50-es nők - rossz házasság. Van kiút? (beszélgetős fórum)

És van, aki a rosszat képes még rosszabbra cserélni:(

(Közeli ismerősöm az illető:(

Szia!

Észrevettem hogy 1 hónapja nem aktív a fórum,de azért reménykedtem hátha ír valaki nekem.

Tetszik ez a fórum,én nem vagyok elvált sőt szerintem egyhamar nem is leszek.

Arra gondoltam h segíthetnénk egymásnak önmagunk kiismerésében.

Én tudom h 4 éve nem érzem jól magam a férjemmel(elötte 16 évig jó volt).

Egész biztos h egyikünknek sincs más az életében.

Én már sose vágynék párkapcsolatra.

Lehet h én vagyok a hibás,nem tudom,de az biztos hogy jól esik öszintén írni,kiírni magamból a feszültséget!

Köszi h írtál!

Nem hozzám szóltál ugyan, de - mivel én indítottam a fórumot - gondoltam, illik, hogy ne hagyjalak szó nélkül:)

Egy kissé leült a fórum. De hátha feléled most, hogy kérdésed van.

(Esetleg a cikket olvastad, amivel a fórum indul?)

Sziasztok!

Én új vagyok ,örülök hogy van egy ilyen fórum.

Itt ha őszintén írunk magunkról,kiismerhetjük önmagunkat akár mások kritikája alapján !

Jelenleg én sem tudom melyikünk a hibás,de valami biztos nem jó,mert kb 4 éve nem érzem jól magam ebben a házasságban és azt sem mondhatnám hogy nem szeretem a férjemet.

Mi van akkor ha nem hogy jóindulatu megoldást,hanem egyáltan nem hajlandó a párod olyan témáról elbeszélgetni amely a gondjaidról szól?Úgy érzi hogy biztos rossz napod van,hagyjuk ezt a vitát,menekül,tévézik,azt mondja erre most nem ér rá,stb.

Azért ez durva.. picinyként:( hogy sajnáltatja Magát a Frum Kiíró.

Csak ahogy Te is elmondtad gondolatod.. mint ahogy Ő

Persze, természetesen mindig kettőn áll a vásár.

Gratulálok Neked, hogy egymásra találtatok és hosszú, boldog éveket kívánok.

Nem mindenhol a férfi a hibás van olya család is ahol a nő teszi pokollá az életet.Az Én férjem előző házassága pont ilyen volt.

Nehezen mert váltani, de végül 28 év után rájött, hogy egy élete van és muszáj lépni.

Tény, hogy nagyon nehéz lépni, van akit a megszokás, van akit az anyagi szétválaszthatatlanság tart vissza.

Pedig ezt az egy kis rővid életünket kár bezárni egy rossz házasságba.

Merni kell lépni.

Én hosszú idelye özvegy voltam mikor, Ő már elköltözött otthonról mikor nagyon véletlenül megismerkedtünk és most boldogan élünk.

Mindenkinek ilyen pasit kívánok mint az enyém.

Igen, ez egy nagyon jó mondás...:)

De vissza kellene kanyarodnunk a fórumnak ahhoz a részéhez, hogy van-e kiút egy 50-es nőnek a már nem jó, ellaposodott, esetleg eldurvult és pokollá vált házasságából? Milyen lehetőségei vannak ennek a korosztálynak.

Kedves Donyta!

Nagyon megértelek,mert én ugyanebbe a cipőbe kerültem a férjem miatt 2.házassággal,52 évesen.2 és fél évig tűrtem a napi féltékenységi rohamait,a stresszt,a durva szavait!Nagyon meggondoltam,mert nekem sem volt hová mennem,de amikor egyik este megint elkezdte,este 9-kor otthagytam,igaz Neked a fiad miatt sokkal nehezebb.A szomszédasszonyomnál húztam meg magam,maradhattam volna nála,ameddig akarok,de másnap már találtam 1 albérletet,azóta is ott vagyok,nagyon nehéz,de kerestem munkahelyeket /házvezetőnőként dolgozom reggel 9-től este 6-ig mindennap/strapás,de igy legalább nem aláznak meg a semmiért!!! Kivánom Neked és a fiadnak,hogy rendbe tudd tenni az életeteket.Az elején biztos nehéz lesz,de el kell kezdened,már csak a Fiadért is! Ő már úgyis szenvedhetett eleget.Sok kitartást kivánok Neked :-))

Remélem, lesz jelentkező. Nem egyszerű dolog "kivinni" a problémát a nyilvánosság elé.

Az kétségtelen, hogy egy rossz házasságban a gyerek/ek szenvednek a legjobban.

Sziasztok!

Az RTL Klubnál lesz egy megújuló műsorunk, a mostani címünk: Segítség, a házasságom egy rémálom. Aki úgy gondolja, hogy itt jobban meg tudná párjával beszélni a problémákat,( hogy esetleg mi is hathatunk rá ), vagy ezáltal szeretne segítséget kérni az emberektől (mint a Fókuszban is segítenek), az írjon itt nekem és megpróbálom őt a műsorba bejuttatni. Addig is kitartást lányok!

Ui: anyumnak is rossz volt a házassága és szörnyű volt ezt gyerekként átélni.

Ne haragudjál Donyta, nem jártam erre mostanában...

Teljes mértékig megértem, hogy az anyagiak mennyire meghatározzák az ember életét. Én is naponta szembesülök ezzel a problémával. Olyan ez, mint a "törököt fogtam, nem enged"...

Klecának is igaza van, csakhogy amikor ennyire körültekintően kell mérlegelni a dolgokat, már nem olyan egyszerű lépni.

Én egyszer, csak egyetlen egyszer gondoltam csak magamra, a saját boldogságomra, 5 évembe került, amíg a döntés következményei helyre tudtam - ha egyáltalán tudtam - hozni.