50-es nők - rossz házasság. Van kiút? (beszélgetés)

Szai Rozália!

De igen arra lenne lehetőség, de az anyagiak híján sajnos erre nem jut semmilyen megoldásom. Meg vagyok lőve minden téren. Kibírok én már szerintem mindent, ha a nagyját elviseltem. Sajnos itt kell maradnunk egyenlőre, és a hallgatagságba merülnöm. Itt annyira nincs munkalehetőség, hogy kb.a lakosság 90%-a m.nélküli. Én, hogy idejöttem belestem ebbe is. Otthon bármikor találnék munkát, de nem tudom megoldani a hazamenetelünket a leírt dolgok miatt. Igy marad a tűrés, amíg nem találok megoldást. Az pedig csak az lehetne, ha visszatudnánk menni, és lenne is hova. Sajna én annó a lakásom árát feláldoztam a kapcsolatomben. Elveszett, szép lassan mindenem. A gyönyörű drága bútoraimtól is helyhiány miatt megkellett válnom. Most padlón vagyok, talán annyira ahogy még sosem! Már nem merek lassan semmit tenni, mert nem akarom a gyerekem mégjobban lelkileg megrázni. Elég volt neki a múlt év katasztrófája. Most kezd lélekben lassan helyrerázódni, és nekem most ő a legfontosabb. Nincs rajatam kívűl senki akiben bízhatna. Annyira nem vészes az ittlétünk, mert nagy a ház, és szinte nem is szólunk egymáshoz..De számomra ez kegyetlen és egyre jobban elveszem. Pedig mindig egy örökmozgó, kreatív mindent megoldó személyíség voltam. Ma nem! Valami kiveszett belőlem, tán a kudarc, a félelem az újtól,és féltem a agyerekem. Soha életemben nem álltam ennyire a padlóhoz szegezve, és kiutat nem találva. Nagyon messze vagyok onnan ahova én/mi beleillünk, és élhetnénk normális körülmények közöt. De ma már pénz beszél... A páromat igy is letudom, válóper, és csak annyit teszek meg, hogy amúgy is főznöm mosnom kell, igy az ittlakásunkért cserében persze neki is megadom a szükséges dolgokat. De egy a gondom az egészben, hogy önző módon még most is csak magára gondol és senki nem létezik rajta kívül, mint ahogyan régen sem! A fiam is menekülne innen, de talán már kezd kicsit beilleszkedni és lenyugodni a múlt nagyon kellemetlen eseményei miatt. Már ez is önmagában jó számára és nekem is, mert nagyon féltem, hogy összeroppan. Talán tavaly ez meg is történt, de túllépett rajta valamennyire. De az apja senki lett evvel számára is! Most jó tanuló lett,pedig féltem, hogy hanyagolni fog mindent a gondok miatt, de nem!! Ezért is félek megbolondítani egy ujjabb költözéssel. Most a Karácsonya miatt aggódik leginkább, mert mindig volt neki, de idén sajna ebből is ki kell maradnia. Már mondtam neki, hogy most mi a gondunk, és örüljön ha étel lesz az asztalon, és most még fát is állítunk, ami az elmúlt évben a sok minden miatt kimaradt.. Nem is tudom.. Ha ő nem lenne, nekem már semmi értelme nem lenne az egésznek. Elegem van és csak ő az aki tartja bennem a lelket, én meg miatta kell, hogy talpon maradjak..

Sziasztok! Nagyon köszönöm Lányok, hogy velem vagytok, és próbáltok kiutat találni a gödrömből...

Sajnos még mindig ugyanaz a helyzet, enm tudok egyenlőre lépni, nincs hova! Nem olyan egyszerű még a gyerekeim nyakába varrnom sem magunkat. Nem említettem nekik ebből semmit sem, nem is tudom, hogyan kellene megtennem az első lépéseket.. A fiamat sem nagyon szeretném rángatni a lehetetlenségekbe, a tavalyi év igy is nagyon sok volt neki. Kezd lelkileg valamennyire helyreállni, és most ez a legnagyobb dillemám, hogy megint rángassam szerencsétlent?? Most a válóperen van nálam a hangsúly, azt szeretném itt elintézni. Mivel itt sokkal gyorsabb, és sikerült annyit elintéznem, hogy közös megeggyezéssel menjen, még gyorsabb. Pesten ez hónapokat is igénybe venne. Aztán meglátom mit is tudnék úgy lépni, hogy minél kevesebbet ártsak vele a fiamnak.. Most csak ennyi!

Kedves Donyta!

Van azóta valami változás?

Drága Donyta!

Igen, van kiút! Te még a jég hátán is megélsz. Nem szabad feladnod. Erős voltál eddig is és másokkal foglalkoztál ahelyett, hogy egy kicsit is magaddal törödtél volna. Igenis most már tessék csak Magaddal és a fiaddal törődni.(lányaid már élik a saját életüket, hál istennek) Kezdj új életet. Tudom nem könnyű, de erős vagy és sikerülni fog.

Én kétszer voltam férjnél 17 albérletben laktam, a lányom 4 különböző iskolából járta ki a 8 általánost.

Tehát "Van kiút"!!!

