Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ

A halál


Ez az a téma, amiről szinte senki nem beszél.

Valahol mindannyian félünk, és mindenki végiggondolta már, hogy vajon mikor és hol fog egyszer meghalni.


Szenteljék nekem ezt a pár percet, és mindenki kicsit értékelje át az életét.

A halál

A halál kényes téma. Tabu téma, mindig és mindenhol.

Nem szeretünk erre gondolni, mert elkeseredik az ember, ugyanakkor ezzel együtt mindig átértékelődik az élet.


Én sajnos találkoztam már a halál közeli állapot formájával. Nem szép.


Régebbi cikkemből idézve, sokszor mentettem meg apukám anyukám életét.

Pont akkor, amikor már majdnem késő volt.

Ezzel egy időben sokszor végig kellett gondolnom, és felkészülni a halálra.


Vajon fel lehet erre készülni?

A választ még én magam sem tudom, és azt mondom, hogy hála a Jó Istennek, eddig még nem kellett rá igazán felkészülnöm, szembenéznem vele.


Sok kérdést felvet a halál. A saját halálunk, és szeretteink halála is.


Én személy szerint hiába vagyok még csak 21 éves, tudatában vagyok annak, hogy egyszer én is meghalok. Nem tudom, hogy mikor, hogy hol, és nem temetkezem ebbe bele túlságosan, és nem azért mert még ráérek, hanem mert nem érdemes.

Sok embertől hallottam már, főként szeretett nagymamámtól, aki sajnos már nem lehet közöttünk, hogy nekem meg kell már halni, már nem vagyok fiatal..

Idős korban vajon én is ezt fogom majd mondogatni?


Cikkem elején említettem, hogy átértékelődik az élet. Ez nem véletlen.

Elmesélek egy kis történetet.


Édesapám 18 évesen balesetet szenvedett, kórházba került és meghalt.

A halálból hozták vissza, és ő mesélte nekem, amikor kisebb voltam és nagyon beteg, és kérdeztem tőle: - Apu, én meg fogok halni?

Elmondta, hogy nem fogok meghalni, és ne féljek a haláltól. Amikor ő meghalt, mérhetetlen boldogságot érzett, valamilyen világosság felé ment, nyugodt volt.

Amikor felébredt, nem tudta, hogy mi történt vele, később tudta meg, hogy a halálból hozták vissza.


Azóta nem fél a haláltól, és azóta én sem félek már.

Persze, ez a történet megváltoztatta őt, másként látta az életét.


Említettem még, a szeretteink halálát.

Nos, ez iszonyatos dolog. Egész másképp gondol az ember a saját, és egy szeretett személy halálára.


Én személy szerint édesapám elvesztésétől félek. Ő az én jobb kezem, a jobb felem.

Természetes, hogy minden ember fél ettől.

Sajnos, erre sem lehet felkészülni, de sokat segít, ha van támaszunk, ha szeretettel gondolunk vissza minden pillanatra, és kicsit Istenhez is fordulunk.


Minden ember imádkozik ilyenkor.


Ima Haldoklóért:


"Élet és halál Ura, mennyei Atyánk!

Segíts nekünk most, amikor nagy útra készül az, akit nagyon szeretünk, akitől most búcsúznunk kell.

Te ismered őt igazán, ne feledkezz meg róla haláltusájában sem.

Te ismered az ő erőtlenségét és a mi tehetetlenségünket.

Szánj meg minket!

Maradj a közelünkben irgalmasan, hogy ne érezzük magunkat elhagyottan, egyedül.

Tartsd kézben a távozót az ismeretlen mélységek felett, és tarts kézben minket is, hogy kételkedésbe ne essünk, kétségbeesésbe ne zuhanjunk.

Őrizd meg hitünket. Űzz ki belőlünk minden félelmet, tedd élővé reménységünket e nehéz órán is.

Tarts erősen, Urunk! Légy irgalmas nekünk, bűnösöknek!"


Utolsó órámért:


"Édes Mennyei Atyám! Ha bármely órában vagy pillanatban - nappal vagy éjszaka - jössz is, és kopogtatsz a lelkemért, hogy elvigyed azt, amit te leheltél belém, arra kérlek: lelkemet és életemet hadd ajánljam a te szeretett Fiad, Jézus Krisztus véréért, szenvedéséért, és haláláért a te kezedbe."

/Luther Márton 1483-1546/


Köszönöm annak, aki a cikkemet elolvasta.




Írta: Arianne113, 2012. március 12. 09:08
Fórumozz a témáról: A halál fórum (eddig 35 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook