1. szerelem - így kell elrontani! (beszélgetős fórum)

Óóó, nincs mit.

Az a lényeg szerintem, hogy próbáld meg élni az életed.. kapcsolódj ki és ne akard annyira görcsösen azt a lányt. Csinálj magadnak olyan programot, amit eddig még nem... Hidd el jót fog tenni.

Átérzem... hogy min mész keresztül, de az a legrosszabb, ha emészted magad...

Én voltam úgy, hogy napokig a szobámból sem jöttem ki és a párnámból majdnemhogy csavrni lehett volna a könnycseppeket... Aztán anyukám mondta, hogy ez nem mehet igy tovább és szedjem össze magam... És igaza volt...

Akkor Én mesélek az első kapcsolatomról... Bár most nekem is éppen a vizsgákra kellene tanulnom..:(

3évig tartott és hasonlóan kezdődött mint nálatok... elkezdett azzal a busszal járni, mint én, utána egy barátnőmtől megtudta a telefonszámom... Találkozgattunk. Igazából nekem már régóta tetszett. Eltelt egy kis idő és olyan szerelmesek lettünk egymásba, hogy az valami hihetetlen. Elsők voltunk egymásnak mindenben. Annyira szerettük egymást:) Úgy éreztem magam mint egy Hoolywood-i filmben. Minden mesés volt. Mindenkettőnknek új volt az érzés... a szerelem... a féltékenység... a törődés... az odafigyelés.... Nem iagzán tudtuk kezelni. Szintén elkezdtünk egymásra féltékenykedni... (nagyon rossz volt) Mindig megsértődtünk, akármi volt. De minig mindent együtt csináltunk. Még a barátnőimre is féltény volt... és én is a barátaira. Egyszerű....nem tudtuk kezelni a helyzetet, hisz új volt mindkettőnknek... minden amit együtt átéltünk. Aztén nálunk is volt olyan időszak, hogy hol együtt, hol külön... Aztán egyszer nagyon összevesztünk és ő bosszuból megcsalt egy nálam sokkal idősebb nővel... Megtudtam!:( El nem tudom mondani azt a fájdalmat, düht, amit akkor éreztem... Soha többet nem akartam látni... Aztán csak ostromolt és megint összejöttünk... De nem volt minden régi. Nem tudtam elviselni, hogy "úgy" hozzáért egy másik nőhöz... De akkor is nagyon szerettem. Aztán megint elkezdődött a se vele, se nélüle dolog... Egy idő után belefáradtam... Mondtam, hogy legyen vége... Akkor már minden más volt... Titokban elment nélkülem bulizni stb..., amiket csak utólag tudtam meg. Na mindegy vége lett... Nem sokkal később megismertem a srácot... nem szerettem... nem is éreztem semmit... de abban segített, hogy elviselhetőbb legyen a fájdalom és a felejtés... Mostpedig 2éve boldog párkapcsolatban élek!!!!

Rájössz majd, hogy nem csak ő létezik a világon!

Szijja!

Én úgy jöttem össze a mostani barátommal, hogy előtte ismertem már rég. Neki is volt csaja, nekem is barátom 4évig. Aztán ugyanabban a hónapban én kidobtam a pasimat, őt meg elhagyta a csaja. Ja egyébként egy társaságba jártunk...

Szóval, barátok lettünk. Nem akartunk semmit egymástól (legalábbis én nem). Aztán teltek a hónapok és egymásba szerettünk! Soha senkivel nem voltam ilyen boldog mint vele! És ő is így érez.

A lényeg, hogy ő is azt mondta, mikor otthagyta az a lány, hogy soha nem fogja elfelejteni...de sikerült. Nekem volt egy 3 és egy 4éves kapcsolatom is! Szóval nemcsak hogy az első, de a második szerelem is felejthető! Jön majd valaki, aki téged is megment, meglátod!Amikor a legkevésbé számítasz rá! És ennél még sokkal-sokkal jobb lesz!

Nem szabad elkeseredni! És nem fordulj be! Foglald le magad! Az a fontos!

Sok sikert kívánok Neked!

Ídi ;)

Köszi a hozzászólásokat. Nagyon jókat mondtatok eddig. És tényleg, valóban mindenki túlesik rajta. De a sebeket soha nem lehet eltünteni.

Felejteni... Ez szerintem lehetetlen, inkább elfojtani lehet, felejteni soha!

Bárcsak tanulságként írtam volna le. De még mindig rá várok. Más még nem dobogtatta meg a szívem. De miért pont velem történik ilyen?

Több millió kérdést tehetnék fel, de senki sem tudná a választ. Az élet egyenlőre rossz, de remélem hamarosan szepp lesz számomra. Köszi, hogy elolvastad. Tényleg hosszú, de azt gondolom megéri elolvasni.

