Török párkapcsolatok (beszélgetős fórum)

annak, hogy szó sincs házasságról, én nem örlnék annyira... :-)

persze csak akkor, ha egyébként volnának ilyen terveim. :-)

Szia!

Azért ott keresgélek, mert személyesen egyet sem ismerek és nem is nagyon tudnék hol megismerni. Igazából én segítségnek gondoltam őket a török nyelv tanulásához, de mivel néha egyszerű angol mondatokat sem tudnak leírni, a legtöbb nem tudná elmagyarázni, ha valamit nem értenék.

Lehet, hogy a te párod nem tipikus, előfordul, de tény, hogy akkor is a legtöbb olyan, amilyennek leírtam, mások is ezt tapasztalták. Az, hogy hirtelen haragú önmagában nem lenne gond, ha nem társulna goromba üvöltözéssel piszlicsáré dolgok miatt. És ha nem lenne rendszeres.

Amúgy akadt olyan török is, aki tőlem is jobban tudott angolul, pedig én 15 évig tanultam. Csak sajnos féltékeny volt (mondanom sem kell: alaptalanul) és ki akart sajátítani :D

Sziasztok!!!!

Ezt a témát még én kezdtem de igazából eddig nem nagyon olvasgattam :D Nem gondoltam volna,hogy nem hal ki :)) Most elkezdem visszaolvasni úgy döntöttem :D Habár már engem nem érint ez a téma de azért mostantól többet fogok ide benézni :))

Kár, hogy nincs itt élet most, mert folyamatosan bővülnek az élményeim, így a végén velem lesz tele az oldal :D

Ma felvettem a levelező listámra 2 újabb török pasit, mert már egy hete írogatnak, így megszavaztam a bizalmat. Ami furcsa: addig egyik se árulta el a korát, amíg én nem mondtam meg az enyém és ééééérdekes, de mindkettő csak 1-2 évvel idősebb tőlem :D Nekem valami bűzlik... az egyik email címén hangosan hahotáztam, mert úgy kezdődött: beautyguy :D No, szerintem ezek a szoknyavadász-félék lesznek... ráadásul az egyik megadta a Facebook nevét (nem az eredeti nevén van fent) és mielőtt bejelölném, mondom meglestem az ismerőseit. Nos, volt ott minden azeritől kezdve oroszon át belgáig.

Egyből az jutott eszembe: kellek a gyűjteménybe, mert még magyar csaj nincs. Ekkor észre vettem kettő magyart is és az egyiknél ott virít: 1 közös ismerős. Kiderült, a csajt ketten is felvették azok közül, akik engem is bejelöltek. De az a lány 17-20 körül ha van, kíváncsi lennék, neki is 33-34 éveket mondanak?? Rá is írtam a csajszira, de úgy érzem, ezek a pasik azért vannak azon az oldalon, mert ott felajánlják segítségüket a külföldi nőknek, akik érdeklődnek a török nyelv iránt és így próbálnak ismerkedni...

Még annyit hozzá tennék, hogy akit a Szigeten ismertem meg, Serhan olyan "fajta", aki csak a kalandot keresi, mert nekem egyszer elmondta, a barátnőmmel csak a szex érdekli és több országban vannak ilyen "csajai" talonban. Így bárhol van, mindig van ott szeretője.

Az 50 éves pali, Fikret pedig azért volt számomra érthetetlen eset, mert megkérdezte férjnél vagyok-e és amikor írtam, hogy nem, rákérdezett miért nem? A válaszom az volt, ezek szerint még nem találtam meg a megfelelőt. Ő erre azt reagálta, kívánja, hogy találjam meg a számomra megfelelőt. Itt semmi nem utalt arra, hogy magára célozott volna. Aztán volt rá példa, hogy írta, tudja sosem lehetek az övé. És ezek tudatában mégis elzavart a búbánatba, azért, mert van több török levelező társam is... Mikor vitába szálltam vele erről és megkérdeztem, hogy az is baj akkor, hogy vannak régi barátságaim kiskoromból itteni pasikkal? Közölte: ha munka miatt beszélgetek egy férfivel az megérthető, minden más eset elfogadhatatlan. Szóval a kedves régi magyar jóbarátaimat is fel kellett volna szerinte adnom, csak mert pasik, de kérem én mire fel, mikor őt pár napja vettem fel levelező listára, még csak nem is ismertem meg rendesen, szóval ezért magas nekem, hogy mégis ő mit képzelt??????

