20 éves vagyok, de olyan hihetetlen vágyat érzek az anyaságra, hogy azt el nem tudnám mondani. Van olyan, aki hasonló cipőben jár? (beszélgetés)

Ja és azt ki is felejtettem,hogy nálam is hormonális gondok vannak és az orvos szerint nehezen jön majd össze.Persze ez nem tuti,de közölte,hogy nem kéne vesztegetni az időt,mert évek telhetnek el és egyre nehezebb lesz teherbe esnem.

Szóval ez van...

Az meg csak hab a tortán,hogy a legjobb barátnőm pont babát vár és fiatalabb nála.Mondjuk abból a szempontból örülök,hogy "végigjárom" vele a 9 hónapot.Mindenben segítek neki,de azért sokszor elszorul a gyomrom,hogy milyen jó neki.Szüleitől kapott lakást,tudják támogatni.

:)

Úgy gondolom, hogy a gyerektől kell kérdezni. Hogy ő mennyire elégedett, mennyire tartja jónak a szülő-gyerek kapcsolatot. Beszélgetni kell erről is. Ha gond van, meg kell tudni beszélni, meg kell oldani, változtatnia kell a szülőnek, hiszen ő a felnőtt. Az tény, hogy egy idősebb generáció máshogy gondolkozik. A fiatalabbak nem görcsölnek rá talán annyira.

A gyerek a legjobb mérce arra, hogy mennyire vagyunk jó szülők. Ha a gyerek elégedett, akkor minden rendben van. :)

Amúgy pedig a gyerekem sokat panaszkodik más anyukákra, látja, hogy mennyire sok probléma van más gyerkőcöknél otthon és nem érti, hogy bizonyos dolgokat miért tiltanak meg elleneznek. Ekkor mindig azt mondja, hogy annyira jó, hogy te nem olyan vagy, mint x-y anyukája, apukája..:))) És ez biztos vagyok benne, hogy abból adódik, hogy egy generációval fiatalabb vagyok.

Nálatok minden rendben van, minden feltétel adott. Amint beköltöztök az új lakásba, szülj. :) A lehető legjobbat teszed magaddal és a gyerekkel is. :)

Pont az ilyen előnyök miatt billen egyre inkább a Picúrka felé az a bizonyos pro-kontra mérleg.

Az én édesanyám már majdnem 35 volt, amikor én születtem és sokszor kevesebb türelme volt már hozzám, kevésbé tudott szaladgálni utánam, és később az a bizalmi kapcsolat is alig-alig alakult ki, amilyet én majd szeretnék a gyermekemmel. Persze most már megvan pár éve, de szerintem ennek már köze van ahhoz, hogy én is felnőttem.

Tini koromban szinte semmibe nem avattam be anyukámat, mert egyszerűen ő nem tolerált volna dolgokat, amiket egy fiatalabb szülő lehet, hogy igen. És ezt én nem akarom.

Persze Édesanyám a legcsodálatosabb nő a világon, és ő mindent tökéletesen csinált velem kapcsolatban. Ami rossz történt velem, az csakis az én hibám, mert egyszerűen akaratos tinilány voltam.. :D

Ismerős a szitu.. :P a gyerekem mindig dicsekszik h neki milyen fiatal anyukája van.. :D mikor 30 lettem januárban, teljesen kikészült :D

amúgy a mi osztályunkban is öregek a szülök. Az utánam következõ legfiatalabb 37-38 éves.

Átérzem a helyzeted,nagyon is.Én kb 16 éves korom óta ezt érzem.Lassan megőrülök,komolyan.24 éves vagyok,de nem érzem azt,hogy valaha is olyan lesz az anyagi helyzetünk,hogy szüljek.Pedig én nem értek azzal egyet,hogy ha úgy érzem,hogy mindent meg tudunk adni,csak akkor szüljek.Mert akkor tényleg soha nem fogok.Hanem csak annyi pénzünk legyen,hogy mindent ki tudjunk fizetni minden hónapban.Nem kell extra,nem kell,hogy legyen félretéve.Persze,jobb lenne...de nem hiszem,hogy lesz ilyen.Viszont az a hatalmas probléma,hogy egy átlag munkahellyel albérletbe gyereket szülni?!Hogyan?Amikor egy lyuk 50 ezer ft plusz a rezsi,kaja és minden két embernek minden extra nélkül közel 200 ezer ft.El is megy a fizetés.Hogy férne bele egy gyerek,amikor nem jönne össze ennyi pénz,mive én kiesnék a munkából és gyed plusz családi kevesebb,mint a fizetés?SZülők nem tudnak segíteni.Szóval ha ránk nem szakad a bank,nem biztos,hogy valaha lesz gyerekünk.De abba meg beleőrülnék.

Ja,munkát épp keresek,de semmi extrára nem számítok.

Hm... így ahogy válaszoltatok, kicsit nyugodtabb vagyok, hogy nem vagyok selejtes.

Viszont egy fontos dologra rájöttem, ami talán a fórum indító számára is hasznos lehet:

Mi férjemmel szüleimnél lakunk, és jövőre kezdünk építkezni. Nekünk ez a feltétele a gyerekvállalásnak, hogy legalább lássuk h. mennyibe fog kerülni, hogy tudjuk férjem nem roskad bele abba, mer esetleg túl vállaljuk magunkat. Nagyon vágyom már a saját otthonunk után, és nagyon fontos lenne, hogy ezt a két vágyat szét tudjam választani. És amíg nem vagyunk a saját házunkban, és nem tudom milyen a saját otthon, addig nem fogom tudni.

