A gondolatoknak teremtő ereje van? (beszélgetős fórum)
Aha, érdekes.. ez akkor szerinted valami olyasmi, mit amit azt hiszem a Mennyei Prófécia című könyvben olvatam.. Az információáramlás- kommunikáció-tudat.. aki nem olvasta megnézheti filmen..
Tökmindegy, hova állsz, ez olyan mint a hőkövető rakéta. És nem lehet kicselezni. :o))
De úgyis mondhatnám, bumeráng. Amit elindítasz, az tér vissza. :o))
Én tudok neked mesélni. Szívesen leírom ide :) De most se leszek rövid :D
Egyik pl, hogy ezzel a "módszerrel" mentettem meg és fejlesztettem ideálisra a kapcsolatomat. Nagyon sokat veszekedtünk egy időben, hónapokig szinte minden nap, és már esélytelennek tűnt, hogy helyrehozhatjuk. És elkezdtem arra koncentrálni, hogy megint minden szép mint régen, sőt sokkal jobb, sokkal közelebb kerülünk egymáshoz stb. Először azt vettem észre magamon, hogy máshogy reagálok automatikusan a dolgokra. Aztán 1-2 hónap alatt sok minden megváltozott, már csak apróbb viták voltak, de egy évvel később rá sem ismertem a kapcsolatomra, szinte mintha a páromat is kicserélték volna :)
Aztán még ami nekem hatalmas nagy álmom volt gyerekkorom óta, az egy orrplasztika. Ne menjünk bele, miért kellett, de rettenetesen zavart, sokat csúfoltak miatta, és nem tudtam magam elfogadni. 2 éve nyár végén határoztam el, hogy megcsináltatom, nem érdekelt, hogy hogyan. Fix munkahelyem sem volt, pedig egy ilyen műtét nem kevés pénz, több százezer ft. Mástól meg nem vártam el segítséget. Úgyhogy pár hét után már meg is született az ötlet, mivel fogok pénzt keresni. Ekkor már olyan erős volt az elhatározás, hogy a dokitól már időpontot is kértem november 10-ére! Ez volt szeptember elején úgy, hogy összesen a pénznek 10%-a volt a zsebemben. Nem tudtam, hogyan lesz pénzem, és nem is érdekelt. Csak tudtam nagyon nagyon erősen, hogy sikerülni fog. Ez egy külső szem számára úgy tűnhet, hogy teljesen elment akkor az eszem :)
Minden nap hajnali 3-4ig dolgoztam. Hétvégén is. 2 teljes hónapig. A vicc, hogy visszagondolva a gyomrom szorul össze, de akkor nem éreztem soknak és terhelőnek, mert akkora erő és lelkesedés volt bennem. November elején összesen 80e Ft hiányzott már csak, és még mindig nem tudtam, hogy lesz meg. Na és itt jön egy kis csavar, hogyha valami rossz dolog történik, az is szolgálhatja javunkat: tehát én november elején megfáztam, és emiatt a műtétet 10-ről 17-re kellett halasztani. Síkideg voltam. A lényeg viszont, hogy ekkor kaptam még egy kis munkát konkrétan a semmiből, amivel összesen 83e Ft-ot kerestem, tehát meglett a maradék pénzem is. Ez otthoni munka volt amúgy, ezért betegen is tudtam csinálni. 17-re meggyógyultam, és minden sikerült úgy, ahogy szerettem volna. :)
Még egy apróságot mesélek, mármint nektek lehet apróság, nekem ez is egy álmom volt. Tehát van nekünk egy kis labradorunk, aki évekkel ezelőtt szült, és nagyon szerettem volna egy kis kölyköt megtartani. Szüleim nem engedték, üvöltöztek, ordibáltak velem, hogy nem kell még egy kutya. Hiába aranyosak, egy bőven elég. Ősszel volt ez is, és pont karácsony előtt vitték el a kicsiket, tehát összesen 2 hónapom volt "meggyőzni" őket a lehetetlenről. Nem is a meggyőzésen volt a hangsúly, hanem