Sziasztok!

Becsatlakoznék a témába :)

32 éves nőci vagyok.

Én valamivel több, mint 10 éve ismerkedem törökökkel. Eléggé nagy török-fan vagyok, ami visszavezethető még a '90-es évekhez, amikor megismertem Tarkan zenéjét, majd pedig a 2002-es VB-hez, ahol véglegesen lekenyereztek a törökök :) Akkoriban felkerestem egy török chatet és ott ismerkedtem, de hamar rájöttem, eléggé érdekesen viselkednek. Volt olyan (nem is egy), aki az első bemutatkozó levelem után belém szeretett :D :D :D Már ezt sem értettem, de ami még jobb volt, hogy az egyik, Mahir onnantól elkönyvelt szerelmének és pár napra rá rám írt chaten másik nickről, megkérdezte van-e barátom. Mivel nem volt barátom (mert Mahir nyílván nem volt az pár chatelés miatt), azt feleltem nincs. Erre ő bedühödött, bevallotta, hogy ő az és elzavart a búsba. Pislogtam párat, néztem értetlenül, de úgy voltam vele, jobb is az ilyentől megszabadulni még az elején. Ugyanez történt egy Abdullah nevű sráccal, akit az zavart, hogy nekem volt egy Cali nevű levelezőtársam is. Abdullah irányába pedig majdnem elkezdett kialakulni bennem valami, de azzal, ahogy rám förmedt, hogy miért van más levelező társam mindent elrontott, ráadásul ő is "kidobott". Na puff :D Maradt Cali, akit barátilag nagyon megszerettem, de ő egy idő után többet szeretett volna, azt akarta költözzek Sivasba, legyek muzulmán, stb. Mondanom sem kell, mikor közöltem vele, ez nekem nem menne, megszakadt a kapcsolat. Most néztem Facebookon, megnősült azóta.

Amúgy eredetileg azért mentem fel török chatre, hogy törökül tanuljak, de ebből alig lett valami, mert csak pasik írtak rám és mind nőként tekintett rám, pontosabban szabad prédaként. Amint nem viszonoztam az érdeklődést, vagy kiderült, hogy más is a listámon van, már nem akartak segíteni, se ismerni többé. Szomorú...

Aztán jött Ismail. Ő igazi muzulmán nevelést kapott, 24 évesen még nem volt szexuális tapasztalata, mindenképp várni akart a házasságig. Vele a kezdeti chatelgetés után postai úton leveleztünk, küldtünk apróságokat a másiknak és nagyon jó barátok lettünk. Néha fel is hívott. Annak ellenére, hogy csupán barátok voltunk, egyszer mikor öcsém vette fel a mobilom eléggé erősen kérdőre vont, ki volt ez a srác? És nem nagyon akarta elhinni, hogy a testvérem...

Évek óta leveleztünk az élet nagy dolgairól, majd beköttettem otthon a netet és mivel neki volt webkamera, kérte menjek MSN-re. Igaz, nekem nem volt kamerám, de nem volt gond ebből. Egyszer ott volt 3 haverja is és első ránézésre belehabarodtam az egyikbe :) Ő meg a képem láttán belém :D Szegény Ismail át is adta a helyet Ramazannak a gépnél, mert látta, bizony nagy dolog van kibontakozóban :) Nagyon egymásra találtunk Ramazannal! Tényleg szerelmes voltam és ő is alig várta az alkalmakat, hogy beszélgessünk. El kezdett tanulni angolul miattam, én meg törökül miatta. Ide akart költözni hozzám pár hónap múlva, aminek nagyon örültem, majd úgy döntöttünk érdemesebb lenne először befejeznie tanulmányait és legkésőbb 1 év múlva ide jöhetne élni. De... habár ő már eléggé európai gondolkodású volt, mégis felmerült a téma, hogy ha hozzá mennék (mert ezt szerette volna), fel kellett volna vennem a vallását. Mivel eléggé szerettem, komolyan elgondolkodtam ezen, kértem ismerősömtől Koránt és beszámolót az ő házasságáról, amelyet egy arabbal folytatott. Nem voltak jó tapasztalatai, nem egyedüli asszony volt és verte is néha az ura. De ez most mellékes.