Hát, most nagyon kéne tanulnom a holnapi vizsgámra, de gondoltam ha végigolvasom ezt az irgalmatlan hosszú történetet nyerek egy kis időt. De nem így van!:(((

A sztory jó, látszik, hogy már érettségiztél, ez magyar érettségin tuti 5-ös lenne.:)Nekem ilyen szerelem első látásra először az általános iskolában volt, kb.8 évig voltam belé szerelmes, és én is azt hittem, hogy majd boldog család leszünk sok gyerekkel. Aztán szerencsére eltávolodtunk egymástól...

Utána sokáig nem voltak ilyen nagy szerelmeim, majd 7 éve megláttam egy srácot, akire egyből felfigyeltem. Valami nagyon megfogott benne. Bár sose beszéltünk, de mindíg próbáltam a közelében lenni, mert már az jó érzés volt, ha csak láttam. Aztán eltűnt 3 évre...nem tudtam hogy hova, kérdezni nem akartam felőle, mert azt se tudtam hogy hívják, meg túl feltünő lett volna utána érdeklődni. (Aztán csak kiderítettem a nevét):D

A 3 év alatt persze megismerkedtem több fiúval is, de egyik sem volt az igazi, tudtam, hogy nekem nem ők kellenek, hanem más, és hogy nekem arra a másra kell "tartalékolnom magam".

Táborba indultunk.A vonat egy perc mulva érkezik...de még valaki nincs itt...ki lehet az?És amikor kimondták a nevét, hogy még ő hiányzik, azt hittem elsírom magam. Gondoltam nem lehetek ilyen peches, hogy 3 év után lenne lehetőségem megismerni, erre ő lekési a vonatot. Aztán az utolsó pillanatban elérte. Akkor nagyon megkönnyebbültem, de még akkor sem mertem hozzászólni. Utána buszon utaztunk, és odaült mellém...Hogy mennyire jól lehet buszon ismerkedni!:) Sokat beszéltünk, az egész tábort együtt töltöttük...

Azóta eltelt négy év....és mi négy boldog éve együtt vagyunk...megszakítás nélkül...

Kívánom, hogy neked is legyenek hasonló élményeid, és hogy ne add fel, és nem biztos, hogy akire te először azt hiszed, hogy ő a tökéletes nem lesz nála még tökéletesebb és jobb egy másik lány. Csak türelmesen kell keresgélni.

Bár gondolom azóta találtál magadnak mást, és ezt csak tanulságként írtad le.

Na megyek vissza tanulni...

Végre 11-es lettem. Pár o.társammal megbeszéltük, hogy az 1. nap a suliba, aki hamarabb beér, oda ül, ahova akar,

szóval én korán felkeltem és úgy gondoltam, hogy én leszek az 1., aki beér. Kinéztem az 5:30-as buszt, azzal fogok

menni. Hát nagyon zsír már 25-kor kint voltam, de lekéstem. Vicc volt, hihetetlen, azt gondoltam, ez nem lehet

igaz, miért pont ma? Aztán végül is a 6:15-tel kellett mennem, nem volt korábbi busz. Találkoztam az egyik ha-

verommal, beceneve: Puncs, ő is a buszra várt, mondom nem baj legalább tudja melyik az a busz, mert még nem mentem

a 6:15-tel. Aztán megjött a busz. Felszálltam, senkit sem láttam hátul, majd leülök oda. Egyre közelebb érve ott

ült egy lány. Megkérdeztem, hogy leülhetek e, mondta igen. Jött a puncs, aki középre ült és köszönt a lánynak.

Húúúúú ismeri ezt a lányt? De ki lehet ő? Olyan aranyos, szép, el se hiszem örülök, hogy lekéstem a buszt.

A szívem nagyon gyorsan dobogott. Mi történik? Mi ez az érzés? Nem mertem beszélgetni a lánnyal, féltem zavarba

voltam. Beértem a suliba, hát már nagyon helyet nem tudtam választani, leültem, ahol volt. De nem érdekelt,mert

máson járt az agyam. Eldöntöttem, hogy mindig a 6:15-tel fogok menni. Meg akarom ismerni azt a lányt.

Megtudtam, hogy ő is oda jár suliba, ahova én és fiatalabb 1 évvel nálam. Nem ismerek magamra, mi történik velem?

Még soha nem éreztem ilyet. Úristen szerelmes lettem? Egy csomó kérdés megfogalmazódott bennem. Pár 7 után tisztán

láttam. Szerelmes lettem életemben előszőr. Kell ez a lány, szükségem van rá, ha vele vagyok nem érdekel semmi és

senki, boldog vagyok. Rengeteget próbálkoztam, nem tudtam mit kell tenni. Hogy kell levenni a lábáról? Eltelt

1 hónap aztán 2. Egyre erősebb érzéseket éreztem. De nem tudom meghódítani, nem érdeklem. Mikor aludt a buszon

mindig őt néztem, csak őt. Vajon eszébe juthatok néha, ha nem lát? Érez irántam valamit? Próbáltam simogatni,

puszikat adni, ha volt rá lehetőségem. A tudtára adni, hogy én szerelmes vagyok belé. Eltelt 3 hónap. Egyre

jobban fáj a szívem, ha nincs velem. Utálom a 7 végéket, a szüneteket, mert nincs velem. Úristen viszonzatlan

szerelembe estem? Voltak napok, amikor szerelmes számokat hallgattam és néha sírtam, mert nem akar összejönni.

Szép, aranyos olyan kis ártatlan arcú és imádom, nekem csak ő kell! Rengeteg idő telt el. Elkezdtem félig

hazakísérni, aztán az egyik reggel hihetetlen megtörtént. Megcsókoltam és hagyta magát, de elrontottam.Mi volt ez?

Sose csináltam még ilyet. A nyelvét átdugta a számba, Jézusom! Ezt így kell csinálni? De utána sikerült

csókolóztunk, folyamatosan. Egyre jobban kalapált a szívem, imádom, szeretem végre járunk. Talán a sors keze, az

út több mint 2 órás volt. Esett az ónos eső tök lassan mentünk. Hihetetlen, átöleltem és soha

nem akarom elengedni. És igen végre járunk! Elkezdtem megismerni, nagyon szerettem nem érdekelt semmi csak ő!

Beteljesült minden ő is szerelmes lett belém! Ennél többet nem is kérhettem az élettől, nem kell pénz, nem kell

más, csak ő! Teltek, múltak a hetek. Egyre többet találkoztunk, szinte minden nap. Élveztem minden percet.Azt gondoltam

ez soha nem fog véget érni. Mindig próbáltam meglepni ajándékkal, képeslappal, virággal és macikkal. Végre boldog

vagyok. De aztán megjelentek a sötét felhők. Mi ez az érzés? Mindig megsértődöm, áááá nem hiszem el, gyerekes

hülyeségek miatt. De szeretem, imádom és rosszul esik pár dolog, mindig van valami kis hülyeség. Egyre többszőr

megsértődtem, tiszta hülye vagyok! Ezt nem bírom tovább, úgy döntöttem, hogy szakítok, ez kb májusban volt és

nem vele volt a baj, hanem velem. Minden érzés új nekem, sose sértődtem meg, de miért mindig? Talán met őt szeretem

a világon a legjobban és ezért fáj minden hülyeség. Ma megy az o. kirándulására, kikéne békülnöm, hisz szeretem!

Írok neki egy szép levelet. Elmentem hozzá, de nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy terveztem. A levelet a

postaládába tettem, majd hazamentem. Életem legrosszab napjait töltöttem el. Nagyon fura dolgokat éreztem.

Hazajött és elmondta, hogy összejött 1 másik fiúval. Hát egy világ tört össze bennem, folyton sírtam, nem bírtam

aludni. Nem hiszem el, elvesztettem!! Vége! Mindent elrontottam. Sokat próbálkoztam, rengeteget és 2 hónap után

hála isten kibékültünk. De az a 2 hónap szörnyű volt!! Vége a boldogtalan időszaknak. Ismét csak vele,de ennyi idő

kellett neki? Miért pont 2 hónap? Utána ismét megjelentek a sötét felhők. Újra valami újat éreztem, de mi ez?

Féltékenység. Nem hiszem el, már megint, egy csomó rossz érzés! Szeretem, de ez már megint sok. Véget kell

vetnem ismét. Folyton csak 1 fiúval van a szünetbe és az o.társam, nem bírom. Egyik reggel mondtam, ha szeret,

akkor többet nem lesz a fiúval. Azt mondtam lehet, de ne minden szünetbe. És megint újra+ újra minden szünetbe.

Fáj a szívem ebből elég!!! Lehet eltúlzom? De mások is mondják! Szakítottam, de utána is sokat találkoztunk.

Szeretem, de azt akarom, hogy érezze,nekem nagyon fájt, amit csinált. Én sose csináltam ilyet, nem voltam 1 másik

lánnyal, nekem csak ő volt, sose akartam féltékennyé tenni. Igaz 1* néztem 1 másik lányt, de csak néztem az nem

jelent semmit, mondta, hogy ez fájt neki. Sajnáltam, hogy fájt, de nem kellett ezért aggódnia, mert nekem csak ő

kellett. Érettségiztem szóval nem találkoztunk sokat, ráadásul nem jártunk, de én valamilyen szinten úgy vettem,

hogy járunk. Úgy volt, hogy érettségi után kibékülünk. Leérettségiztem, felhívtam, hogy menjünk el moziba, de ő

nem akart. Most mi van? Mi történt? Lassan jön a szülinapom, majd akkor kibékülök vele. Eljött, de Mi ez? Csak 1

sms. Ennyi? Azt hittem legalább eljön. Várok pár napot mondom magamba, de semmi. Aztán 1 nap felhívtam és pont

filmet nézett. Elég furán beszélt velem, de miért? Van barátja? Nem hiszem el! Igen, van barátja.És már megint én!

