A barátom nyaral, 3. napja nem jelentkezik, mit gondoljak? (beszélgetés)

Írj neki egy rövid SMS-t (Szia! Mizu? Hiányzol.)

Ha nem válaszol rá, annak bármi oka lehet. Várd meg amíg ő jelentkezik. Ha nyaralás után megkeres, akkor hallgasd meg, mivel magyarázza ki magát, és tudni fogod, hogy jelentesz-e neki még valamit, avagy vége a kapcsolatnak.

A két hét még nem egy hosszú idő, még csak a fellángolás kezdete, és ha ezt a tüzet nem tápláljátok mindketten egyformán, előbb-utóbb kialszik a láng.

de nem vagyunk egyformák... és szerintem elvárni a másiktól, hogy ilyen legyen, az nem túl nyerő dolog...

nekem is van olyan ismerősöm, akik napközben 10-szer beszélnek egymással a párjával, pedig együtt élnek 12 éve... nekem meg ez fura...

értem, hogy van akiknek ez a jó, de nem lehet elvárni, hogy ez legyen az etalon!...

szerintem ebben nincs semmi ellentmondás... rámenősnek nem kell lenni, nyomulni nem kell... főleg az elején... de ha van már kapcsolat, akkor fel lehet hívni a másikat, sőt, ahogy egyre régebbi és komolyabb a kapcsolat már nem számít, hogy ki telefonál,a fiú, vagy a lány...

ebben a sztoriban az a gond, hogy nem is tudjuk mióta ismerik egymást, hogyan ismerkedtek meg, ebben a két hétben meddig jutottak (lelki szinten).. valaki írta az "udvarlási időszak"-ot... ha ezer éve ismerik egymást, volt udvarlás, de csak két hete jöttek össze, akkor tényleg nyugodtan fel lehet hívni.. de ha 5 perce ismerik egymást, egyből összejöttek, így számítható a két hét, akkor tuti nem hívogatnám...

nincsenek receptek.. igazából ennek a fórumnak a beszélgetésen kívül úgysincs több értelme, mert ezt neki kell éreznie, hogy mi van, fel lehet-e hívni vagy nem... önmagában a két hét az nem jelent semmit...

"...üldögél a parton, lábát a langyos vízbe lógatva, szemét a távolba meresztve, miközben hajába bele-belekap a szél és azt várja hogy mikor csörren meg a telefonja.."

Ez nagyon tetszett. El is képzeltem.:DDD

Hát nem tudom. Én 20 éve élek a férjemmel és napközben többször is eszembe jut. Én is neki. Aztán csak úgy felhívjuk egymást. Pl. megkérdezi hogy ettem-e már, mert munka közben hajlamos vagyok elfelejteni az evést...

Én nem gondolom hogy sírnia kellene a fiúnak egy sarokban mert nincsenek együtt, de azért eszébe juthatna... ha nem is minden percben.

Szerintem hülyeség taktikázni, vagy azt gondolni hogy a másik taktikázik.

Ha a fiú beszélni szeretne vele, akkor felhívná. Azért mert egyszerűen hiányzik neki.

Nem hiszem hogy lenn üldögél a parton, lábát a langyos vízbe lógatva, szemét a távolba meresztve, miközben hajába bele-belekap a szél és azt várja hogy mikor csörren meg a telefonja...

ebben igazad van, de én meg azt gondolom másképp, hogy szerintem egyáltalán nem jelenti, hogy ne lenne lelkes, ha nem folyton rá gondol...

szerintem az egy irreális elvárás, hogy -akár csak a kapcsolat elején is- a másik folyton rám gondoljon, én járjak a fejében stb... aki itthon marad, és nem csinál semmit, az persze, hogy többet agyal, meg gondol a másikra.. de ha ő meg szórakozik, jól érzi magát, nyaral, élményei vannak, akkor tök normális, ha nem jut eszébe minden percben a másik... ettől még szeretheti, hiányozhat neki, ha visszajön, majd örülnek egymásnak stb... de miért várjuk el a másiktól, hogy egyedül, vagy nélkülünk ne érezhesse jól magát, és miért nem engedjük meg neki, hogy akkor ne jussunk eszébe?

42. kakukkfű

"...Egyébként a 24 éves fiam azt mondja, hogy a lányok visszataszítóan rámenősek.....

Ez kiábrándító egy fiú szemében. Ha fontos neki a lány, majd keresi. Ha pedig nem, akkor sem dől össze a világ, majd keresi a következő."

59. mafalda

"...Nekem fiam van és ő is dühöng ha a lányok elvárják,h mindig a fiú telefonáljon. "

Na most légy okos Domokos:DD

Lehet,h tényleg azt várja,h most te hívd.Nekem fiam van és ő is dühöng ha a lányok elvárják,h mindig a fiú telefonáljon.

Lehet ha most felhívod ő nem hallja,vagy nincs nála a telója,így ő hív vissza.Vagy nem.De akkor már el is dőlt a dolog...

amúgy ha valami igazi, akkor nem lehet elrontani.. azzal sem ha felhívod, azzal sem, ha nem hívod, csak vársz rá...

ha ezek bármelyikével is el lehet rontani, akkor valószínűleg amúgy sem volt igazi a kapcsolat... ;)

Megtalálta a boldogságot, megházasodott és boldogan él.

Neked mi a mentséged, miért nem hívod fel?

szerintem manapság nincs udvarlási időszak külön, hanem a két hét az pont egy olyan állapot, ami még ilyen értelemben nem számít párkapcsolatnak, hogy bárki bármikor hívogassa a másikat... sőt, ha már ilyen értelemben párkapcsolatban lennének, akkor együtt mentek volna nyaralni :D

amúgy valóban, ha az ember akar valamit, akkor mondja, kérdezze meg stb... nem is az a baj, hogy ha az ember a párját felhívja... de két hét után azért még nem lehet ilyen értelemben párról beszélni... inkább azt kéne magában megfejtenie, hogy miért agyal ezen ennyire, miért nem bízik meg a másikban?

igen, benne van a pakliban, hogy a pasi nem érdeklődik eléggé, ebben az esetben viszont, ha a lány jelentkezik, akkor az csak ront a helyzeten... de az is lehet, hogy egy hét múlva ott folytatja ahol abbahagyták, és semmi gond nincs... csak hülyén jött ki, hogy ennyire az elején pont elment nyaralni...

mindig annak a nehezebb, aki otthon marad, szerintem nyaralás közben neki sokkal gyorsabban telik az idő, az a 3 nap neki nem ugyanolyan hosszú, mint a lánynak itthon... egyáltalán nem furcsa, ha észre sem veszi, hogy 3 napja nem beszéltek egymással...