Az érdekesség a történetben, hogy mikor megismertem Ramazant, nem sokkal előtte kezdtem el járni egy keresztény gyülekezetbe és meg is tértem. És ott lapozgattam a Koránt és a fülem ketté állt már az imáktól is (ismerősöm 10 éve él az urával és nem tudta megtanulni, lapból olvassa, olyan nehéz), meg néhány szokás is furcsa volt nekem. És mérlegeltem. Akkoriban tértem meg, ajándékként fogadtam a gyülekezetet és jól éreztem magam, nem szerettem volna sem a hitemtől elfordulni, sem önmagamtól. Nem akartam muzulmán lenni. Ramazan ezt sajnálattal vette tudomásul és "szakítottunk".

Megszakadt a kapcsolatunk. Évek múltán rákerestem Facebookon és Ismailra is, aki nem írt onnantól, hogy Ramazan képbe került nálam. Ismail menő üzletember lett, de vissza se igazolt. Ramazan bár felvett ismerősnek, meg 1 év alatt 2x írt, valamiért törölte a kapcsolatot FB-n.

A Sziget Fesztiválon épp az egyik török kedvencem koncertjén tomboltam 2006-ban, mikor egy török srác odajött, mert feltünt neki, hogy tudom a dalszövegeket és hogy törökül kiabáltam mindenféléket az énekesnek :D Nos, bár egész éjjel jól eldumálgattunk, neki a barátnőm tetszett és faképnél is hagytak. Viszont emaileztünk egy darabig, FB-n is megkeresett... de ha Mo.-ra jön (mert sokat utazgat Európában és szokott ide is jönni) sosem velem akart talizni, hanem a barátnőmmel.

Mivel megrohantak az emlékeim múlt héten, így szerdán poénból keresni kezdtem, megvan-e még a török chat, de keresés közben sokkal jobbat találtam, egy "tanuljunk törökül" oldalt, aminek fórum és chat is van az oldalán. Örültem, mert újra neki álltam elsajátítani a török nyelvet, neki is estem a nyelvtani feladatoknak, mikor láttam, hogy jött 4 levelem. Alig léptem be és mai napig nem tudom hol jelzi ki, hogy be vagyok lépve, azonnal írni kezdtek nekem a srácok :D

Még aznap felvettem két velem egykorú srácot FB-n, akikkel nem megy túl a társalgás a baráti viszonyon, illetve azt írták, szeretnék gyakorolni az angolt, ők pedig segítenek a törökben :) Aztán egyre több levél jött, köztük egy 50 éves pasitól, aki végtelenül kedvesnek tűnt, mézes-mázos volt, no de én nem dőlök be az ilyennek :) Ennyire kitapasztaltam már őket. Még szerdán (tehát 1 hete) több levelet is váltottunk, majd kért rólam képet. Itt rontottam el :) Onnantól jöttek az üzenetek: "szeretnék elveszni a gyönyörű zöld szemeidben" és hasonlók. Én meg csak lestem, hogy ne már! Nincs különbség 20 és 50 éves török pasi között??? Mikor elmondta, van felesége meg egy 22 éves lánya, habár a szíve üres.

