Zsíroskenyér zabálók (beszélgetős fórum)

nőként a lehető leghatározottabban állítom,hogy egy szép ,finom nőies darabot igenis szívesen felvennék 15 év múltán is,azzal a megjegyzéssel,hogy nyilván nem azt kívánom,hogy egyetlen cipőt birtokoljak 15 éven keresztül

igenis létezik az a minőség bármiben,ami időtálló!

ha nem nevelték rá,akkor addig terjed neki

na de képzeld el mi lenne,ha mindenki jó nevelést kapna és mindenkinek addig terjednének az igényei,akkor neked vajon meddig terjedhetnének az igényeid?

szerintem ez most is megvan még,eü-is ismerőseim a gyógyszert a kötszert, safe-et ma is ugyanúgy hordjak haza mo-on,még engem is meg akartak ajándékozni:DD

itt,ahol élek,nem így megy,még egy privát telefont sem mer elerseszeni a dolgozó,a kórházakban mindig van wc papir es szappan,mert egy dolgozó sem vetemedik arra,hogy hazavigye...szóval itt nem lopnak annyira...ezért is jobbak a közállapotok,ezért is van tele az ország sok fiatalllal ,mert sokan szívesen települnek ide a jobb közállapotok miatt,jobban pörög a gazdaság,mert több ember,több agy,több munkalehetőség és ez mind azért ,mert nem lop az egyén annyira a közéből!minden mindennel összefügg!

ááááh múlt....élő jelen,mo-on még most is kom-us van,csak most szociális piacgazdaságnak hívjak

elvt-aknak mindent,többinek bakfitty

Én azt gondolom ezzel kapcsolatban, hogy nem nem vették/vettük észre a hátrányokat, hanem azt gondoltuk, hogy ennyi jár nekünk is?

Nem hinném, hogy ettől ment tönkre a gazdaság, hiszen manapság nincs kedvezményes nyaralás, nincs olcsó élelmiszer, közmű és mégis vacak egy helyzet van. Aki akart, akkor is tudott gondolkodni, megoldotta, hogy az adott helyzetben művelődjön, tanuljon, stb. Most én sokkal rosszabbnak látom a helyzetet, hiszen sok tini még életében nem olvasott el egy ponyvát sem, nemhogy egy komolyabb könyvet, sokan évekig nem jutnak el színházba, termeljük a sok diplomást, amely mögött semmi tudás nincs és a tankötelezettségen belül nincs megteremtve mindenkinek a lehetőség, azaz meg van, hiszen most, hogy levitték a korhatárt a 8 általános belefér, de más nem. Ha valaki tovább menne annak igen sokba kerül majd, hiszen már egy középiskola is megterheli a szülők pénztárcáját. És úgy veszem észre, hogy nincs is rá igény. Ez valószínű, hogy a kilátástalanság miatt van, hiszen nem látják értelmét a tanulásnak, mert minek? hisz úgy is munkanélküli lesz vagy úgy sem ismerik el a tudását.

Utazni sem tudunk, mert ugye annyit nem keres az ember, hogy fussa arra is, annak idején legalább eljutottunk a környező országokba, most nem tehetjük meg, hiába nem kell útlevél sem.

És visszakanyarodva újra a témához: aki nem járt még a Horvát tengerparton vagy hasonló helyeken (Egyiptom, stb.), az már ufónak számít.

Egyébként én is ufó vagyok, mert nem jártam még ezeken a helyeken:)

Mert én azt gondolom, hogy a nyaralás, ha megtehetem pont jó a Balatonnál vagy a Velencei tónál. Nekem erre van igényem. Persze mennék én, de hiába keresek jól, nem tehetem meg, hogy egy külföldi útra költsem a fizetésemet, de hitelt sem vennék fel emiatt.

És szóba került azt hiszem itt a vörös iszapos katasztrófa is, amivel kapcsolatban mindig az jut eszembe, hogy a TV-ben azzal próbálták az embereket segítségre bírni, hogy a lelkükre hatottak azzal, hogy és ezek a gyerekek sosem jártak tengerparton! Nekem ezért nem sikerült megsajnálnom őket, hiszen én sem jártam...

Velük kapcsoltban más inkább meghat, mint ez.

Én is így gondolom:)

A samsung szép, de vacak, így hiába vette közel 2x annyiért mint ér, nem ér akkor sem többet.

Pont ez volt a gondom az indesitemmel. Tönkre ment az elektronika, így nem érte meg javíttatni.