Nincs kihez menned egy rövid időre, szülők, barátnő, ahhoz aki téged önzetlenül befogadna? Kezdésnek nem lenne rossz.

Nem voltam ilyen helyzetben, de próbáld meg ha van biztos munkahelyed, és nincs kinél meghúzódni olcsóbb albérlet után nézni! Szorítok, nagyon hogy sikerüljön rendezned az életed!

Természetesen ingyenesen nem lehet megúszni, de ha a beadványt a bírósági fogadónapon a fogalmazókkal csináltatjátok meg, akkor nem olyan nagyon sok az illetéke... Jó, tudom, ha az embernek nincs, akkor a nagyon kevés is sok lehet..., de arra gondoltam, hogy ha közös megegyezéssel, akkor nem kell ügyvédre költeni.

Bármikor megmondják a bíróságon, és az nem kerül semmibe, hogy mennyi most az illeték ilyen esetben.

Én is így gondolom mint Te!

Nem értem,hogy miért nem akar a nők többsége kilépni egy rossz házasságból,kapcsolatból,inkább szenvednek életük végéig.

Igen van. El kell válni, nem pedig rossz házasságban élni. Nem tudom megérteni azokat a nőket akik inkább kínlódnak egy házasságban, mintsem elválnának!

Én olyan vagyok hogy ha nem megy valami,akkor lelépek, nem szenvedek!

Most is egyedül vagyok de nem szomorkodok, mert itt van a fiam, az édesanyám, és az öcsém. Ha 50 éves leszek akkor sem fogok ilyenen görcsölni, nem vagyok olyan beállítottságú.

Anyukám 52 éves és nincs férfi az életében, de nem dől össze a világ!

Igen, rossznak minősul. Én a te helyedben biztosan elválnék, egy esélyt adnék magamnak egy jobb életre, talán boldogságra valaki más mellett. Ne legyen lelkiismeret furdalásod. Mint ember a válás után még segíthetsz neki, nem kell teljesen hátat fordítanod.

De magaddal szemben is vannak kötelezettségeid!

Újból végigolvastam a hozzászólásokat. Kitűnik, hogy bizony, vannak kilátástalanságok bőven. Nem tudunk egymásnak mással segíteni, mint hogy elmondjuk a problémáinkat, mások pedig elmondják az azzal kapcsolatos véleményüket.

Van, amikor ez is sokat segít.

Nem tudom, vannak-e gyerekeid, és mennyire alkotnak véleményt ebben az ügyben, ill. tudnak-e róla. Ámbár, ha már felnőttek, vagy nagyok, nem vakok, hogy ne látnának és nem süketek, hogy ne hallanának. Ennek ellenére a gyerekek meg tudják nehezíteni az ember döntését.

De Myly-nek igaza van. A te életed.

Azért írtam le ezt a történetet, hogy ne féljenek kapcsolatot kezdeni egy özvegy társsal. Van köztük bizonyára sok jó fej, aranyos ember. Néha utazok ilyenekkel, mesélnek ezt-azt, de mind MAGÁNYOS. S ha mint egy barát tud valaki velük az elhunyt társáról beszélni, akkor nagyon hlásak tudnak lenni. A legtöbbnek betegség miatt hunyt el a társa, s magukat hibáztatják. Pedig biztosan nem rajtuk múlott.

Tehát: Aki egyedül van és társat szeretne, az járjon nyitott szemmel, hátha rámosolyog a jövendő társa.

Sziasztok, én még nem vagyok 50-es, de anyukám esetét szeretném leírni.

Ő amikor 50-es lett, apu el akart válni tőle, mert talált magának valami nagyon jónak ígérkező nőt. Anyu nem akart válni, ezért az egész nagyon durvára sikeredett. Elváltak. Sokáig próbálkozott anyu megfelelő társat találni magának. Szép nő, de nem tud egyedül élni. Ajánlottak neki egy 13 évvel idősebb özvegy férfit. A férfinek kellett valaki, aki mellette van, aki főz rá, akit szerethet.

Már lassan 10 éve vannak együtt, közös ismerősök hozták össze az első találkozást. Olyanok, akik mindkettőt ismerték, s úgy gondolták, jól meg fogják érteni egymást. Nem volt egyszerű az eleje. Anyu legnagyobb problémája mindig az volt, hogy nem tud egy halottal versenyezni. Neki kellett a régen halott nő ruháit kirakni a szekrényből. Azt ajánlottam, adja oda a lányának, az majd azt tesz vele, amit akar, de még véletlenül se húzza fel egyiket sem. Nagyon jó a kapcsolatunk nekünk gyerekeknek ezzel a férfival, s örülünk, hogy anyu is jól érzi magát. Mivel egyre idősebb a férfi, anyu kezd aggódni, mi lesz, ha meghal... De szerintem az még jóval odébb van. A fontos, hogy mindketten kiegyensúlyozott, nyugodt életet élnek, s örülnek egymásnak.

Szaporodik azoknak a száma, akik elolvassák a cikket.

Nincs senki az érintett korosztályból, akinek lenne hozzáfűzni valója? Véleménye? Tanácsa? Észrevétele? Saját élménye? Ennyi szerencsés ember él körülöttünk?