Kérdeztem, mindenkinek ilyen szépeket ír-e, azt felelte másnak nem írogat, csak nekem. Na persze "-.- Ő hamarabb tag volt azon az oldalon, megkérdezném vajon minek regelt be, ha ő nyílván török és nem törökül akar tanulni :P Pénteken (2 nappal később) már olyanokat írkált, hogy azon gondolkoztam, hogy kéne leállítani úgy, hogy ne bántsam meg. Már megadta a számát, hogy csörgessem meg és hétvégén felhív. Aztán jött a hétvége és mivel otthon nincs nete, nem írt csak most hétfőn reggel. Azt mondta vesz laptopot, hogy mindig tudjunk beszélgetni, ismét ajánlgatta a telószámát és közölte, mennyire boldog, hogy csak neki szentelek figyelmet. Ezt onnan gondolhatta, hogy átírtam az adatlapomon a "török barátokat keresek" kiírást "tanulni vagyok itt, nem chatelni"-re, mert zavart a sok levél, tényleg nem tudtam tanulni, bunkó meg nem akartam lenni, hogy nem válaszolok. Közöltem az 50 éves pasival, hogy rosszul gondolja, már hamarabb felvettem 2 srácot FB-n, mint ő írt volna. És itt jött a törés. Magam sem hittem volna, hogy tizenéves hülye gyerek módján fog viselkedni, de közölte, ha egy nő szeret valakit, akkor csak 1 férfit szeret. Majd bedobott egy "goodbye my love" dumát és lerázott :O Előtte 5 perccel még ajánlkozott, hogy kérdezzem őt, ha elakadok a nyelvtannal...

Kérdeztem tőle, mi a franc baja van?? Mikor csak levelező társak vagyunk és az is csak pár napja? Elhiszem, hogy tetszem neki, de attól még nem vagyok az övé, de mivel házas, jóval idősebb és messze él, nem is lennék. És hogy mi a brontért ne lehetne fiú levelező társam rajta kívül, mikor senkik vagyunk egymásnak?? Mellesleg az a 2 srác tényleg nem akar semmit tőlem. De hát ilyen számára nem létezik!! Hát még mikor megtudta, hogy amúgy kapcsolatom van :D Sosem kérdezte, csak azt, férjnél vagyok-e. Azt nem, hogy van-e valakim. De ha nem lenne sem érteném meg ezt a fajta viselkedést, megkért soha többet ne keressem. Na, ez van. Ennyit a segítségről! Ha nem az van, amit ő/ők akar/nak, már le vagy ejtve.

Ezeken kívül török kajálában beszélgettem azelőtt törökökkel, mind oda meg vissza volt egyből, hogy én mindent szeretek, ami török, focitól kezdve zenén át a kajáig. Hamar belelkesülnek, de hirtelen haragúak és iszonyat nagy birtoklási vágyuk van és sokszor alaptalanul féltékenyek :S

Bocs, hogy hosszú lett...

Nagyon szép történet. :) A kétkedőknek nem kell semmit bizonyítgatni, ők úgy sem tudják megérteni, hogy sokféle embertípus létezik, és nem minden török, muszlim tartja rabszolgasorsban a nőt.

A férjem is 22 volt ( én 25) mikor összejöttünk, mi is lassan ismerkedtünk, nem siettünk el semmit. Mellette én rengeteget tanultam, és így nyolc év után is hihetetlen, hogy életem szerelméhez mentem férjem, tőle van egy gyönyörű gyerekem, és a tenyerét hordoz, nem korlátoz semmiben.

Mi tényleg mintapár vagyunk, még az elején károgók is irigykednek :)

Kívánom, hogy ti is minél tovább legyetek boldogok, és ne foglalkozz senkivel, ki mit mond! :)

Sziasztok!

