik, dzsekik, kisruha, stb), most pedig a dolgok 90%-át