180 fok (beszélgetős fórum)

Egyfelől teljesen igazad van.

Viszont az a kicsi nem véletlenül van ott, ahol van. Kórházban. És hiába, hogy jóformán semmit nem fog fel a világból, azt tutira érzi, hogy valakinek kellene ott lennie vele.

És már megbocsásson mindenki, de amíg ott van, tutira nem kerül fel semmilyen listára, mert beteg gyereket nem adnak ki pároknak.

Nem tudom, Petra, mennyit lehet itt elmondani, de szerintem tisztázni kéne dolgokat, hogy más is átlássa.

Annuska úgy került be a kórházba, hogy anyukája beteg lett (szerintem nem kell sajnálni), és az összes gyerekét (ha jól tudom, hét van neki), megbetegítette. Híradóban is volt róla szó. Aztán Annuska odakerült abba a bizonyos kórházba, és úgy tűnik anyukának nem is hiányzik. Bár állítólag amúgy sem kapná vissza.

Juli drágaságom pedig egy tündéri kislány. 8 éves, se beszélni, se járni nem tud.

Anyukája megszülte a bokorban, és otthagyta. Mint már írtam, mire a mentősök kiértek, már nem élt. De újraélesztették, sikerült. Sajnos azonban nem maradt egészséges.Ami engem a legjobban felháborított ott,a Julinak akkor gégemetszést kellett csinálni. 8 éve. A nővérkék megsúgták, tud nyelni, és lélegezni. Be lehetne "foltozni". De mivel se kutyája, se macskája.......

Ez a drága kislány nagyon sokszor ott állt az ágyában, nézett minket, ahogy a kisfiammal foglalkoztam.Ilyenkor rámosolyogtam, meg a picurit is felé fordítottam, ő is rámosolygott.

Aztán, amikor letettem a picit a kiságyba, mert elaludt, ő verte az ablakot, mert nem látta. A szívem szakadt meg, és természetesen nem haragudtam rá. Ha a kisfiam nyöszörgött a zaj miatt, vagy felébredt, csak csitítgattam. És közben mosolyogtam a Julira folyamatosan.

Az, hogy ezek közül melyik anya? Melyiket lehet elítélni és melyiket nem?

Nem tudom. Én csak a gyerekeket láttam, és értük megszakad a szívem. Mai napig sokszor eszembe jutnak, és úgy látom nem csak nekem. Igaz, Petra?

Egyébként lehet hogy így jobban járt a kisbaba, mert így van lehetősége normáis életre talán!lehet ha az anyjával marad akkor ugyanolyan sorsra jut mint ő....így még van esélye egy családra, boldogságra!

és gondoljunk bele vannak olyan nők akik megszülik aztán meg a kukába dobják a tulajdon gyereküket...ő legalább adott neki esélyt az életre...egy jobb sorsra

felháborító!!!!!

Amit Te és a Férjed tennétek az egy csodálatos és önzetlen dolog lenne és itt tartunk ma, hogy csak a pénz, a pénz....hihetetlen!!!Már itt is csak ez számít, nem a gyerekek érdeke...

Kiborított a cikk..

Amilyen gyönyörű minden szava, olyan kegyetlen is.

És hány ilyen van a világon.

Tapasztalat...

Mindkét kezemmel szorítok ennek a leányzónak, és társainak.

Egy szebb élet reményében.

Itt bőgök a gép előtt, azaz próbálom lenyelni, mert a háromévesem rögtön elmondja az apjának, amint hazaér, közben pedig az egyik kezem a pocakomon volt eddig, ahol most épp mozdulatlanul fejlődik a második gyermekem.

Mindenképp szörnyű egy picinek anyai szeretet nélkül felnőni, hát még akkor, ha beteg is...

Hirtelen hatalmas vágyat éreztem, hogy odamenjek érte...

SZIA!

:) Valóban nem születésekor dobta el...de ott hagyta. Nem voltak megfelelőek a körülmények...de volt ideje ezen változtatni! A lényeg szerintem ugyan az. Nem kell neki a baba :(

Juli (a többiek kedvéért, egy hét vagy nyolc éves nagylány, aki a kórházban él. Ha jól emlékszem őt úgy tette ki az """"édesanyja"""""" és emiatt lette gy csomó betegsége, baja mostanra. de javíts ki a ha tévedek!) történetét te tudnád megírni...neked közelebbi élményeid voltak vele kapcsolatban szoba szomszédként egy üvegfalú kórházban.

De jó hogy Te is itt vagy!

Nézd Kata, lehetne ragozni,boncolgatni. Nekem ez a véleményem,Neked meg az.

Maradok a saját házam tájékán és igyekszem jó anyukája lenni Annánknak. Mindenkinek jó babazast,aki meg még vár rá,annak meg sok sikert kívánok.Üdv.

Az anyaság egy komplex dolog, nem full boldogság meg sajnos nincsen mindenkinek fantasztikus sorsa.

Itélkezni nagyon könnyü. Vajon milyen sorsa,gyermekkora lehetett ennek az édesanyának?

Az érmének mindig két oldala van.

Lehet hogy most megköveztek, de én nem itélem el a szülőanyát.

Nincs joga ehhez senkinek. Nem lehet tudni mi vezetett odáig, hogy ezt a döntést meghozza.

Azért volt a pici még a korházba, mert a szülőanya nem a nyilt öf. választotta, hanem a titkosat. Majd onnan a nevelőszülő viszi el. Régen a csecsemőotthon gondozója ment érte.

Igaz, jobb lenne ha gyorsan örökbefogadó családba kerülhetne,de a bürokrácia igy müködik.

Ezeket a sorokat mint titkosan öf. anyuka irom, nem ismeretlen számomra a helyzet.

De ha elveszik a babát akkor gondoskodnak a további sorsáról is nem?

Nem teljesen értem amit írtál. Most akkor két baba van?

Szia!

Na jól megríkattál.

Igazad van, és ezt már ott is megbeszéltük.

De a többieknek azt talán tudnia kell, hogy az anyuka nem a születésekor dobta el magától a babát, hanem úgy vették el tőle, mert nem volt megfelelő a körülmény.

Nem tudom, hogy a Juliról is akarsz e ilyen jól megfogalmazott cikket írni, de szerintem kéne.Sajna én nem tudok ilyen klasszul írni.

Röviden a többieknek: Ő az a kislány, akit tényleg eldobott az anyja (nem az), egy bokorba. Amikor megtalálták, már újra kellett éleszteni. És sajnos ezt ő meg is sínylette. Pedig gyönyörű szemei vannak, csodaszép kislány. Ugye?

A hurkás kisbaba anyukája

Ja és 9 hónapja volt rá hogy gondoskodjon a pici sorsáról. És ne ítélkezzünk.. Szerintem nincs olyan ember aki ez mellett el tudna menni szó nélkül.

Nem szoktam és nem is akarok vitázni, de ez egyszerűen annyira felháborít hogy fel nem tudhatom hogy lehet valaki ilyen szívtelen és kegyetlen egy pici csöppséggel akinek ő magam adott életet!!!

Szurkolok Annuskának, hogy mielőbb szerető pótszülőkre találjon. Hiszen ilyen picikén van ehhez a legnagyobb esélye...

Biztosan imádni fogja majd valaki, aki már nagyon vár picikét...

Üdv: Egy másik Annuska anyukája :)