23 éves magyar nő vagyok, jelenleg Budapesten élek török párommal, lassan fél éve. Ő nálam egy évvel fiatalabb, Isztanbuli származású fiú, itt tanul az orvosin, 4. éve él itt Budapesten. Folyékonyan, anyanyelvi szinten beszéli az angolt, akcentus nélkül, tekintve, hogy én azidegenforgalomban dolgozom nyelvi problémáink akadnak,de általában kevés. Egy közös barátunk által találkoztunk egy kertipartin, azonban csak hetekkel később, egy általa szervezett baráti összejövetelen jöttünk össze. A sokak által korábban leírt jellemzőkkel mint. pl hitegető szép szavak, igéretek stb. én nem találkoztam. Természetesen előrofdulnak dicséretek, bókok, mint egy átlagos kapcsolatban ez természetes. Se több, se kevesebb. Úgy érzem a legjobbkor találkoztunk, mind kettőnk elveszett volt, korábban mind kettőnknek sok, értelme nincsen kapcsolataink voltak, szinte már elfeljtettünk szeretni, valóban saját bevallása alapján is voltak olyan barátnői akiket nem vett komolyan. Sokáig nem éreztem hogy bízik bennem, holott elmondásaitok alapján nekem kellett volna félnem ilyesmitől. Nem engedett közel, még a barátinak sem említette hogy vagyok neki, egy két hónap után megannyi csalódás után ezt nem is vártam el. Egy idő után azonban kezdett már picit rosszul esni. Azonban Karácsonykor bemutattam szülimnek, anyukám először óva intett, apukám vonakodva, de elfogadta, testvérem csodálkozva, de tudomásul vette, természetesen.A sors úgy alakította, hogy egy korcsolyázás alkalmával az utolsó kanyar utolsó szakaszán eltörte a lábát, ez volt az a bizonyos fordulópont, ami után elkerülhetetlen volt, hogy megnyíljon felém. Kiszolgáltatott helyzetben volt, rajtam kívül senkije nem volt itt akire ilyen szinten számíthat. Emlékszem arra az éjszakára. Én magam nem voltam még hasonló szituációban. Igaz csak egy lábtörés, de neki egy lábtörés, messze az otthontól egy idegen országban. Ráadásul a kórházban közölték, hogy műteni is kell, hiszen olyan szerencsétlenül törött el. Emlékszem arra az éjszakára, szüleim is bhejöttek hogy segítsenek, éjszaka elmentünk a lakására hogy bevigyük a cuccait, reggel munka előtt mentem be hozzá hajnalban, majd 10 óra munka után újra hozzá kitakarítani, akadálymentesíteni, hogy másnap ez fogadja őt. Több mint két hónapig volt rajta fekvőgipsz, hetente jártunk röntgenre, majd mikor kivették a csavarokat még legalább egy hónapi nem állhatott rá, utána pedig kezdődött az utókezelés, mozágterápia, különórák heti kétszer, lábadozás... Igyekeztem őt ápolni, főzni amennyit csak tudtam, bevásárolni, számlát fizetni, közben dolgozni s néha hazajárni. Hálás volt, közel kerültünk. Anyukája meglátogatta, két hétig itt volt hogy segítsen minket. Mi csak kétszer találkoztunk, sajnos egy váratlan családi tragédia miatt ő is kifordult önmagából, nem akadt módunk megismerni egymást, nyilván a nyelv is probléma volt, párom fordította az én angolomat neki törökre, ő sajnos nem bezsél nyelveket. Kedves nőnek tűnt, jómódú család, nem hordott kendőt, de délutánonként imádkozott. Zaccos kávét itatott, majd megkérdezte mit látok a csésze alján. Farkas volt és elefánt. Ha a páromat kérdeznétek ő is tudná. Párom mind végig borzasztó türelmesen kezelte a helyzetet. ritkán panaszkodott akkoris csak a fájdalomra. A kórházon kívül más kinti programja nem lehetett, a barátait sem szerette volna így fogadni, szégyellte hogy ilyen állapotba került. De sokat enyhítettem úgy érzem ketten végigcsináltuk ezt az időszakot és erre mind a ketten büszkék vagyunk. A legutóbbi bulin már együtt táncoltunk. Nagyon szeretem őt, amilyen. Mindig megnevettet, egy üvegtál, egy műanyagtál, egy műanyag keretű kép és persze egy boka törött el az együtt töltött elmúlt 8 hónapban. Veszekedések, félreértések adódnak, ők kényelmesek, szeretik ha gondoskodnak róluk, de hiszen nézzetek rá a saját családotokra. Mit csinál anyukátok vasárnap délben? Ebédet.És abban is biztos vagyok, hogy ő vasalja ki az ingeket hogy minden napra legyen friss. Ő tartja rendben a háztartást, szerep vagy nem szerep, gondoskodunk mert szeretünk. Én szívesen tettem, sosem bánnám hogy így alakult, ha kellene még egyszer végig csinálnám, megtanultam milyen elfogadni valakit és mellette lenni a bajban, jobb emberré tett, nem tudja eléggé meghálálni amit tettem, de nincsenek elvárások a mi kapcsolatunkban ezért működik. És végső soron mindenki eléri a célját. A férfi megkapja a nőt aki gondoskodik, a nő pedig boldogan teszi mindezt. Ez a kód. Sok élethelyzet még új számomra és meg kell bírkózom sok mindennel, még sem vagyok elég felnőtt hogy mindig jól döntsek, de életemben először érzem hogy boldog és önmagam vagyok valaki mellett. Sosem kényszerített/beszélt rá semmire, nem manipulál, nem hiteget, ha egyedül akarok lenni egyedül hagy, a barátaimmal, családommal is akkor találkozok aikor csak akarok. Nem akar elvinni innen, ha elköltözne se haza menne hanem egy másik európi országba. Megváltoztam, képzeltéjek amióta Vele vagyok minden ételt oregánóval szórok (kekik)befestettem a hajam barnára, előtte szőke volt és neonszínű napszemüveget vettem, mert az tetszett meg a boltban.