Én is sok mindent csinálok bal kézzel és sok dolgot pedig úgy, mintha bal kezes lennék pl. fonás, cipőfűző bekötése, stb., de jobb kézzel írok:)

Nem volt semmi gond! A szüleim képben voltak, így semmi hátrányom nem lett belőle:)

Hali, de klassz akkor nem vagyok egyedül:)

Kisgyerekként én is - egyedül az oviban - kétkezes voltam, én is mindent csináltam mind a két kezemmel, de nálunk nem voltak ilyen buták az oviban. Megjegyezték hogy, a kislány kétkezes és kész, de nem küldtek el sehova sem. A kiscsoportból mindíg megszöktem a nagyokhoz mert unatkoztam, így oviba szinte mindíg nagycsoportos voltam hihi...elvileg már 5évesen mehettem volna suliba, de a törvények miatt nem engedtek.

Az iskolában meg rászoktattak arra hogy jobb kézzel írjak, de a mai napig sokszor azon kapom magam, hogy somindent ugyanúgy balkézzel is csinálok, és amikor a jobb kezem gipszben volt akkor másfél hónap után elég szépen írtam bal kézzel is:)

Sajnálom hogy nálatok ezt így félreértették az oviban.

Egyébként az "olcsó" samsungom előtt volt egy drága indesit mosógépem. 2005-ben 105 ezerért vettem. Soha semmi baja nem volt, de a amikor 5 éves lett elromlott. 50 ezerért javították volna meg, ezért döntöttem az új gép mellett. Akciósan szinte ennyiért megvettem az újat.

A célom az volt, hogy működőképes legyen a mosógép, nagyzolni nem akartam:)

És azért a címhez is visszakanyarodok egy kicsit:)

Volt egy kis gondom a mosógépemmel és tudtam, hogy a főnököm is venni akar mostanában, így mondtam neki, hogy samsungot ne vegyen, mert 1,5 év alatt 5x volt javítva, de kiderült, hogy már vett és samsungot.

ebből alakult ki a beszélgetés. Az én gépem 60 ezer volt, külsőre olyan, amilyet ő vett 120 ezerért, de az ő mosógépe valamilyen gyémánt dobos vagy milyen és jobb. És ez volt a lényeg! Az ő gépe biztos jobb! Ő drágábban vette! Hogy mivel jobb? Szerintem csak az ára több, mert van akinek az számít, hogy elmondhassa az enyém drágább és ettől szerintem én jobb vagyok, mármint az a jobb, aki a drágábbat vette...

Milyen átnevelésről van szó? Nem értek semmit.

Mikor történt ez? És miért?

És ebben partner volt a szülő?

Miért?

Már leírtam azt hiszem az én "történetemet", de újra leírom.

Az iskola érettség vizsgálaton oviban rajzolnom kellett és én kétkezes voltam, így a házat, amit rajzolnom kellett el kezdtem az egyik kezemmel és befejeztem a másikkal. Ebből szerintem arra kellett volna következtetni, hogy még nem alakultak úgy ki a kézben lévő csontjaim, hogy azok használata állandósuljon, de nem erre következtettek, hanem arra, hogy szellemi fogyatékos vagyok és elküldtek pszichológushoz, aki különböző feladatokat adott, de nekem ő túl félelmetes volt és ráadásként még szóba sem álltam vele, sőt arra sem figyeltem, hogy mit akar. 5 éves voltam, így azt javasolták a szüleimnek, hogy a gyógypedagógiai iskolába írassanak be. A szüleim ezt felülbírálták és beírattak a normál általános iskolába, ahol igen jól teljesítettem:) Tehát nem voltam sérült, de ha a szüleim partnerek lettek volna, akkor lehet örök életemben egy ilyen bélyeget viseltem volna. Az én szüleim viszont tisztában voltak a képességeimmel, hiszen ők tudták, hogy én ezen a vizsgálaton olvastam és írtam már, mert a bátyámmal megtanultam. Igaz, ilyeneket nem is kérdeztek, csak azzal voltak elfoglalva, hogy nem rakom ki a kockákat úgy, ahogy ők akarják, nem beszélek a pszichológussal és mindkét kezemet használom a rajzoláshoz, de az már nem érdekelte őket, hogy én milyen szép rajzokat készítettem...

Errol eszembe jutott egy tortenet:

Egy idos hazaspart megkerdeztek,mi a titka a hosszu hazassaguknak, ellentetben a mostani rovidekkel,es a sok valassal?

-Tudjatok,regen ha valami elromlott,megjavitottak.Manapsag eldobjak (egyszer hasznalatos) es "vesznek" egy ujat....

Igen ez így van. Ma már minden eldobható. A kis embernél sajnos a pocsák áru is a mókuskerék része. Hiszen hamar tönkremegy és akkor azonnal kell másik cipő. Így nem marad idő összespórolni egy jobb minőségre. Hiába éri meg a jobb minőség hosszútávon,ha most van rá szükség és nincs félretett ruhapénz.

Ami viszont elszomorító, hogy a kapcsolatok is a könnyű cserére épülnek.