magamon. Én kezdtem el úgy gondolkodni, ahogy kell, szépen nevet adtam a kiskutyának, és elképzeltem, ahogy sétáltatom, nevelem stb. Közben sorban vitték el a kicsiket, de én mindig úgy intéztem, hogy akit én kiszemeltem magamnak, az maradjon meg. Próbáltam úgy alakítani, mivel én kontaktoltam a leendő gazdikkal, hogy ő "véletlenül" megmaradjon. De nem volt rá szükség. Valami csoda hatására egy héttel karácsony előtt szüleim úgy döntöttek, hogy mégis maradhat, és őt kaptam karácsonyra :D Lehet, hogy ez nektek semmiségnek hangzik, de olyanokat veszekedtem a szüleimmel akkor, hogy bizony a végefelé kezdtem kételkedni. De sikerült :)
Na most ennyi jut hirtelen eszembe.. természetesen jelenleg is van millió dolog, amit szeretnék, és épp "dolgozom" rajtuk :)
Akkor az hogyan rezeg,hogy direkt a nyakamra jött a buszos?
Abból tudom,h direkt,hogy még dudált is,pedig semm i értelme nem volt,nem volt hová lemennem,csak alá eshettem volna,ha nincs az évszázados rutinom,miszerint ha megijedek,megmerevedek,és tartom magam.
Vajon ő mit kívánt?nekem,akkor? vagy magának?
Oké. :)
De az univerzum nem "büntet", csak szólok... :)
Véletlennél én is így vagyok..Oylan van rendszeresen,hogy jól megkűdenek huzattal,csak úgy loboga fejem,mert 100zal mennek el mellettem...de ez direkt csinálta,közel jött,még dudált is.
Már azon gondolkodtam,hogy megérdemelte volna,hogy elüssön,hogy aztán a lelkén száradjak:D
tudomtudom..a gondolt teremtő ereje..
töröl-töröl..ahogy agykontrollon tanultam.
Sziasztok!
Hosszú leszek, de leírnám a tapasztalatomat: a gondolatból érzés lesz előbb utóbb, és az számít, hogyan érzed magad. Ha jól érzed magad, miközben a célodra, vágyadra gondolsz, (tulajdonképpen olyan érzésnek kell lenni, mintha már meglenne) akkor nem görcsölsz, nem agyalsz a hogyanon, ellenben az intuíciód beindul, és ösztönösen olyan dolgokhoz fogsz kezdeni, ami a célod erésében segít. Mivel jól érzed magad, így nem feltétlen fognak ezek a dolgok nehezedre esni. Megfelelő emberekkel hoz össze a sors "véletlenül". Épp jókor mész ki kutyát sétáltani, és összefutsz valakivel, aki "véletlen" mesél valamit, ami neked kapóra jön. Épp jókor nézel bele a hirdetésekbe, és ott virít a megfelelő állás, stb lehetne még sorolni.
Viszont ha közben görcsölsz, rosszul érzed magad, vagy nem is hiszel benne, automatikusan rossz döntéseket fogsz hozni. Rossz lelkiállapotban hozott döntés nem lehet jó döntés soha :)
Tehát a lényeg, hogy összhangban legyen a vágyad tárgya és az érzésed vele kapcsolatban. A jelenbe kell képzelni a dolgokat, mert ha a boldogságodhoz kötöd az eredményt, akkor kitolod a jövőbe folyton és sosem lesz a tiéd. Legyél boldog már most!
A másik dolog, hogy mások életébe nem teremthetsz semmit, ergo a disznóürülék sem fog a sofőr nyakába kerülni :)
Az agyad nem érzékeli kinek kívánsz rosszat. A rosszra gondolsz, ráadásul biztosan rossz érzés is párosul hozzá, ami ebben az esetben még rosszabb. Tehát be is vonzhatod, ha "kitartóan" dühöngsz, de csakis a saját életedbe. (nem feltétlen disznóürüléket :)) És ez most nem arról szól, ki érdemli meg, vagy ki nem. Természetesen nem érdemled meg se te, se senki a rosszat. Ez a "rezgésről" szól.