Sisakos kaméleont szeretnénk tartani. Már egy hónapja zajlanak az előkészületek. Tegnap hazaállított egy literes szappanbuborék lével a játékboltból, szeretünk buborékot fújni főleg a Margitszigeten. Egyszer próbáljátok ki. Shameless, MisFits, Mad men, ezeket a sorozatokat mind kivégeztük, de megannyi remek filmet is megnéztünk már együtt. Ha elmegyünk otthonról nyakláncot hord, a báytjára emlékeztetőt. Nyáron eljön látogatóba. :) Sokszor kísér munkába és homlokra ad puszit, mert náluk az a tisztelet jele. Néha egyedül akar lenni (ki nem?), olyankor haza megyek. Elmegyek vásárolni, futok egyet, programot szervezek. Ó elfelejetettem!Azt kéne gondolnom, hogy megcsal, mert minden pasi egy szemét, főleg akinek barnább a bőre...Ne haargudjatok kedves kétkedők, de nem értek egyet. Egy nő igenis megérzi, mikor van elhanyagolva. Nem tudom ki írta korábban, de amig nőként viselkedsz egy pasi addig kezel nőként. Ha pedig azt érzed nem vagy elég neki hát törekedj rá. Ha az után sem vagy neki elég, akkor keress olyat akinek az vagy. Legyél egy kicsit önző, nézd a saját érdekeidet, de muszáj bízni is a masáikban, félve élni nem szabad. Nem gondolok házasságra, fiatalok vagyunk. Nem akarok rá nyomást gyakorolni, szeretném, hogy jól érezze magát, ez egy komoly kapcsolat, de meg kell adni azt a bizonyos szabadságot is, amire néha mindenki vágyik, el kell fogadni a másikat,a szokásaival, hibáival, különbségeivel együtt, én már nem egy török fiúról beszélek, hanem a kapcsolatokról általában. Kívánom hogy találjátok meg a boldogságot, az egyensúlyt az életben.

Elnézést ha valakit untattam :)

Sziasztok!

Én nagyon örülök minden hozzászólásnak főleg azoknak amik még jók is...De...nagyon szépen kérem azokat akiknek semmi közük a török párkapcsolatokhoz csak esetleg hallottak innen-onnan történeteket,hogy azok inkább ne írjanak mert csak vita lesz....Én az elején azt kértem olyanok írjanak akik "agyar-török párkapcsolatban élnek vagy éltek".....

Tudtam hogy ebből még parasztháború lesz,minden esetre én abból kimaradok! :DD

További kellemes csontrágást! :DDDD

Naná hogy baromság!

Mondták már neked azt hogy kis bocikám? :D

Quid rides, de te fabula narratur.

Quod dixi, dixi.:D

Jahh ez majdnem kimaradt:

Si tacuisses, philosophus mansisses!

"Általánosan bevett szokás náluk riherongynak nézni azokat akik nem muzulmánok.

