A gyerek boldogsága? (beszélgetős fórum)
A párod és a te nevelési elveidet jó lenne közelíteni, mert hosszútávon ez így nem vezet semmi jóra.
Ami saját tapasztalat. Nálad még kicsi a gyerek, gyakorlatilag bármilyen apróságnak örül, de ahogy idősödik "elvárás" majd természetes lesz az hogy ő naponta/hetente kap valamit és már örömet sem fog neki okozni. Sajnos én is belestem abba a hibába, hogy mindent megkapott, alkalomtól függetlenül, így eljutottunk oda, hogy 4-5 évesen a Karácsony/szülinap akármi nem is érdekelte. Hidd el halál ciki ha nagymama ajándékát le se carja a gyerek a fa alatt úgy untatja az egész, csak órák után hosszas unszolásra bontja egyáltalán ki, mert egyszerűen mindig kap valamit, most ebben épp Karácsonykor mi a nagy szám :S
Most 8 éves már nincs vásárlási kényszerem, de a gyerek még mindig nem örül ajándékoknak, szerencsére programnak igen, de játéknak, ruhának egyáltalán nem. Aztán mivel már elég nagy látszik a nyomás rajta, mert tudja hogy meglepődnie, örülnie "kell" de olyan fancsali képpel teszi, hogy megsajnálom és igyekszem terelni a mamák/dédik figyelmét az ajándékozásról.
Szerintem te inkább nem vagy következetes és ezért nem fogad szót a gyerek és nem azért, mert hetente kap 1 kindertojást.
A férjed viszont túlzásba viszi, ha rácsapkod. Gyereket nem szabad veréssel nevelni.
Igen, igaza van itt azoknak, akik azt mondták, hogy valahogy a kettőtök elképzelését kell egymáshoz közelíteni.
Nem tudom miért csap rá a férjed a gyerek kezére, de esetleg te ezt megelőzheted a te neveléseddel és akkor már nem is érzi úgy a párod, hogy ütnie kellene. Brr. Belegondolni is rossz ebbe. Én tuti, hogy nem hagynám. És nem, ez nem a nagy korkülönbség miatt van. Hiszen, ha te 26 vagy, akkor ő még csak 39. Ez egy rossz berögződés, rossz minta. ..
Persze, mert a gyerek nem hülye, csak kicsi. Gyorsan megtanulta, hogy mi lesz, ha ellent mond, nem engedelmeskedik.
A gyereknek alapvetően nem szigor kell, hanem következetesség, és példamutatás. És igen, türelem, nem idomítani kell különféle fenyítésekkel, hanem századszor is elmagyarázni neki, ha szükséges.
Sziasztok,anyucik és persze apucik!
Nagyon kíváncsi lennék a véleményetekre ebben a témában,aminél kevés megosztóbb van,azt hiszem.Na,a helyzet az,hogy 26 éves vagyok és van egy 2 éves kisfiam,a párom meg 13 évvel idősebb.Gondolom a korkülönbség miatt van,hogy sokmindenben nem értünk egyet.Például én nem szeretek rácsapni a kezére nevelő szándékkal sem,ő meg néha megteszi.Hozzá kell tennem,hogy neki szót is fogad a csemete,míg az én szavaimra magasról tesz....Ettől függetlenül nem szeretnék így nevelni.A másik meg,hogy-bár ez,azt hiszem,modern kori betegség-én szerinte totál elkényeztetem.Ez azt jelenti nálunk,hogy hetente kap egy kindertojást,nasi minden nap van(egy túrórudi vagy egy puding,semmi több) és néha,amikor látok netes adok-veszek oldalon jó árban,akkor veszek neki játékot is.Szerettem volna neki elektromos kisautót,ami ugye minden kisfiú álma,de szerinte túlzásba viszem és nem értek a gyerekneveléshez.Elismerem,hogy csak úgy nem kell neki játék,de melyik édesanya nem vesz néha a gyermekének.Ráadásul nekem ő az első és egyetlen gyerekem,akit persze a végtelenségig kényeztetnék...ami nem jó,nem szeretném ezt tenni,de az öröme mindennél többet ér nekem...Szerintetek ez sok?Bár nem vagyunk gazdagok,sőt...de nem hiszem,hogy csak én teszem ezt.Ártok vele?Érdekelne a véleményetek a témában,pozitív-negatív,minden jöhet.Meg az is,hogy ti hogyan csináljátok.