30 évesen, intelligens férfira vágyni álomvilág lenne? Miért nehéz ennek a korosztálynak társra találnia? (beszélgetős fórum)
Ne adjátok fel lányok! Egy 5 éves kapcsolat után nagyon bizalmatlan lettem, zárkózottá váltam a férfiakkal szemben.Évekig nem voltam hajlandó randizni,nehogy újra megbántson valaki.34 évesen találkoztam álmaim pasijával (pedig már nem hittem benne),s egy hónapja boldog házasságban élek.
Naplóm
309. A vakságról...
Az a jó, hogy tisztáztuk! :D
Semmi baj!
Már értem! :)) Bocs, hogy félreértettelek! :))
Szerintem, aki 20évesen megtalálja élete párját, az 15év múlva azon gondolkodik, hogy biztos jól döntött-e. Persze vannak kivételek, de többségnél azt tapasztalom, hogy úgy érzik lemaradtak valamiről.
Én nem azért linkeltem be azt a gondolatot...félreértjük egymást...csak az alap kérdésre...nem nehéz találni...csak valamit valamiért! :DDDDDDDDDDDDD
Ez nem igaz! Én 32 évesen találtam egy intelligens, humoros, szeretnivaló pasit. Előtte pár hónappal bontottam fel az eljegyzésemet. Azt hittem vége a világnak. DE NEM! Akkor akadtam bele a jelenlegi páromba, mikor padlón voltam és a hátam közepére sem kívántam egy új kapcsolatot... Nem szabad feladni a reményt! Bármikor az utadba akadhat az IGAZI!!! :))
Az biztos, hogy a csalodasokbol nagyon sokat lehet tanulni, söt en ugy gondolom, hogy kell is tanulni. En a valas utan nagyon ovatossa/bizalmatlanna valtam. A mi valasunk amugy is mokas volt, mert hivatalosan nem tudtam meg a ferjemtöl, hogy mi tulajdonkeppen miert is valunk! Ezt azert 13 ev együttlet utan nekem furcsanak talalom.
Nekem ezzel kapcsolatban is egyvalami jut eszembe...
[link]
Sajnálom...megakadt a tű a lemezen! :DDDDDDDD
De most őszintén, ki az Aki még sosem csalódott?!
Szerintem csak kivételes esetekben jön be az hogy az első szerelmem lesz a férjem és boldogan élem le vele az életem.
A csalódás természetes, tanulni kell belőle, de úgy hogy ne zárkózzunk el utána, mert az sem megoldás!
Oké, Én osztom itt az észt miközben se férjem, se gyerekem, és gondolom ezek után, ha nem ment férjurunkkal a dolog még nehezebb beletörődni, de még most is azt vallom sosem szabad feladni!
ancsi105 Neked meg örülök hogy összejött, itt az élő példa :)
E.sz.t.y. Te pedig szerintem itt senkit nem zavarsz a véleményeddel, arra valók a fórumok, hogy elmondjunk mit gondolunk.
Persze, hogy "meg van sebezve a szívünk". Habár ez is relatív. Én megélhettem egy csodás szerelmet és amikor vége lett (szépen,csendben lezárva) akkor nem azon sóvárogtam, hogy miért csak eddig tartott, hanem, hogy köszönöm, hogy részese lehettem és , hogy egy olyan csodás férfival élhettem át, mint amilyen ő volt.
Zaya86
Hát lehet, biztos ami biztos,hogy ilyenkor mind a férfiaknak, mind a nőknek komoly tízpróbán kell keresztül menniük, hogy valakihez közel kerülhessenek, vagy valakit közel engedjenek magukhoz.
" Vigyázz, ha ilyen megsértett szívûekkel állasz szemközt: nem tudod õket megengesztelni. S nincs az a türelem, bölcsesség, nagylelkûség, szenvedély, mely az ilyen csalódott szíveket nyugtatni tudja." - Márai Sándor
Elég komoly az esélye, hogy az embernek 30 körül már sértett legyen a szíve.
Na megyek, nem rombolom tovább itt az illúziókat (valóságot?).
Hajrá mindenki! Szóljon akinek sikerül!
Nem szabad pesszimistán gondolkodni, mert bebeszéljük magunknak a rosszat. 19 évesen férjhez mentem én állat 21 évesen váltam el. Pár évre rá megismertem egy fiút aki azóta a férjem és gyermekem apja. A volt boszorkány anyós helyett lett egy tündéri anyósom aki akár a barátnőm is lehetne. Van második esély aki keres talál, de én nem kerestem ő talált rám:)
Nem hiszem hogy nem létezne második esély, nem hiszem, ha egyszer rosszul döntöttél akkor örök életedre "boldogtalan" maradsz.
Ha az ember csalódik, akkor természetes, hogy bezárul egy időre, de a Földön nem csak 1-100-1000 ember él, nem biztos hogy mindenki a közvetlen környezetében fogja megtalálni a párját.
Egyébként szerintem a szerelem mindig akkor talál ránk, ha nem keressük, kergetjük görcsösen.