Sikerülhet kivételesen a házasságod egy török pasassal ha eléggé hidrogénezett vagy és eléggé szolgalelkű. Másként nem megy, ez biztos!"

Mamma mia!! Ennyi baromságot gondolom nehéz volt össze írni.

Húha:DDD

Istenem ments meg kérlek az ilyen buta emberektöl!

Ámen.

Ja?!Az adatlapomon lévő képre gondolsz? :DD

Komolyan azt hiszed hogy az én vagyok? :DDDD

Ezek szerint sehol nem éltél huzamosabb ideig,tehát tapasztalatod sem sok lehet.

Attól mert előfordultál több idegen országban is és nem ért sehol sem atrocitás,az nem jelenti azt hogy tudod róluk a tutit!Majd ha egy jópár évet lehúzol a férjed családjában,(ha bírsz!)akkor említhetsz tapasztalatokat,addig csak külsőségeket látsz te kis metropolita" :D :D

Ahol te most élsz,ott én minden évben 2x 3x előfordulok és tudom mi a dörgés.

Háát...ahogy a te képed elnézem, te közelebb állsz egy puttana-hoz, mint én:D

Ne magyarázd nekem, hogy hol, hogyan vélekednek a magyarokról, sok helyen éltem már, most is egy olyan országban, ami se nem Török-, se nem Magyar-, se nem Olaszország.

Kozmopolita vagyok, hat nyelven beszélek, sehol nem ért kellemetlenség az olasz carabinieriket kivéve. De ök is jófejek voltak, csak a munkájukat végezték. Miután igazolgattak, többnyire jól elbeszélgettünk.

:D :D Szerencsére azok csak igazoltattak!Más helyeken más dolgokat is csinálnak,de valószínűleg eléggé triviális lehettél számukra ami az öltözékedet illeti.Másrészt...

A magyar lányok is eléggé el vannak már híresülve és nem csak ott,hanem az aqabai öbölben és más arab országokban is. :((

Hogy miről beszélünk? Arról hogy okkal gondolnak rólunk magyar lányokról rosszat.

De annak semmi köze a muzulmán mentalitáshoz..

"Az, hogy a szomszéd lányának a barátnöjének a nagynénje mit mondott, annak a véleményére nem adnék!"

Na látod,pontosan ezért nem adnék én a te véleményedre! :D Amit mondtam,mondtam,és az nem meséken alapul,de pont neked mondjam?Te az a fajta vagy aki a saját kárából szeret tanulni,úgyhogy inkább ne az én tapasztalatomra legyél kíváncsi,majd okulsz a sajátodéból.

Mielőtt még kitörne a parasztlázadás,elmondom hogy szimplán a tapasztalatomat írtam le és ezzel nem akartam senkit sem bántani.Nyilván vannak más tapasztalatok is ez tény, de azok nem kifejezetten jellemzőek egy muzulmán ember szokásaira-viselkedésére,vagy a nyugati gondolkodáshoz való hozzáállására.Hmm... Remélem neked más lesz a tapasztalatod.

Belladonna, mikor Olaszországban éltem, volt, hogy naponta igazoltattak a rendörök, mert szöke a hajam, és azt hitték, hogy orosz k..a vagyok. Az öltözködésem nem volt ribis, de az arcom sem olaszos, sok szöke lány jár így a rendörökkel...

Egy másik szöke barátnömet szintén Firenzében egy benzinkúton szólították le, hogy mennyibe kerül...

Tehát miröl beszélünk?

Egyik nép sem különb a másiknál, csak mi magyarok szeretjük azt hinni, hogy mi mindenben jobbak vagyunk...

Te Belladonna, nem tudom , hogy milyen tapasztalatod van, de biztos még szóba sem álltál egy törökkel sem.

Az, hogy a szomszéd lányának a barátnöjének a nagynénje mit mondott, annak a véleményére nem adnék!

De a saját tapasztalataidra nagyon kíváncsi lennék!

Akkor jó.Elégedj meg annyival,hogy te biztosan sokkal többet tudsz,de legalább is tudod a tutit!

Ettől aztán felettébb intelligens és tudatos vagy! :D További kellemes morfondírozást!