Nos, aki bizonytalankodott eddig, annak remélem érthetőbbé vált vmennyire a téma. Akit pedig nem érdekel, vagy nem hisz benne, azt meg úgysem akarom meggyőzni :)
A lényeg, hit, türelem és jó érzés kell mindenhez, de mindenki csinálja, ahogy jól esik, én azt mondom :)
Ó,istenkém..szó sem volt némberről,hol olvastad? :D ,egy akármiylen nemű buszos akart..nem mondom,hogy elütni,de nem sok híja volt,direkt szorosan mellém jött.A dudálástól megijedve beeshetetm volna a busz alá.NEM szégyellem magam,és nem félek az univerzum bosszújától.
Ha iylen az univerzum rendje,hogy ebben az estben én érdemlek büntetést még pluszban,hát legyen.
Nem kell semit tudatosítanom.Rendszeresen bringázok 20-50 km-eket,és rendre nem kerülnek ki a nagy járművesek:a busz,a kamion.
ÉÉÉerdekes,hogy a kisebb járművek meg szinte kivétel nélkül kerülnek!Ezt már csak mint unikumot említem a t.hallgatóságnak:)
Köszönöm mindenkinek az együttérzést:)
Az a görény az életemre tört,1 busszal..és még rám is dudált,pedig teljesen szabályos voltam,és a szélén.
ha az univerzum úgy érzi,hogy megérdemlek még mást is a nyakamba ezért,akkor várom szerettel.
Nem szoktam rosszat kívánni,csak iylen végletes esetekben.
Nem bánom,ha előbb rá csap.
És arányosan: 1 busz= 1 mázsa ürülék.
1 bicaj= 1 szakajtó..annyit kibírok.
Ő kezdte,mint nálam jóval erősebb,egy busszal.
Vagy a kisebb( a bringás,meg a gyalogos) az dögöljön meg?
A leírtak alapján, csak úgy kell tenni mintha az a valami, amit szeretnénk, már adva lenne.
Ez nem az anyagi világ irányításáról szól!
Ez arról szól, hogy bármi amit fejben megteremtünk bevésődik az agyunkba, az agy megtanulja, végül ha elég kitartóak vagyunk eléri célját.
Aki már megtapasztalta, az nem hiszi, hanem tudja, hogy a gondolatnak teremtő ereje van,
a többiek meg majd előbb utóbb rájönnek. Hogy ki milyen módon tapasztalja meg, az csak a gondolatitól függ:)
Ez nem hiszem, vagy nem hiszem alapon működik, de nem dolgom, hogy erről bárkit is győzködjek. A világból mindenki csak annyit képes befogadni, amennyire képes. Szepes Mária fogalmazta meg egy alkalommal szemléltetően: ha egy gyűszűt a Niagara vízesés alá tartasz mennyi vizet képes felfogni? Csak annyit amennyi belefér egy csöppel sem többet.
Ott van a megoldás a tizenkettedik hozzászólásban. "Azt kapod amit megérdemelsz." - Ez az univerzum nyelvére lefordítva, annyit tesz: Olyan lesz az életed, amilyennek gondolod. Az emberek, ha vágyakoznak valami iránt, ezt mondják: "Azt akarom" Ez viszont más értelmet nyer, tulajdonképpen azt tudatosítja magában, hogy nincs neki valamilye!
Én hiszek ebben, de szkeptikusan gondolok rá. Még csak mostanában tárult fel előttem ez a téma, és ha egy könyvben olvasok valamiről, akkor azt mondom, oké, de de hol a bizonyíték? Vagy: Oké, de ezt az író tudatosan azért írta"