Na de most komolyan és egyáltalán. Én már csalódtam és senkiben nem hiszek. Aki már 30 körül van és nincs párja valószínű, hogy az életben vagy inkább a karrierépítésre koncentrált, vagy rosszul választott ami később derült ki. Talán vannak olyan férfiak akik szintén nem a megfelelő nő mellett tették le a voksukat és ebben a korban ugyanúgy keresgélnek, mint a nők, csak ők is azt hiszik, hogy normális lányt találni 30 körül lehetetlen.
En majdnem egy tizessel több vagyok, de en is ugyanebben a cipöben jarok. Igaz en mögöttem van csalodas is, mert 13 ev utan hagyott el a parom, aki akkor mar a ferjem volt. Szerencsere ezen mar tul vagyok. Probalok ismerkedni, de valahogy remenytelen. Igaz en Ausztriaban elek, igy itt talan egy fokkal könnyebb. En otthon attol kaptam gutaütest, hogy mindent le kellett tagadni vagy egy kicsit halvanyitani. Akinek elmondtam, hogy több diplomam van, több nyelvvizsgam stb. vagy alig lehetett lekaparni magamrol vagy egyszerüen azt mondta, hogy tulkepzett vagyopk hozza kepest. Nekem mar szinte nincsenek igenyeim. Azt persze elvarom, hogy a "pasi jelölt" dolgozzon, lehessen vele mindenröl beszelgetni, rendelkezzen autoval -az itt kint nem olyan nagy elvaras- es üsse meg agyilag az "erettsegi szintet". Itt kint a korombeliek nagy resze nem rendelkezik erettsegivel. Azt hsizem ezek nem tul nagy elvarasok, de megsem talaltam meg meg az igazit, sajnos... persze a remeny hal meg utoljara...
Nem csak mi nők gondoljuk úgy, hogy pasit nem lehet találni. Az ellenkező nem is így gondolkodik. Van egy kollegám 21 éves a kis drága, de a gondolkodása még egy jó 30-ast is felülmúl. Komoly ha annak kell lenni és fantasztikus humora van. Én 10 éve vagyok a párommal az első években csak a szépet teszi az ember, de már mikor együttélésről van szó kimutatja a foga fehérjét mindenki. Én közvetlen vagyok ő mértéktartó mondhatom tűz és víz.
én nem elvárásokról beszéltem, kérdeztem.
Maximálisan igazad van abban, hogy szerencsésebb viszonylag fiatalon megtaláljuk azt az illetőt,akivel közös jövőt tervezünk.
Ez, az én esetemben nem valósult meg.
Az igényszintem nem elérhetetlen,de az biztos, hogy az intelligencia alapvető dolog.
Az én korosztályomban sokkal több a nő.
Kérdésedre válaszolván, nem, nem csalódtam. Az igaz, hogy jelenleg nem tetszik senki. Nehéz "megfelelő" társat találni.
Egy kapcsolat már rosszul indul,ha elvárásaink vannak a másik felé.....
NE ADD FEL.. 55 évesen igy gondolom.
Van Aki később találja + az ideális Társat, a Kis-NagyLeányzóm is igy van vele , tehát érdekelt vagyok én is..
SOK SIKERT MINDENKINEK MINDENHEZ:))
Intelligens, normális hapsi nincs... Én már csak tudom!!! :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
Szerintem minél idősebb az ember, anál inkább enged az igényeiből. A kezdetek kezdetén azt hiszzük, hogy létezik olyan, amilyenre várunk, aztán a tapasztalatok közben rájövünk, hogy mindenkinek van olyan hibája, ami nem tetszik, és a végén amikor már unjuk, akkor összeállítjuk a legalapabb elveinket, aztán próbáljuk kifogni a legnormálisabbat :D SZERINTEM ez jellemző az emberekre.
Rám nem, én nem vagyok hajlandó erre :)
Szerintem MEGFELELŐ társat találni semelyik korosztályban nem egyszerű!
Miért látod így, csalódtál vagy nincs is Aki tetszene?
Előre elnézést kérek!
Sajnos a korunk előrehaladtával az igényeink nagyobbak lesznek, majd nem teljesíthetetlenek.
Gondolom Nálad is az a gond, ha találkozol valakivel, aki első ránézésre megfelelne, rájössz, hogy nem elég inteligens.
SZERINTEM (azért írtam nagy betűvel, hogy mindenki lássa: ez az én véleményem): a húszas éveink elején kell megtalálni a párunkat, mert akkor még mi sem vagyunk kiforrva. Akkor még nincs akkora tapasztalatunk, és az elvárásaink is alacsonyabbak.
De ha már így alakult, akkor kitartóan tovább kell keresgetni, esetleg bizonyos elvárásainkat lejjebb adni.
Sajnos a mai helyeztben még az ismerkedés is nehezebben megy. Érdemes körülnézni a kollégák között. Azok általában egy szinten vannak velünk, így az IQ is olyan, amit elvárunk.
További ajánlott fórumok: