30-40 éves egyedülálló fiúk édesanyjai figyelem!! (beszélgetés)

Ez a mai napig így van sok helyen, hiszen ezt a mintát hordozzák magukba, nekik ez a normális.

Sokszor ledöbbenek utcán pl. hogy ezt megengedi egy nő a párjának vagy itt a hoxán is döbbenet, amiket sokan írnak.

Nőként sosem engednék meg ilyeneket a férjemnek, társamnak vagy bárkinek. Sem a lelki terrort, sem az agressziót.

Ez nem igaz.

Én nem vagyok elfogult anya, nekem nem tetszik a fiam, pedig mindenki szerint nagyon jóképű, én meg csak azt látom, hogy egy nyálas szájú suhanc és nekem bizony nem kellene. Az apja pont így nézett ki ennyi idősen, ezért szoktam is mondani, hogy szerencséjére csak akkor találkoztunk, amikor már elmúlt harminc, mert ha előbb találkozunk, akkor szóba sem állok vele:)

A barátnőm szerint az ő fia nem volt szép sosem és nem is jóképű, de neki gyönyörű, mert az ő fia:)

Ha bak, akkor tudjuk, hogy miért van pénze:)

Nem ismerek olyan bakot, aki nem keresne jól...

Háát elég fura fórum :-)

Lehet a lányának van barátja csak a kedves mama nem tud róla, pont a kotnyelessége miatt.

Nem kell neki mindenről tudnia ami a lány életében történik.Még jó, hogy nem kíváncsi részletesen a szexuális életére, hogy esetleg azt is rendbe tegye.

Ha az én szüleim ezt tették volna....nos sokat nem beszélgetnék velük.

Ez aranyos:))))

Te sem vagy egy elfogult anya...

Ezt honnan tudod olyan biztosan?:)

Én sem gondoltam volna a családomról és bizony kiderült, hogy a bátyámnak nagyon szeretnék a barátnőmet feleségnek, a barátnőm családja meg simán el tudta volna képzelni, hogy a barátnőm bátyának a felesége legyek:) Mentek a célozgatások ezerrel:)))))

Én sem értem, hogy miért ugrálunk a lány és fiú tituluson. A lényeg nem ez, és ahogy a legtöbb harmincas nő kinéz az tényleg sok esetben a lény katogeriába sem fér bele. Vagy olyanok, mint a kislányok vagy szottyadt öreghölgy kinézetűek, és a jellemüket még nem is említettem.

Nem tudom mit tennék 6-10 év múlva, amikor ha a kisfiamnak:), akkor nem lenne párja. Remélem lesz neki vagy a jelenlegi vagy egy hasonló párja, hogy ne kelljen gondolkodnom ezen...

Én azt hittem, hogy az anya 30-40 éves egyedülálló, majd gyanús lett fiúk édesanyja...

Na, de ez mindegy is.

Hogy nem talál magának párt egy 30 éves nő? Túl magas tette a mércét magához képest?

Szerintem vigye lejjebb egy kicsit és nézzen körül a környezetében. Munkahely, edzőterem, barátnőkkel szórakozás közben, stb. vagy internet.

Soha eszembe sem jutna, hogy a fiamnak párt keressek, ezt rossz ötletnek tartottam mindig. Meg fogja találni a társát úgy is, ha nem segítesz...

Egyetemet vegzett, diplomas, lakasa van.

Szabad, fuggetlen, akkor visz haza valakit, amikor akar, akkor csapja magara az ajtot, amikor kedve van. Ugy osztja be a jovedelmet, ahogy neki tetszik. Csupan onmagaert felelos. Szabad idejeben odautazik, odamegy, ahova szeretne.

A munkahelyen kivul azt teszi, amihez kedve van, azt utasit vissza, amit akar. Ez a szingli elet!

Ezt senki nem vitatta, hogy nem feltétlen könnyű párt találni. De egy 30 éves felnőtt nő életébe ilyen módon beleavatkozni az nem helyes. Hacsak nem ő kérte ..... de jelen esetben ezt nem hinném.

Szóval az anyák aggódhatnak, félthetik a gyereküket, de van egy határt, amit illik tiszteletben tartani, szerintem.

Másokat leszólni azért könnyű...A dolog ennél sokkal összetettebb, megér egy szociológiai tanulmányt. Miért is annyira nehéz megtalálni a nagy Ő-t, mindegy, melyik korosztálynak? Pl éppen a 30 körüli nők azok, akik, ha addig "nem keltek el", elkezdenek kapkodni, mert ugye ketyeg az a bizonyos biológiai óra, és jó lenne még egy-két gyereket szülni is. Aztán belenyúlnak esetleg a kakiba, és kifognak valami elhibázott fazont, aki a legkevésbé sem hozzájuk való, gyorsan szülnek is, aztán jön a válás, vagy az évekig tartó szenvedés egy rossz házasságban. A harmincas pasik pedig már vagy nősek, vagy eszük ágában sincs elkötelezni magukat, élik a világukat, mert ők ráérnek.

Az én lányaim ugyan találtak párt, de én nem ítélkezek olyan hirtelen. Van egy "páratlan" fiam is, igaz, külföldön él, és nem engedne beleszólni az életébe (nem is tettem soha, csak ha tanácsot kért), ezért csak remélem, hogy egyszer az ő lagzijában is táncolhatok...

Hát... ha valaki akar magának párt találni, akkor keres... Ha nem, nem kell erőltetni.

Amúgy én az anyukámnak még mindig a kicsi lánya vagyok, hiába vagyok 100%-ig önálló ember, nő és lassan anya is...és nagyon szeretném remélni, hogy még 60 évesen is az leszek. :) Nem hiába mondják, hogy az ember akkor nő fel végleg, amikor a továbbélő szülője is elmegy.

Azt meg nem értem, miért gáz, ha a szülő barátja a felnőtt gyerekének. Én remélem, hogy az leszek.(

erre írtam, hogy az én fényképemmel ugyan hiába próbálkozna jóanyám :D

mit szólnék? kinevetném. de ő ennél jobban ismer engem.

mint mondtam, NEM, nem voltam ilyen helyzetben. mit kell személyeskedni, ezt sem értem soha.

na, mivel a topikindító remélhetően rég itthagyta a társaságot, így a továbbiakban nem nagyon érdemes a dologgal foglalkozni :)