A férjem gyereket akar, én meg nem... (beszélgetős fórum)

Azt hiszem hogy gyorsan kell kivenni a babát, különben ő is kap az altatóból, de lehet hogy ez butaság, csak ez rémlik valahonnan.

Az a baj hogy nem vigasztal az érzéstelenítés. Legutóbbi vérévtelem előtt 2-szer álltunk meg az út mellett hogy kihányjam magam, aztán leblokkoltam a kórház előtt, mintha lebénultam volna, úgy húzott be a férjem a karomnál fogva, szó szerint.

Szakadt rólam a víz, remegtem, sírtam, görcsölt a gyomrom, zúgott a fejem, mintha nem is ott lettem volna. Le kellett fektetniük, nagyon nehezen álltam lábra utána. Alig bírtam a kocsiig elvonszolni magam, úgy éreztem mintha összevertek volna.

Hát,akkor magán doki,aki már ismer,és nem lepődik meg a reakciódon!

Kicsit úgy érzem,beléd akarom beszélni a gyereket,pedig nem! Viszont,ha a szíveddel vágysz rá,akkor kár lemondani róla,csak,mert nem viseled jól a kórházi légkört!

Igen, olvastam hogy császár után sem túl jó a helyzet, de nem tudom hogy mondjam, nekem ez sokkal emberibb, elfogadható megoldás.

Könnyebben fel tudnék dolgozni egy vágást a hasamon.

Szerencsére az orvosoknál nem ért semmilyen rossz élmény, mivel pont a nyomoromból kifolyólag általában magánorvoshoz megyek, csak ami olyankor történik...a reakcióm...nem akarom részletezni.

Milyen sercegő hangját??? Engem kétszer is vágtak,de nem sercegett!!! Vagy valamit elszúrtak???? :D

Áh,ez baromság!

"Sohasem fogom elfelejteni az élő hús sercegő hangját, ahogy az olló átvágja a gátat..."

Egyáltalán hogy lehet ilyet leírni? :(

Szerintem huszonévesen,ha nincs a családban öröklődő genetikai betegség,nem csinálnak amniocentézist!

Gátvédelem létezik,és egy fogadott szülésznő vagy orvos sokat segíthet ebben,és akkor nincs varrás.

Az előre tervezett császározással sem hiszem,hogy jobban jársz,sokkal hosszabb ideig tart utána a lábadozás,mint egy sima hüvelyi szülésnél (legalábbis,azokban az esetekben,ami a környezetemben történt).

Sajnos szerintem már mindenki érezte a megaláztatást,kiszolgáltatottságot dokinál,de ha nem vagy egy szigorúan az orvosok ellen menő nőci,nem hiszem,hogy csak úgy,"pofára" mindig aláznának szándékosan. Amúgy erre is megoldás lehet egy fogadott orvos,aki pátyolgat a szülésig,és utána a kórházban is.

Pénz kérdése az egész,semmi több,és a babának sincs baja tőle!

A gátmetszést egyébként sokan meg sem érzik,a varrás meg csak kellemetlen,de van doki aki helyileg érzéstelenít varráshoz.

Egyébként egy valamin sokat gondolkodtam.

Én mindenképpen a császáros megoldást részesítem előnyben, és azt hallottam hogy ebben az esetben el lehet altatni az édesanyát.

Nekem ez óriási segítség lenne, de lehet ettől baja a babának?

Tudtok erről valamit?

Azt hiszem meg tudom mondani hogy konkrétan mi okozza a félelmem: amniocentézis (ha jól írom), gátmetszés, varrás...és biztosan vannak még ilyen dolgok, csak azokról nem tudok.

Engem nem érdekel ha szétreped a bőröm, ha lógni fognak a melleim, ha nagy lesz a hasam...

Jó lenne ha 9 hónap után csak úgy kivarázsolná a doki a hasamból.

Ha azt hiszed még nem kínzott meg fogorvos,vagy hogy nem aláztak meg orvosok esetleg nem feküdtem kórházban,nagyon tévedsz!!

Nincs ember aki ezeken ne ment volna át,ez csak rizsa!

Mégis a legtöbbünk ANYA!!

Egyetértek veled.

Mert ha az ember kicsit jobban belegondol,nincs olyan ember a világon aki ne félne valamitől.

DE,akkor nem kell itt a körítés,arc nélkül nicknév mögé bújva miért nem lehet igazat mondani?

Lehet,hogy könnyebben tudnánk segíteni.

Ha nem szereti:váljon el!

Ha nem szereti a gyerekeket:vállalja fel!

Ha fél a felelősségtől:gondolkozzon el egy kicsit és legyőzhető,mint minden félelem!

Hozzátenném, mindenki úgy magyarázza a bizonyítványát, ahogy akarja.

Részemről ennyi volt a fórum.

Mi lenne?Semmi!

Boldog babavárás lenne,majd egy gyönyörű babád!

Erre kell gondolni,nem a fájdalomra!

Huhh, ezen még sosem gondolkoztam.

Nem hiszem hogy el tudnám vetetni a gyermekünket, ha egészséges.

Nem tudom mi lenne akkor velem.

s mi lenne ha véletlen teherbe esnél tegyük fel?

akkor elvetetnéd? mert félsz a szüléstől?

nem hiszem...