50-es nők - rossz házasság. Van kiút? (beszélgetős fórum)

Annak, hogy ki miért nem kívánja a szexet, ezer+1 oka lehet. Ezek szerint korhoz sincs kötve. Fiatal korban is előfordul...

Éppen ezért kell erről beszélni.

"2. Virág3 2007-08-09 21:11

Mókica ez a dolog pont most jött elő nálunk is,illetve nálam is.

Én mostanában nem kívánom annyira.régen bárhol,bármikor,de most szinte soha nem akarom.

A kedvesem már nagyon ki van akadva emiatt,de nem tudok,mit tenni.És foggalmam sincs,mi lehet a megoldás."

a paralel topicon, is mintha ezt feszgetnék. Ha visszanézem az 1. beírást, akkor talán valahol igaza van gucciónak (2-ben).

Szóval a nemenkénti 50-50%-ban fennálló okokra tenném az arányokat.

Sziasztok!

Végig olvastam az eddigi beírásokat. Érdekes, hogy a többségnél mindig a másik fél a hibás. A panaszkodó nem. Sajnos mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy beleessünk, a szálka és gerenda effektusba. Ha azért kicsit belegondolunk abba, hogy a pasik, és a csajok miért kacsingatnak félre sokévi házasság után, akkor a vezető ok, az ital, és a szex. Valamelyik vagy kevés, vagy sok. (döntse el mindenki magában). Igen, elismerem, hogy bizonyos pasik többet isznak a kelleténél, ami már a függőség bizonyos szintjét jelenti, de kérdem én, hogy az ő neje, barátnője mit tett, vagy nem, hogy ez ne következzék be. Elismerem, hogy sok nőt ver a párja. de kérdem én ennek a fordítottja nem áll fenn? Vagy beszélhetnénk a másik alapesetről, a féltékenységről is. És még sok más okról, indokról.

A párkapcsolathoz kellő mennyiségű szeretet, tisztelet, tolerancia is szükségeleltetik. Minden eset más és más, igaz van közöttük hasonlóság, de azért az általánosítások tévútra vezetnek bennünket.

Örülök, hogy mégegy férfi véleményét olvashattuk, de ehhez akkor csak annyit fűznék hozzá: "Mindig kettőn áll a vásár".

Én a problémát női szemmel, női oldalról boncolgatom. Ugyanezt férfiszemmel, férfioldalról is meg lehet tenni.

Így van.

Remélem, azért egy-két férfi-véleményt olvashatunk a későbbiekben is.

Az életben ritkán történik az amit megálmodunk, az történik amiben rendithetetlenül hiszünk .Az elérhetelen cél, kudarcérzetet szül és álmaink feladására késztet. a pozitiv, az optimista életfilozófiánál nincs fontosabb Tudatalattink.-az eleven, egészséges, sikeres ember képe legyen,pozitiv beállitottság mérhetetlenül növeli a védekező erők aktivitását legyen az 5o-en innen vagy túl.Érettek lettünk, néha túl érettek is de ez nem azt jelenti, hogy feladjuk, elöbb utóbb minden zsák megtalálja a foltját, igaz van amelyik zsákra több folt is akad de bizni kell.

A férfiak isznak , kocsmában engedik ki a gőzt,mi meg a konyhában jól telezabáljuk magunkat ha bánatosak vagyunk:Ez még nem ok arra, hogy depressziósak legyünk, valami másban kell megtalálni az örömünk.

" A legszebb nőt is unja valaki":)))

Nagy igazság van a cikkedben.

Minden esetre,én inkább a magányt választom,mint egy rossz házasságban,vagy párkapcsolatban éljek.

Örülök, hogy pont egy férfi az első, aki úgy érezte, hozzá kell szólnia a cikkhez.

Szerinted én sajnáltatom magam. Ez lenne kiolvasható a cikkből? Azt igazán sajnálnám.

(A saját problémáimról cikket egyszer bátorkodtam írni, akkor vegyesen, nők, férfiak, nagyon megértőnek mutatkoztak. De az a cikk másról szólt.)

Azt azért nem mondhatom - elolvasva a történetedet - hogy Te egy szerencsés ember lennél. Ugyanúgy tönkrement az életed - csak egy nő miatt.

Bocsika, de nem egészen így van!

Sajnáltatod magad, pedig, ha erősen, és korrekten magadba nézel, és még magadnak sem hazudsz, akkor talán nagy százalékban magadnak is köszönheted ezt a helyzetet.

Csupán saját példámat írom, mivel nem szokásom másokkal példázódni.

35 éves házas vagyok. 2 gyerek. A második születése óta a házasélet egyre terhesebbé vált a feleségem számára. (Hogy volt-e házasságon kívüli kapcsolata, azt nem tudom. Nem is firtattam soha). Huszonhét évvel ezelőtt közölte, hogy sexuális együttlétünket, csak óvszerrel, és az addig elfogadott kölcsönös előjátékról mondjak le. Teljesen passzívvá vált ezen a téren. 1998 óta megszüntette a testi kapcsolatot kettőnk között, annak felélesztésére nem hajlandó. Azóta, csak közös lakásban, közös háztartásban élünk, de szinte már semmi közünk egymáshoz. Ezt egyelőre olyan jól takarjuk, hogy még a gyerekeink sem veszik észre.