Mindig én! Mindent elrontok. Életem legszebb és legboldogabb részeit eldobtam. De miért tette ezt? Nem kellett

volna éveket várnia, csak pár hetet. Ennyit jelentettem? Már megint van barátja. De ilyen hamar? Én kb 3 hónapot

küzdöttem, utána megint, hogy kibéküljünk. Nem szeretett?Nem volt belém szerelmes? Úristen, hiszen én vagyok a baj

forrása, elrontok mindent. Nem volt velem soha boldog? Úgy érzem, nem. De most mi lesz velem? Én csak őt akarom,

gyerekeket, együtt élni életünk végéig, de késő! Elrontottam, már megint! De béna vagyok! Még küzdök érte,

eldöntöttem. Egy csomó ajándékot vettem neki. Megleptem mindennel, ami eszembe jutott. Úgy gondoltam, ha körbenéz

a szobájába, rám fog emlékezni, csak 1 pillanatra,amikor meglát 1 ajándékot,amit tőlem kapott.Vajon olvashatja

néha a leveleim, amit szívből kapott tőlem? Összevesztünk, többet nem nagyon találkoztunk, nem is beszéltünk.

Nagyon fáj, nem bírom ki, folyton sírok a szobámban. De miért fáj ennyire?Hisz én mondtam ki a végső szót. Meg

akatam leckéztetni, mert féltékennyé tett, de nem jött össze. Miért tette, ha szeretett? Aztán rájöttem.

Nem hagytam magam megölelni, megpuszilni, megsértődtem, féltékeny voltam és mindig megbántottam. Tiszta hülye

vagyok. Aztán úgy gondoltam megváltozom. Most lesz időm rá, át tudom gondolni a dolgokat. Eltelt 1 hónap, majd

egyre több. Nem hiszem el, nem tudom elfelejteni. Hiányzik! Kell nekem újra! Soha többet nem fogom megbántani!

Utálom magam. Ellöktem magamtól, azt akit tiszta szíveből szeretek. Eltelt egyre több idő,nem bírtam, beköltöztem

a kollégiumba, gondoltam, ott sikerül majd elfelejteni. Hát, ez nem így történt. Nem bírtam elfelejteni a lányt.

El kell fogadnom, nem leszünk együtt már többet. Legalább legyen boldog azt kívánom! És később nem hiszem el egy

halvány remény! Szakított a barátjával. De késő, túl későn tudtam meg. Új barátja van! Majd vele is szakított.

Aztán msn-en beszéltünk, újra fellángoltak bennem az érzések. És nem hiszem el,már megint öszejött valakivel.

Istenem ne... Pont vele? Elsírtam magam, azt gondoltam, hazugság volt a kapcsolatunk. Pont vele, aki,

amikor jártunk folyton cseszegetett. Olyan emberrel jár, aki cseszegette az ő 1. és fontos szerelmét. De vajon

fontos voltam e a számára? Öszeveszett velem. Innentől kezdve ismét nem beszéltünk. És eljött a húsvét. Írtam

1 sms-t, hogy boldog ünnepeket, válaszolt rá és írtam, hogy beszélhetnénk. Ismét csak msn-en beszéltünk. Nem

volt végre senkije. Találkozni akartam vele, de ő nem. Semmit nem akart. De miért? Nem kiváncsi rám? 2 év után.

Beszélgettünk, beszélgettünk és ennyi. Írtam neki egy levelet, amit érzek, de nem sok siker követte. És később

pár héttel összejött 1 fiúval, akit szintén ismertem. Reggelente néha azzal a busszal jött, amivel mi régen.

Mondta, hogy régen szerelmes volt belé, de akkor miért velem járt? Miért nem vele? Bármit megtennék érte, bármit.

Nem vagyok boldog és nem is leszek az. 2 év telt el és sose írt 1 sms-t vagy keresett meg, hogy mi van velem, csak

én. Rá kell jönnöm, hogy ezt a kapcsolatot csak én tartom még életben. Csak 1 számít nekem, hogy legyen boldog!

Megváltoztam, nem vagyok gyerekes, nem szakítanék mindenért, de már késő. Ő volt életem legfontosabb személye.

Én vagyok azon emberek egyike, aki tudja, hogy van szerelem 1. látásra! Vajon a következő életembe találkozok

vele? Nagyon remélem, hogy igen. És happy end lesz a vége!