Szerintem, ha szeretnéd, és a család is támogat, akkor bele lehet vágni. :)

Persze előtte tényleg nem árt egy kicsit együtt élni. :)

Viszont a sulit mellette is tudod csinálni. :)

Én drukkolok neked.

Egyet értek...valahogy Én is sokszor ezt érzem!

Én 27-éves vagyok!A körülmények megvannak a babához,de nem nagyon tudom hogy akarom-e egyáltalán!Azt mondják hogy aki nem akarsz gyerek szülni az önző!Hát nem tudom...szerinted?

Nem alapítunk egy klubot itt a Hoxa-n a hasonló gondolkodású, "kattant" csajoknak? :)

Oda mindenki megírhatná a kis dolgait ezzel kapcsolatban.

Sziasztok! Szerintem itt nincs is gond.

Hiszen mindketten vágytok babára, tavasszal lesz lakásotok, 5 éve vagytok együtt, suli könnyen megy Neked, szinte nincs is kérdés, főleg hogy ilyen erősen él benned a baba utáni vágy.

Más lenne szerintem, ha kilátástalan lenne, hogy mikor lesz lakás, vagy súlyos anyagi gondok között élnétek, és közben vágynál rá, de tudod, hogy nem szabad(na) a sok probléma miatt.

De mivel ez ahogy írod nálatok nem áll fenn, így akkor nincs is min vacilálni, hiszen, azt írod mindenki szeretné.

Az pedig ne foglalkoztasson, hogy a mai felfogás szerint fiatal vagy a gyerekvállaláshoz!

Pedig megjegyzem szerintem nem is vagy túl fiatal, nekem 11 éves a kislányom, 33 éves vagyok.

Soha senki nem mondta, hogy hogy ilyen fiatalon vagyok kismama, és vállalunk babát.

És megmondom őszintén most nagyon boldog vagyok, mert egyrészt nagyon imádjuk egymást, barátnői viszonyunk van és örülök , hogy még mindig fiatal vagyok, de már van egy nagy lányom :)

Nem a mai fefogásnak szülöd a babát, hanem magatoknak!

Szerintem, ha tényleg így van, hogy lesz saját lakás hamarosan, akkor vágjatok bele.

És nem mellékes,de nem is biztos, hogy hopp megfogan rögtön, bár kívánom, ha eldöntitek, akkor hamar jöjjön a gólya :) plusz a kismamaság is 9 hónap.

Kívánok minden jót és sok boldogsáot Nektek!

ui: az viszont néha megdöbbent, hogy egyre idősebb anyukák jönnek a suliba. Mondjuk évnyitón, némelyikről azt hittem, hogy nagymama, aki hozza a kis elsős unokáját.

Én csak elég hülyén tudom körülírni, szóval szerintem ez mindenkinél más :)

Nem azt érzem feltétlenül, hogy szeretem azt a valakit, aki még nem is létezik, hanem..... ha csak eszembe jut, hogy nekem majd egyszer lesz, vagy az, hogy már lehetne és dejó... akkor mintha szét tudnék robbanni a boldogságtól - jó értelemben. Lenne energiám, hogy körbeszaladjam a világot :D

Szóval bennem olyan boldogsággal vegyes izgalomként jelenk meg ez az egész.

Akkor szurkoljunk egymásnak! :)

Az akarással nincsen gond! ;))

Én is off leszek,lehet,le is szóltok...

De szerintem teljesen normális,amit érzel.

Hogy szerethetnél valakit konkrétan,akit nem is ismersz?

Vágysz arra,hogy abban a helyzetben legyél,hogy szerethesd azt a valakit,aki majd ő lesz.

Ez a babára vágyás :)

Szurkolok nektek, ha teheted és minden körülményed megfelelő, szülj fiatalon.

Nekem ez a véleményem.

Én most 30 vagyok, a lányom 11 éves, most lépett kiskamasz korba és nagyon jó a kapcsolatunk. 25 éves koromra már túl voltam a nehezén. :) Nagyon sok előnye van annak, ha vk. fiatalon vállal gyereket és egészségileg is sokkal jobb. Hajrá!!:)

Én 30 éves vagyok, és nem vagyok biztos benne, hogy gyereket vagy élethelyzet változást szeretnék. Értsd melengeti a szívem, ha arra gondolok, hogy de jó is lenne munka helyett babával foglalkozni, családdal foglalkozni, és tök jó munkahelyem van, de semmi sem motivál már. Viszont ha a babára gondolok, nincs arca, max teste van, és nem érzem ahogy szeretem, csak azt ahogy a helyzetet szeretem. Vagy ez normális? Hogy nem érzem, hogy szeretem aki még nem létezik?

Honnan tudja az ember, hogy babára vágyik? Ha ez nagyon off, ne válaszoljatok :|

Jó tudni, hogy nem csak én érzek így :) én 23 vagyok most.

Nekem még feleannyi sem állt össze hozzá, mint Neked Chickweed, de már rajta vagyok az ügyön :D

A tanulást ahogy a lentebbi hozzászólásokból látom, össze lehet egyeztetni a tanulással, csak akarni kell :)